Domináns hétvégével a bajnokság csúcsára: Norris úgy érzi, felfedezte a McLaren titkát.

Ez a hétvége nem csupán egy újabb siker volt, hanem egy folyamatosan kibontakozó trend kezdete! Lando Norris nem a véletlen műveként állt a bajnoki élen. Az eddigi legjobb teljesítményének titkairól és a jövőbeli terveiről osztotta meg gondolatait.

A rajttól a célig az élen állt, és fél perc előnnyel nyert Lando Norris a vasárnapi Mexikói Nagydíjon. Ez a könnyedség még az időmérős fölénye tükrében sem tűnt magától értetődőnek, hiszen Mexikóban csaknem 800 méter visz az első kanyarig a rajt után, és a szélárnyék nélküli pole-szerző általában kiszolgáltatott helyzetből próbál védekezni. A McLaren versenyzőjén azonban ez sem fogott ki: kiváló rajtjával nem sok esélyt adott a két Ferrarinak és Max Verstappennek, onnantól pedig nem is igen láthatták őt a többiek.

"Nincs meg a visszajátszás, így nem tudom pontosan, hogy négyen álltunk-e egymás mellett. Én voltam az első, aki megérkezett a kanyarhoz, és talán harmadikként léptem ki belőle. Ennyit tudok, de a részletek ködbe vesznek. Mexikóban az első kanyar mindig tele van izgalmakkal. Nem vagyok biztos benne, hogy a jó rajtom segített-e a helyzetemen, de sikerült egy kis levegőt kapnom, és úgy pozicionálnom az autót, ahogy szerettem volna. Még így is támadások kereszttüzébe kerültem az egyes kanyarban. Tudtam, hogy jönni fognak, így nem volt könnyű dolgom, de sikerült megőriznem a vezetést, és onnantól az verseny viszonylag zökkenőmentesen zajlott." - emlékezett vissza Norris a verseny legfeszültebb pillanataira.

A célvonalnál mért fél perc mindent elárul a folytatásról. Norris a mexikói versenyt az eddigi legjobb hétvégéjeként emlegeti.

Úgy érzem, hogy ezen a ponton nyújtottam a legjobb teljesítményemet. Nem vagyok biztos abban, hogy domináltam-e, de minden bizonnyal a második szabadedzés kezdetétől a verseny végéig éreztem, hogy a legjobban teljesítek. Ha az egész hétvégét tekintjük, szerintem ez volt a legkiemelkedőbb teljesítményem. Minden egyes köröm az időmérőn, az összes edzés, és természetesen az egész verseny során is ezt tapasztaltam.

"Az autó egyszerűen gyors. Egész szezonban az volt, de még mindig nehéz vezetni időnként. Viszont ha megtalálod a tökéletes tartományát, akkor megkönnyíti az életed. Nehéz megmondani, mitől volt jobb az enyém, mint másoké, de egyszerűen több volt a tapadása" - magyarázta.

A zandvoorti verseny után Norristól meglepő fordulat következett be. Akkor úgy tűnt, hogy Oscar Piastri árnyékában elveszíti a bajnoki címért folytatott harcot. Azóta azonban Noris felhúzta a versenyteljesítményét, és az elmúlt öt futam során sikerült jelentősen csökkentenie a hátrányát. Jelenleg már ő vezeti a bajnokságot, mindössze egy ponttal előzve meg riválisát.

Norris emlékezetében élénken él a hollandiai vereség, de úgy véli, hogy az igazi kihívás az, hogy túllépjen rajta. "Ezt magad mögött kell hagynod, el kell engedned a múlt hétvégék terheit. Minden alkalom új lehetőség, ahol tanulhatsz és fejlődhetsz. Az eddigi tapasztalatokat felhasználva mindig a legjobbat kell nyújtanod, és újra kell kezdened. Úgy érzem, hogy ezen a hétvégén ezt remekül sikerült megvalósítanom."

Az utolsó néhány hétvége igazán intenzív volt. Messze ez volt a legjobb teljesítményem, de még rengeteg kihívás vár rám, és csak szeretném folytatni azt az utat, amit eddig bejártam, hiszen nagyon gyors ellenfelekkel mérkőzöm. Akár az élen haladok, akár hátrányban, ez nem változtat azon, ahogyan versenyzek; nem kell más irányba terelnem a stratégiámat. Csak továbbra is azt teszem, amit eddig is csináltam.

Megkérdezték, ezek után ő számít-e már a bajnokság favoritjának? "Ki tudja? Még mindig elég szoros. Max még így is felzárkózott az utóbbi hat-hét hétvégén. Írhatnak, amit akarnak, eldönthetik. Én csak leszegett fejjel összpontosítok, csinálom a dolgomat, és csak ennyit tehetek. Minden hétvége új, minden hétvége más, és még sok van hátra" - felelte.

Norris számára nem önmagában a mostani hétvége jelent sokat, hanem az, hogy az utóbbi versenyeken bizonyította, végre képes többet kihozni abból az autóból, amit év elején annyira idegennek és érzéketlennek érzett, hogy sorra követte el vele a hibákat és hullajtotta el vele a pontokat.

"Tavaly fantasztikus élmény volt autózni, és úgy éreztem, hogy jobban teljesítek vele. Idén azonban nehezen találtam rá a helyes érzésre. Hihetetlen sebességgel bír, de még mindig kihívást jelent a vezetése. Amikor azonban eltalálom a ritmust, minden egyszerűbbé válik."

Az utóbbi hétvégéken szembesültem néhány kihívással. Szingapúrban is akadtak nehéz pillanatok. Volt egy félórás megbeszélésünk, ahol kifejeztem: "Fiúk, ilyen autóra nincs szükségem! Ezért nem tudunk nyerni, és ha nem változtatunk, a jövőben sem fogunk." Ezen a hétvégén viszont végre megkaptam azt, amire vágytam, és ennek köszönhetően kiemelkedően teljesítettem.

Az év kezdetén mindenképpen bizonytalan voltam magamban, hiszen sosem szeretném az autót hibáztatni. Amikor Oscar győzelmet aratott vele, nem használhattam kifogásként, hogy az autó nem elég jó. De akkor még nem tudtam, hogyan lehetne működésbe hozni a dolgot. Mostanra már világosabb a helyzet. Valójában ennyire egyszerű. Ez kétségtelenül növeli az önbizalmadat.

Jelenleg már egy ideje aktívan versenyez. Ha egy adott versenyről van szó, az igazából nem foglalkoztat, nem jelent számomra túl sokat. Ha viszont hárman vagy négyen versenyzünk, az már valóban fontos. Az utolsó hónapok tapasztalata alapján úgy érzem, hogy jó irányba haladtam. Max is közel került hozzám ez idő alatt, így úgy érzem, hogy folytatnom kell az utamat.

Norris világosan kifejtette a véleményét: "Nem vagyok a lendület híve. Egy különleges hétvége önmagában nem sokat ér. Kettő-három-négy azonban már valami fontosat képvisel. Most éppen átélem ezeket a pillanatokat, és bízom benne, hogy a folyamat folytatódik. Ugyanakkor a világ legjobbjai ellen küzdök, akik bármikor képesek megfordítani a helyzetet. Így nem sok értelmét látom annak, hogy azt gondoljam, én mennyire fantasztikus formában vagyok, míg mások nem. Az én fókuszom csakis magamon és a feladatomon van."