Nincs is kifejezés arra, hogy ma milyen megjelenésű a nyolcvanas évek hollywoodi sármőre: még a legélesebb szemű rajongók is valószínűleg nehezen ismernék fel őt - Fotók.
A nők hajdani ikonjának pályafutása az 1990-es évek óta számos plasztikai műtéten ment keresztül, amelyek célja az volt, hogy eltüntesse a bokszolóként szerzett arcsérüléseit. Az idő múlásával azonban a beavatkozások már nem csupán rehabilitációs célt szolgáltak, hanem esztétikai szempontok is szerepet játszottak, amelyek drámaian megváltoztatták a világsztár megjelenését.
Mickey Rourke, a Hollywood ikonikus alakja, szeptember 16-án ünnepli 73. születésnapját, és karrierje igazi hullámvasútra emlékeztet: szédítő mélységeket és káprázatos magasságokat élt meg. Volt idő, amikor a tinédzserek hálószobáit az ő képe díszítette, poszterek formájában, míg máskor az Álomgyár perifériájára került, és a színészkedés helyett a boksz ringjében kereste a boldogságot. Ekkor azonban nem világraszóló sikereket szerzett, hanem fájdalmas arcsérülésekkel "gazdagodott". Karrierje csúcspontján Darren Aronofsky A pankrátor (2008) című filmjében nyújtott alakítása Oscar-jelölést hozott számára. Rourke egy megöregedett és keserű pankrátort formált meg, aki egy mérkőzés során szívrohamot kap, így kénytelen búcsút venni a szorítótól. A film egyedi képi világával és karcos, néhol kisrealista részleteivel sok néző szívét megérintette a 2000-es évek végén, Rourke pedig olyan teljesítményt nyújtott, amelyért sokan biztosra vették, hogy az aranyszobrocskát is megkapja. Végül azonban Sean Penn, egy másik hollywoodi óriás, megelőzte őt a díjátadón, de Rourke még egy ideig meg tudta őrizni helyét a színészvilág csúcsán. Sajnos a "tündöklése" nem tartott sokáig, és ez már senkit sem lepett meg: az 1980-as évek egykori sármőre már régóta ismerte a szakma hullámvölgyeit, hol a csúcsra jutva, hol pedig a sötét mélységekbe zuhanva.
Rourke 1952. szeptember 16-án született a New York állambeli Schenectady városában, ír és francia gyökerekkel rendelkező szülők gyermekeként. Gyermekkorában még nem a színészet vonzotta, hanem inkább a boksz világa, ahol már 12 évesen megnyerte első mérkőzését. A 60-as és 70-es évek határán igazi tehetségként emelkedhetett volna a boksz világában, ám a pályafutását többször is megnehezítette az agyrázkódások sorozata. A hetvenes évek végén azonban új irányt vett: a filmezés iránt érdeklődve debütált a Meztelenek és bolondok (1979) című háborús vígjátékban, amelyet a neves rendező, Steven Spielberg jegyzett. Rourke a 80-as években férfiideállá vált, olyan emlékezetes filmekben szerepelt, mint A test melege (1981) című neo-noir, Az étkezde (1982) című coming-of-age történet, Az alvilág pápája (1984) című bűnügyi dráma, a 9 és 1/2 hét (1986) című érzelmes melodráma, valamint az Angyalszív (1987) című neo-noir, ahol egy sorsfordító detektív bőrébe bújt Robert De Niro oldalán.
Rourke a kilencvenes évek elején, több mint egy évtizednyi színészi pályafutás után úgy döntött, visszatér az ökölvívás ringjébe. Profi bokszolóként néhány figyelemre méltó győzelmet aratott, de idővel a vereségek is egyre gyakoribbá váltak. Sokan úgy vélték, hogy a színész már túllépett a sportolói életkor határvonalán. A színészettel sem szakított, de az új évtizedben már nem özönlöttek az izgalmas szerepajánlatok - vagy ha igen, