Megdöbbentő: Egy pécsi orvos miatt került veszélybe Szoboszlai Dominik!
"Hölgyem, meg kell hozni a döntést a gyermek elvetetéséről!" – ez a megdöbbentő kijelentés valóban elhangzott. Szoboszlai Dominik édesanyja, Németh Zsanett hosszú éveken át súlyos veseproblémákkal küzdött, és sokízületi gyulladással diagnosztizálták, amely a belső szerveit is érintette. Olykor előfordult, hogy mentőautóval kellett Pécsre szállítani, mert a veséi teljesen leálltak. Szerencsére egy természetgyógyász segítségével végül sikerült meggyógyulnia, ami lehetővé tette, hogy Dominik életben maradhasson. Édesapja, Zsolt osztotta meg ezt a megható történetet.
Több mint egy éve éltünk együtt, amikor várandós lett. A pécsi nefrológusa megpróbálta lebeszélni: - Hölgyem, el kell vetetni a gyereket! Az évekén át húzódó súlyos betegség és a szteroidios kezelések után túl nagy a kockázat. Zsani összetört. Keservesen sírt. Meg akartuk tartani a babát. Kocsiba ültünk, és meg sem álltunk Pécsig. Személyesen akart beszélni az orvossal.
Mikor lenne valójában nagyobb esélyem arra, hogy egészséges gyermeket hozzak a világra? Ha nem most, amikor már két éve tünetmentes vagyok, nem szedek gyógyszereket, és a baba azonnal megfogant?
Az orvos, miután egy pillanatra elmerült a gondolataiban, végül kijelentette, hogy Zsani, az elmúlt évek nehézségei után, mostanra elérte azt a szintet, amely lehetővé teszi számára, hogy édesanya válhasson.
Nagyon köszönjük, és reméljük, hogy hamarosan újra találkozunk! Viszlát!
Április 22-én, csak a legközelebbi családtagjaink körében ünnepeltük meg az esküvőnket.
Zsanit közben veszélyeztetett terhesnek nyilvánították, és a fehérvári szülést nem engedélyezték, így a SOTE nőgyógyászati osztályára irányították, ahol az utolsó napjait megfigyelés alatt tölthette. Anyósommal együtt úgy őriztük őt, mint a legértékesebb kincset. Amikor Budapestre vittem, az első vizsgálatok után megnyugtattak minket, hogy még egy ideig biztosan nem várható a baba érkezése. Hazaküldtek Fehérvárra, de az este fél kilenckor csörgő telefonom mindent megváltoztatott. Zsani volt az, és izgatott hangon mondta: - Úgy érzem, elindultak a fájások.
Azonnal beugrottam a kocsiba, amikor a hír eljutott hozzám. Zsani már tizennyolc órája vajúdott, és anyósommal együtt aggódva vártunk a szülészet folyosóján. Tanácstalanul néztünk egymásra, mivel senki nem tájékoztatott minket arról, mi zajlik odabent. A szülés természetes úton indult, de másnapra nyújtózott el, mert a kisbaba feje és válla megakadt a szülőcsatornában. Végül Domi 2000. október 25-én, 15 óra 3 perckor látta meg a napvilágot.
Pólyában hozták ki a folyosóra. Amikor először a karjaimba kaptam, megfogadtam, hogy örökre búcsút intek minden ostobaságomnak. A fiam születése olyan adrenalinlöketet adott, amire egyik kaszinó sem lenne képes. Ha Domi nem érkezik meg az életembe, valószínűleg még mindig a szerencsejáték csapdájában vergődnék, továbbra is élném azt a kaotikus életet, ami miatt Zsani - teljesen érthető módon - gyakran összeveszett velem.
