Sükösd Miklós: Hogyan járul hozzá a magyar történelem legnagyobb tömegtüntetése az Orbán-rendszer megbuktatásához?

2025. június 28-án Budapest lapjaira egy új történelmi esemény került: a rendszerváltás óta, sőt, a magyar történelemben valaha tapasztalt legnagyobb tömegmegmozdulást láthattuk. A Budapesti Büszkeség tüntetése nem csupán egy demonstráció volt, hanem egy új korszakot indított el a demokratikus ellenállás annál is színesebb palettáján – új utakat nyitva a NER eltüntetése felé.

A főváros bátor fellépése a polgári engedetlenség terén egyedülálló esemény, amely eddig ismeretlen mértékű utcai energiát szabadított fel. Egy új, szabadságért küzdő utcai mozgalom bontogatja szárnyait, amely hatalmas üzenetet közvetít a Tisza-tábor támogatóinak országszerte. Az ajánlat pedig így szól:

a magyar társadalom többsége rendszerváltást és demokráciát akar. Ha Orbán török és orosz módszerekkel, jogi eszközökkel el akarná kerülni vagy csalni a rendszerváltó 2026-os választásokat, akkor a Tiszával együtt az utcákon, köztereken is elsöpörhetjük az elnyomó rezsimet. Együtt túlerőben vagyunk az egész országban.

A 2025. június 28-i budapesti Pride felülmúlta a várakozásokat, és történelmi pillanatként vonult be a köztudatba: a résztvevők létszáma megközelítette a negyedmilliót. A tömeg nem csupán a szexuális kisebbségek jogaiért emelte fel a hangját, hanem egyúttal a hatalom elnyomó intézkedéseivel szembeni markáns ellenállás szimbólumává is vált. A demonstrálók egységesen álltak ki az LGBTQ-jogok védelméért, miközben éles kritikát fogalmaztak meg az Orbán-rendszer gyülekezési jogot korlátozó politikája ellen is. Ez a megmozdulás nem csupán egy felvonulás volt, hanem a társadalmi változás iránti elkötelezettség és a szolidaritás megnyilvánulása is.

Az egyik legszembetűnőbb kartonposzter szövege így hangzik: "Ne féljetek melegek, megérkeztek a heterók!" A "Mocskos Fidesz!" feliratú pólókban megjelenő hetero családok világosan jelezték, hogy ezen a rendkívüli tüntetésen nem csupán a nemi identitás szabadságáért, hanem a politikai szabadság és a demokratikus rendszerváltás követeléséért is kiállnak.

Az "elsőprájdozó" lett a nap egyik legtalálóbb szava. "Két gyerekem, négy unokám, két keresztlányom van, és nekünk magyaráz ez a rohadt Orbán" - mondta egy mellettem sétáló idősebb tüntető. Mélységesen felháborította, hogy a rezsim propagadája megpróbálja egybemosni a melegeket a pedofilokkal. "Foglalkoznának inkább a nevelőintézetben kitüntetett bűnözőikkel!"

A tiltakozó csoportok egyesültek, egymást átfedve teremtettek egy erőteljes szolidaritást. A meleg közösség mellett nem csupán demokratikus pártok, szakszervezetek és civil jogvédők sorakoztak fel, hanem demokratikus értékeket valló szavazók százezrei is csatlakoztak az utcai megmozduláshoz. A Pride eseménye így messze túllépett saját keretein. Ez a demonstráció nemcsak az emberi méltóság és a szerelem szabad kifejezésének védelmét szolgálta, hanem a nyilvános diskurzushoz, a szabad véleménynyilvánításhoz és a politikai részvételhez való jogot is hangsúlyozta.

A kegyelmi botrány 2024 februárjában súlyos politikai válságot idézett elő az Orbán-rendszerben, amelyet egyidejűleg mély gazdasági nehézségek is kísérnek. A rezsim a török és orosz politikai taktikákhoz folyamodik, próbálva megszorítani a gyülekezési jogokat és támadni a szabad médiát. Az LMBTQ-emberek ellen irányuló uszítás is a Putyin-féle politikai stratégiákból származik, amelyek célja a társadalmi feszültségek fokozása.

2026 tavaszára kiderül, hogy Orbán vajon a választásra készülő pártok és jelöltek jogi vagy adminisztratív korlátozása, a választások elhalasztása, vagy akár elcsalása révén képes lesz-e még szorosabbra fűzni a diktatúrát, vagy pedig a rendszer a végső fázisába lépett, és jövő tavasszal végre elérkezik a változás ideje.

