TEOL - Hátrahagyta a média pezsgő világát, és egy csendes, eldugott tanyán vágott bele az új élet kalandjába.

A boldogság keresése néha egészen váratlan helyeken és formában talál ránk. Most egy olyan történetet szeretnék megosztani, amely különös utat jár be, és egy fiatal nő életének fordulatát mutatja be. Ő egykor a média világában tevékenykedett, televíziók és szerkesztőségek forgatagában élt, ám egy nap úgy döntött, hogy a zajos város helyett a csendes andráspusztai tanyát választja otthonául. Az állatokkal való törődés, a természet közelsége és a vidéki élet vonzereje végül elnyerte a szívét. Ma már elismert házi sajtkészítőként tevékenykedik, és élete minden pillanata a szenvedélyéről és az álmáról szól.

László Katalin a főiskolán média szakon végzett, és szerencséjére a fővárosban kisebb televízióknál, valamint videóstúdiókban vágóként kezdett el dolgozni. Gyermekkora Biritó-Pusztán telt, ám a családja Paksra költözött, ahonnan Budapestre került a gimnáziumi tanulmányai miatt, és egészen 2008-ig a fővárosban élt. Tíz éven keresztül a média világának varázsa hatotta át az életét, de egy nap úgy érezte, hogy elérkezett az idő a változásra, és elege lett a korábbi életstílusból.

A média világát hátrahagyva egy vidéki tanyára költözött, Andráspusztán, ahol tehenek és kecskék társaságában élhette mindennapjait.

- Úgy 13 évvel ezelőtt kezdtünk el tanyát keresni a szüleimmel, akkor döntöttem el, hogy állatokat - teheneket és kecskéket - tartok. Találtunk egy nekem tetszőt, megvettük és bérelünk még hozzá területet. Andráspusztán csupán néhány család él, nagy békességben - mesélte a történetét László Katalin, akit a Kati világa közösségi oldalról is ismerhetnek.

Az első találkozásom a sajtjaival egy helyi termelői piacon történt, ahol a szülei árulták a rendkívül ízletes, házi készítésű sajtokat. Kati édesanyja volt az, aki először megosztotta velem a lánya különleges történetét, amely azóta is mély nyomot hagyott bennem.

A Jóisten kijelöl számunkra egy ösvényt, de a többi lépést mi magunk határozzuk meg.

Az emberi személyiség és fejlődés szorosan összefonódik a környezettel, amelyben felcseperedik. Ez különösen igaz László Katalinra, akinek édesapja agrármérnökként végezte tanulmányait az egyetemen, míg nagyszülei a földművelés egyszerű, de annál értékesebb életét élték. Az ő tapasztalataik és tudásuk mély nyomot hagytak Katalin életében, formálva a világról alkotott képét és értékrendjét.

- Volt az életemben egy átmenet a média és az andráspusztai gazdálkodás között. Budapesttől még nem szakadtam el, de kiköltöztem Biatorbágyra, ahol vettem egy kis házat, csend és nyugalom vett körül. Egy állatmentő farmon, ma úgy mondanánk, hogy menhelyen dolgoztam - mesélte a történetét Katalin. A Jóisten kiszab számunkra egy utat, de arról már mi magunk dönthetünk, hogy jobbra vagy balra indulunk el.

Amikor először megérkeztünk Andráspusztára, és a gyümölcsfák látványa fogadott minket, azonnal belém hasított az a különös érzés, hogy végre otthonra leltem. Sajnos azonban a múlt bősége, amely több mint száz gyümölcsfát számlált, mára szomorú emlék csupán. Az állatok foga és ízlése nyomot hagyott, sok fát el kellett távolítani, így a táj már nem az a gyümölcsökkel teli, buja kert, amely egykoron volt.

A sajtkészítést meg kellett tanulni, ebben egy erdélyi mester volt a segítség

Jelenleg tizenhárom tehén és majdnem ötven kecske adja a szükséges alapanyagot a sajtkészítéshez. Este az állatok szépen visszatérnek a karámba, míg nappal szabadon járkálnak a réten, ahol legelésznek és élvezik a friss levegőt.