Oscar-díjat Kieran Culkinak! Teljesen megérdemli! A Rokonszenvedés kiemelkedik a kevés szereplőjével, intelligens történetvezetésével és remek karakterábrázolásával. | szmo.hu

Mindenki volt már, hogy megőrült a családjától, vagy azon gondolkodott, hogy miért kellett ebbe a családba születnie? Nos Jesse Eisenbergnek a legirritálóbb rokonával kell töltenie egy egész nyaralást.

Végre egy film, ami nem hazudik az arcunkba. Válogatás nélkül, felesleges cicoma nélkül mutatja be a szenvedést. Nem a bőgős, sikító, tépő fájdalmat, hanem az igazi, csendes, emésztő szenvedést. Mindezt úgy, hogy néha még nevetgélni is van időnk.

Ha valaki emiatt megijedne, szeretném megnyugtatni, hogy ez egy teljesen élvezhető, személyre szabott kis alkotás. Nem egy bonyolult, vagy túlzottan művészi Oscar-jelölt film, hanem egy könnyen befogadható, 90 perces dráma.

Igazi filmes élmény a mozik vászna előtt! Már önmagában is figyelemre méltó! Tény, hogy nem véletlenül az Oscar-szezonban debütál hazánkban ez a mű, hiszen minden részletében tükrözi az Oscar-díjas filmek bevett sémáit. Valószínűleg nem vonz majd tömegeket, hacsak nem hoz haza díjakat.

Már ezek alapján is bőven indokolt lenne, hogy számos díjat kapjon, de ha azt is hozzáteszem, hogy a két unokatestvér holokauszt-túlélő nagymamájuk eredeti lengyel otthonát kutatja, hogy így közelebb kerülhessenek a családi gyökerekhez, miközben mélyebb betekintést nyerünk a holokauszt borzalmaiba, akkor a győzelem esélyei valóban jelentősen megnövekedtek. Az Akadémia kedveli az ilyen filmeket. De valójában ez a mozi sokkal többre érdemes!

David (Jesse Eisenberg) egy átlagos, New York-i zsidó származású online marketingesnek tűnik. Van egy kis családja, jó munkája, de érezni rajta, hogy nagyon körülményes ember. Igazi neurotikus karakter, aki sokaknak fel sem tűnik a mindennapokban, olyan, mint amilyeneket egyébként már megszokhattunk a színésztől karrierje során. Unokatestvére, Benji (Kieran Culkin) egy nagyon kellemetlen alak. Igazi nagydumás vesztes, aki otthon él anyu kertesházának alagsori szobájában, füvezik, és nem csinál semmit. Ám mivel nagyon extrovertált, ezért akik nem ismerik, milyen ember igazából, azok imádják.

Elsőre talán nem tűnik túl vonzónak, ahogyan leírom, de valójában Eisenberg mesterien ötvözi a humoros poénokat, a szellemes beszólásokat, a kínos pillanatokat és a drámai fordulatokat. Kieran Culkin pedig, mint egy igazi főnix, újjászületett az utóbbi időben. Az Utódlásban szépen fokozatosan ő lett az egyik legfényesebb csillag, és most ezzel a filmmel is bizonyította, hogy messze nem csupán Macaulay testvéreként ismert figura.

Ez a film igazán a szenvedés mélyebb rétegeiről és azok gyökereiről szól. A drámai vakáció során számos izgalmas részletre derül fény az utazás igazi motivációjáról, ami gyökeresen átalakítja a történetet. A holokauszt által generált, generációkon átívelő bűntudat és lelki sebek csupán a felszínt érintik. Itt sokkal mélyebb igazságok rejlenek. A mindennapok kínjai olyan karakterek perspektívájából bontakoznak ki, akik nyilvánvalóan nem találják a helyüket, ám mégis folytatják az életüket, küzdenek a megpróbáltatásokkal.

A rendezés ügyes, semmi extra és sokszor kimondottan visszafogott, művészi jellegű. Mindent alávetnek az üzenetnek, a zenét például Frédéric Chopin műveiből állították össze, és ezek a klasszikus dallamok még inkább emelnek az amúgy sem alacsony színvonalon. Művészieskedőnek hathat, de nem az, tényleg tudatosan használták minden pillanatban. Például, a majdaneki haláltáborban történt látogatás után nyomasztó síri csend uralkodott legalább egy percig, csak ezután szólal meg szépen lassan Chopin.

A filmben a kevesebb néha több elv érvényesül, hiszen a csekély számú szereplő és az okosan felépített történetvezetés révén igazán magával ragadó élményben lehet részünk. Jesse Eisenberg kiemelkedő teljesítményt nyújt, különösen a film egyik legemlékezetesebb monológja révén, amely igazán mély hatást gyakorol a nézőkre. A főszereplők sorsa pedig, miután visszatérnek transzformatív kalandjukból, teljes mértékben a nézők fantáziájára van bízva. A film nem kínál túlmagyarázott megoldásokat, ehelyett a finom árnyalatokkal és a sejtekkel dolgozik. Igazán szép alkotás, amely elgondolkodtat és érzelmeket kelt.

A mai fiatalok számára számos szempontból jelentőséggel bírhat ez a film. Sok olyan embert ismerek, akik hasonlóak Benjihez és Davidhez. Az biztos, hogy ez egy olyan alkotás, amely után, ha kilépsz a moziból, még jó darabig veled marad, és különféle érzelmeket ébreszt a nézőkben. Nagyszerű munka volt, fiúk! Örülnék, ha március 3-án Kieran Culkin neve egy aranyszobrocskán tündökölne. Megérdemli!