A régészet különös szerepet játszik a palesztin-izraeli konfliktusban, hiszen nem csupán tudományos kutatásról van szó, hanem egy olyan eszközről, amely a történelmi narratívák formálásában is közrejátszik. A régészeti leletek és helyszínek gyakran válnak

A mai Izrael és Palesztina területe évszázadok óta a különböző kultúrák keveredésének színhelye, ahol a történelem mély nyomokat hagyott maga után. A tájat lenyűgöző műemlékek díszítik, míg a föld mélyén titkok lapulnak, várva, hogy felfedezzék őket. De mi történik ezekkel a kincsekkel, amikor az egykori civilizációk örökösei egymás ellen fordulnak? A régészet körüli viták, a tudomány politikai befolyása, a szürkezónák és a Szentföld értékeinek hanyatlása mind olyan témák, amelyek mélyen befolyásolják ezt a különleges régiót. Történetek és nézőpontok, amelyek rávilágítanak arra, hogy a múlt öröksége és a jelen konfliktusai hogyan fonódnak össze.

Az Izraeli Régészeti Hatóság Izrael hivatalos intézménye, amely a régészeti kutatások és tudományos tevékenységek irányításáért felelős.

Az Izrael állam nemzetközileg elismert határain (a zöld vonalon) belül található feladatköre, míg Júdea és Szamária (Ciszjordánia) területein nem gyakorol hatáskört vagy operatív felelősséget.

"A feltárások tudományos módszerekkel történnek, és minden egyes leletet – függetlenül attól, hogy melyik korszakból vagy kultúrától származik – egységesen dokumentálnak, archiválnak és publikálnak" – tájékoztat Joli Svárc, az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) szóvivője, miután e-mailben érdeklődtem a szervezet sajtóosztályánál.

Mint megannyi hírfogyasztó - és újságíró -, én is kiemelt figyelemmel kísérem az Izrael-Hamász-háborút, a rendszeres katonai, politikai, diplomáciai és humanitárius híreken túl pedig próbálom időnként a napi események hátterét is megkapargatni. Írtam már többek között

Tudományos újságíróként az izraeli akadémiai világ eseményei kifejezetten foglalkoztatnak, az ország ugyanis ebből a szempontból is igencsak megosztottnak tűnik, az egyik oldalon nacionalista gondolkodókkal, míg a másikon a háborúval és kormánnyal szemben kritikus körökkel - középen pedig természetesen csendes "semlegesekkel". Ez az ellentét a régészeti szakmában különösen szembetűnő.

Idén év elején kerültem szembe egy érdekes problémával, amely egy nyílt levél keretein belül öltött testet. A levél szerzője, Rafael Grinberg (más néven Raphael Greenberg), a Tel-Avivi Egyetem kutatója, éles kritikát fogalmazott meg egy konferenciával kapcsolatban, amely Izrael szakemberei által végzett ásatásokat tárgyalt a megszállt Ciszjordániában.

A szerző kifejtette, hogy a régészetet eszközként használják a palesztinok kitelepítése és a telepesek terjeszkedésének előmozdítása érdekében. Ezt követően Amiháj Elijáhu, az örökségvédelemért felelős miniszter, valamint a szélsőjobboldali Otzma Jehúdit politikai képviselője utasította az Izraeli Régészeti Hatóságot (IAA), hogy zárja ki Grinberg részvételét az Izraeli Kutató Társaság éves konferenciájáról.

Azóta számos véleménycikket, hírt és tanulmányt kutattam fel a témával kapcsolatban, és megerősítést nyert, hogy Grinberg nem áll egyedül a nézeteivel.

A régészeti gyakorlatokat folyamatosan érik különböző politikai, ideológiai és módszertani kritikák, mind belső, mind külső forrásokból.

Az IAA közleményeinek alapos elemzőjeként az utóbbi időben észrevettem, hogy az izraeli olvasztótégely történetében az arab és muszlim örökség kiemelkedő szerepet játszik, ám régóta nem találkoztam olyan régészeti bejegyzéssel, amely e hagyományokkal foglalkozna. Ez meglepő, hiszen ezek a közösségek ma is jelentős részesedést képviselnek: az ország lakosságának körülbelül 20 százalékát teszik ki. Izrael múltjában és jelenében egyaránt kulcsszereplők, mégis úgy tűnik, hogy az IAA-nál a zsidó örökség bemutatása mellett az ő kulturális örökségük alulreprezentált.

"Az izraeli régészek azon ritka csoportjába tartozom, akik meggyőződéssel vallják, hogy a régészet nem csupán egy semleges tudományág, hanem értékrendet tükröz, hasonlóan a történetírás világához" - osztja meg velem Rafael Grinberg egy videóhívás során. A kutató hangsúlyozza, hogy a régész feladata nem merül ki a tények egyszerű összegyűjtésében és bemutatásában; sokkal inkább döntéseket kell hoznia arról, hogy hol, mit és hogyan vizsgál meg, valamint hogy kikkel dolgozik együtt. Emellett a felfedezéseinek értelmezése és kommunikálása is kulcsfontosságú. "A kollégáim többsége igyekszik semleges pozíciót képviselni" - teszi hozzá.