2024-25 táján a demokratikus rendszerváltás előtti évek szelleme köszön vissza, felidézve az 1989-90-es nyitott periódust. Ekkoriban a rendszer válsága felgyorsult, és a szabad választások zárták le a Kádár-korszakot. Emlékezhetünk a keménykedő próbálkozásokra is, mint Grósz Károly fehérterroros beszéde. Ám végül a reformkommunisták meggondolták magukat, és átadták a hatalmat, így a hazai puha diktatúra is a térség többi kommunista rezsimjével együtt összeomlott.

Orbán jelenlegi, választásokkal fémjelzett önkényuralma a tekintélyelvűség fokozódó jeleit tükrözi. Ezzel szemben a társadalom egyre inkább arra törekszik, hogy visszatérjen a demokratikus értékekhez és a nyitott párbeszédhez. A 2025-ös Pride rendezvény így e két eltérő szándék találkozási pontjává lépett elő.

Karácsony Gergely nélkül mindez nem jöhetett volna létre. Budapest főpolgármestere bátran a sarkára állt. Politikai kockázatot vállalt, amikor - a kormány tiltása ellenére - önkormányzati rendezvénnyé minősítette a Budapesti Büszkeség menetét. Karácsony így jogi keretet adott a tömegdemonstrációnak és védelmet a tüntetőknek. Elképesztő és szokatlan lépés: a magyar főváros fellépett az Orbán-rendszerrel, az elnyomó központi államigazgatással szemben. Karácsony tette a polgári engedetlenség egyik legmarkánsabb példája volt az elmúlt évek magyar politikatörténetében.

A polgári engedetlenség olyan tudatosan vállalt, nyilvános és erőszakmentes jogsértés, amelynek célja, hogy kifejezze tiltakozásunkat az igazságtalannak tartott törvények és kormányzati intézkedések ellen. E fogalom gyökerei Henry David Thoreau amerikai író és filozófus 1849-es, magyarul is elérhető esszéjéhez nyúlnak vissza, amely a "Civil Disobedience" (Polgári engedetlenség) címet viseli. Thoreau alapvetően a rabszolgaság és a mexikói háború ellen emelte fel szavát, hangsúlyozva, hogy a lelkiismeretünknek kell elsődleges szerepet játszania az igazságtalan törvényekkel szembeni fellépésben. A passzív engedelmesség a kormányzati hatalom számára táptalajt ad a társadalmi igazságtalanságok fenntartásához. Ahogy Thoreau kortársa, Táncsics Mihály is megfogalmazta: "Hol szolgalélek nincs, zsarnok nem támadhat." Ez a gondolat ma is aktuális, figyelmeztetve bennünket arra, hogy álljunk ki az igazságért.

A 20. század folyamán Mahatma Gandhi a brit gyarmati hatalom ellen vívott indiai függetlenségi harc során, míg Martin Luther King és számos követője az amerikai faji megkülönböztetés ellen folytatott küzdelemben, a polgári engedetlenséget alkalmazták fő stratégiaként. Magyarországon a szamizdatos demokratikus ellenzék bátorsága táplálta ezt a szellemiséget. Az 1990-es rendszerváltás után sem halt el a civil ellenállás hagyománya; az utóbbi években, különösen 2010 óta, több jelentős polgári engedetlenségi mozgalom is színre lépett. A legutóbbi példa erre Puzsér Róbert Civil Ellenállás mozgalma, amely ennek a hagyománynak a jegyében szerveződött.

Karácsony Gergely lépésének jelentősége túlmutat a Pride-on, újrarajzolta a magyar politika határait. Azt jelezte, hogy a polgármesterek és önkormányzatok - ha megvan a politikai akaratuk - ellensúlyt tudnak képezni Orbán antidemokratikus kormányával szemben. Karácsony politikai felelőssége nem maradt elvont elv vagy eszmény, hanem konkrét utcai cselekvésbe fordult. Karácsony kockáztatott, és mögé állt a budapestiek mozgósítható többsége - és az országból Budapestre vonattal, busszal, kocsival utazó tüntetők tízezrei.

