ZAOL - A hónap utolsó napjaiban örök nyugalomra helyezik a zalai származású rendezőt.
Hosszú életének 97. évében távozott az élők sorából Orosz György, a zalaegerszegi születésű neves színházi rendező. Pályafutását a Miskolci Nemzeti Színházban kezdte, de karrierje során számos más hazai teátrumban is maradandót alkotott. Halálát a debreceni Csokonai Nemzeti Színház jelentette be, ahova 1974-ben csatlakozott, és ahol számos emlékezetes produkciót jegyzett.
A debreceni színház a néhai rendező halálának pontos időpontját nem jelentette be, magát a hírt azonban még január 16-án tették közzé. Emlékező írásukban Orosz György búcsúztatójának időpontjáról ugyanakkor hírt adnak: eszerint arra 2025. március 28-án, pénteken 13 órakor kerül sor, Bükkszentkereszten.
Orosz György Zalaegerszegen látta meg a napvilágot.
Orosz György, a neves rendező, 1927. február 17-én látta meg a napvilágot Zalaegerszegen, de családja hamarosan elhagyta a várost, így Szarvason nőtt fel. Édesapja újságíró volt, ami valószínűleg hatással volt a fiatal Orosz kulturális érdeklődésére. Az evangélikus elemi népiskolát követően a helyi gimnáziumban érettségizett 1945-ben. Zenei tehetsége már gyerekkorában megmutatkozott, hiszen zongorázni kezdett, majd 1946-ban a szarvasi tanítóképzőben kántori képesítést szerzett. 1947-ben felvételt nyert a Színművészeti Főiskolára, ahol rendezői szakon végzett 1951-ben. Pályafutását a Miskolci Nemzeti Színházban kezdte, és 1961-ben főrendezőként irányította a színház munkáját. Később, 1974-től 1981-ig a debreceni Csokonai Nemzeti Színház, majd azt követően a Budapesti Gyermekszínház főrendezője lett, ahol 1988-ig tevékenykedett, mielőtt nyugállományba vonult. Vendégként számos más színházban, például Békéscsabán, Kecskeméten és Győrben is rendezett. Nyugdíjas évei alatt is aktívan részt vett a színházi életben, különösen a kortárs művek, zenés darabok és operettek színpadra állításában, így öröksége tovább él a színház világában.
Utolsó bemutatója 1991-ben volt
Orosz György emlékére a Thália-ház - Miskolci Színészmúzeum is tiszteletét tette. A népszerű rendező 1981-ben vendégként tért vissza Miskolcra, ahol több mint 100 bemutató fűződik a nevéhez. Ilyen volt például Az ember tragédiája, melyben Básti Lajos brillírozott, valamint a Világ peremén, amelyben Darvas Iván alakította a főszerepet. Orosz 1973-ban rendezte a teátrum 150 éves jubileumi díszelőadását, a Csongor és Tündét, amely különleges eseménynek számított. A nyolcvanas években operettek rendezőjeként is megállta a helyét, olyan produkciókban, mint a Három a kislány, Mária főhadnagy vagy a Sybill. Miskolcon nemcsak a Nemzeti Színházban, hanem nyári játszóhelyeken, például a diósgyőri várban és a belvárosi színpadon is színre vitte előadásait. Utolsó munkája a Tokaji aszú című zenés játék volt, amelyet 1991-ben a miskolctapolcai Akropoliszon mutattak be.