A Karácsony körüli események mellett a tüntetésen részt vevő emberek is aktívan kifejezték polgári engedetlenségüket. Az a negyedmillió ember, aki hosszú órákon át hömpölygött Budapest utcáin és az Erzsébet-hídon, fittyet hányt a rezsim tilalmára. Orbán felvonulásokat megtiltó intézkedéseit figyelmen kívül hagyva, éppen a tilalom ellenére válaszoltak Karácsony felhívására. Itt nem csupán a jogaink védelméről volt szó, hanem a demokrácia követeléséről is. A negyedmilliós tömeg, a közös térben való együttlét és az összhang megmutatta, hogy a félelem helyét az utcai cselekvés vette át. Ez a civil hatalomgyakorlás alapjaiban kérdőjelezi meg az Orbán-rendszer tekintélyelvű uralmát és dominanciáját.

A karácsonyi események valójában egy kettős megoldást kínáltak: egyrészt a polgári engedetlenséget, másrészt pedig egy jogi kiskaput. A polgári engedetlenség egyértelműen megfigyelhető volt, mivel az Orbán-kormány jogértelmezése alapján a budapesti felvonulás illegitimnek számított.

A 2025-ös Budapesti Büszkeség a civil ellenállás főpróbáját jelentette. A demokráciáért kiálló tömeg nem csak budapesti polgárokból állt: vidékről, sőt határon túlról is sokan érkeztek. A negyedmilliós tömeg nemcsak jelképes hanem tényleges politikai erőt is jelent. Amennyiben az Orbán-kormány török és orosz mintára megpróbálná jogi trükkökkel elhalasztani vagy elcsalni a 2026-os választásokat, akkor az utcai nyomásgyakorlás, a százezres tüntető tömegek lehetnek a demokratikus rendszerváltás letéteményesei.

Magyar Péter bölcsen távol tartotta magát a Pride-tól: nem sétált bele a jobboldali keretek között könnyen támadható nemi identitáspolitikai csapdába. Ezzel megtartotta a Tisza Párt mozgásterét az Orbán-rendszer elleni központi kihívás szervezésére.

A kormányzati propaganda ellenére új narratíva bontakozik ki a hazai köztereken. A szabadság közösségi megtapasztalásának, a félelem legyőzésének és a demokratikus ellenőrzés visszaszerzésének szelleme kezd teret hódítani. A magyar politikai élet legnagyobb demonstrációja - a 2025-ös Pride - ezért mérföldkőnek számít. Ez a bátor, kollektív kiállás az Orbán-kormány által keltett félelemmel szemben megingathatja a rezsim alapjait, és biztosítékot adhat a 2026-os szabad és tisztességes választások megtartására.

Nézzük meg egy kicsit tágabb perspektívából a kérdést! Milyen előzményei voltak a Budapesti Büszkeség rendezvényének a történelem során? Valaha léteztek ennél jelentősebb politikai demonstrációk Magyarország földjén? Utánajártam a dolgoknak, és úgy tűnik, hogy ilyen mértékű esemény nem igazán volt a múltban. Sem a 20. században, sem az azt megelőző időszakokban.

Szabó Andrea, a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének vezetője és a politikai részvétel szakértője, a MapChecking szoftver segítségével végezte el a tüntető tömeg létszámának felmérését. Ez az innovatív tömegszámláló eszköz lehetővé teszi, hogy pontosan meghatározzuk, hány ember tartózkodik egy adott területen. Szabó becslése szerint a 2025. június 28-án tartott fővárosi demonstráción körülbelül 250 ezer résztvevő volt jelen. "A létszám biztosan meghaladta a 200 ezret, de valószínű, hogy a 300 ezer főt nem érte el. A becslési hibahatár 1000 fős véletlen minta esetén +-3,2%" - fogalmazott a politikai tudós. Az elemzés során Szabó Andrea négyzetméterenként 2,3 fővel számolt.

Egy másik számítás során a MapChecking szoftver segítségével azt állapították meg, hogy négyzetméterenként 3.35 embert számoltak. Ennek alapján az óriástüntetésen körülbelül 358 ezer résztvevő volt. (Ezt az adatot a Klubrádió Pride-közvetítése tette közzé.)

Akár Szabó Andrea negyedmilliós konzervatív számítását, akár a Klubrádió magasabb számát vesszük alapul, a mostani óriástüntetés kiemelkedik a magyar történelem utcai tiltakozásainak sorából.

Az '56-os forradalom emlékezete napjainkban is élénken él a magyarok szívében. A Szabad Európa rádió összeállítása különleges betekintést nyújt ebbe a sorsfordító eseménybe, amely nem csupán történelmi jelentőségű, hanem a magyar nép bátorságának szimbóluma is. A dokumentum szívét a Kossuth téri tüntetések képei képezik, amelyek a forradalom szellemiségét, a szabadság iránti vágyat és az emberek összefogását tükrözik. A képekben megelevenednek a pillanatok: a tömeg izgatott arca, a lobogó zászlók, a feszültséggel teli légkör, amely az összetartozás érzését sugallja. Ezek a felvételek nem csupán a történelem lapjain élnek, hanem a kollektív emlékezetünk részeként formálják identitásunkat. A Szabad Európa műsora emlékeztet minket arra, hogy a szabadságért folytatott harc nemcsak a múlt, hanem a jövő számára is fontos tanulságokat hordoz.

Még régebbi példa: a nagy gazdasági világválság idején 1930. szeptember 1-én Budapesten zajlott le az egyik legnagyobb munkásdemonstráció. A Szakszervezeti Tanácsa és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt által szervezett tüntetésen körülbelül 150 000 fő vett részt.

Videó a bős-nagymarosi vízlépcső ellen szervezett demonstrációról:

Az őszirózsás forradalom 1918. október 30-31-én egy hatalmas népmozgás eredményeként bontakozott ki. Bár pontos létszámadatok nem állnak rendelkezésre, a demonstrációk és sztrájkok résztvevőinek száma több tízezerre, sőt, esetenként százezerre tehető. Budapest lakóinak jelentős hányada aktívan részt vett ebben a forradalmi eseményben, amely végül a Magyar Népköztársaság kikiáltásához vezetett. Ezzel egy új, demokratikus korszak kezdődött Magyarország történetében, amely számos változást hozott a társadalmi és politikai életben.

1848. március 15-én a főváros, Pest lakossága körülbelül 65 000 főt számlált, Buda lakói hozzávetőleg 40 000-en, míg Óbuda lakossága mindössze 10 000 körül mozgott. Ekkor még a három város együttes népessége sem érte el a 20. századi nagy tüntetések résztvevőinek számát.

(Megbízhatatlanok természetesen a fideszes nagyotmondások a buszos szállítással szervezett Békemeneteik résztvevőinek számáról. Alighanem az 1957. május 1-i, Kádár melletti felvonulás lehetett a legnagyobb - állítólag négyszázezres - politikai nagygyűlés. Ez azonban központilag, államilag rendezték, kötelező munkahelyi kivonulással, vállalati élőképekkel, parádéval. Minden idők legnagyobb hazai rendezvénysorozata pedig alighanem az 1938-as májusi nemzetközi eucharisztikus világkongresszus, amelyen több mint félmillió magyar és külföldi zarándok vett részt. Ezt reprezentatív vallási eseményként szervezték.)

2025. június 28-án Budapest szívében olyan esemény zajlott, amelyre a rendszerváltás óta nem volt példa: a Budapesti Büszkeség menete történelmi méreteket öltött. A résztvevők száma felülmúlta mindazt, amit valaha is tapasztaltunk Magyarországon, és a világ szeme előtt új fejezetet nyitott a demokratikus ellenállás történetében. Ez a Pride nem csupán a sokszínűség ünnepe volt, hanem egy erőteljes üzenet is a NER eltávolításának lehetőségéről. A főváros lakóinak bátor kiállása és a polgári engedetlenség eddig sosem látott formája hatalmas utcai erőt demonstrált az Orbán-rendszerrel szemben, és a jövő reményeit is magával hozta.

A zászlók alatt egy új, szabadságért küzdő mozgalom bontogatta szárnyait Budapesten, mely üzenetet intézett a Tisza-tábor tömegeihez szerte az országban. Az üzenet világos: a magyar társadalom többsége elkötelezett a rendszerváltás mellett. Ha a hatalom továbbra is megpróbálja megakadályozni a változást török és orosz mintájú jogi trükközéssel, valamint a választások manipulálásával, akkor a közterek színpadán is megkezdődhet az elnyomó rezsim eltávolítása.

Együtt számosan vagyunk, és túlsúlyban a közös céljainkért, nem csupán a választások során, hanem a városaink utcáin is. Ez a tér most a miénk.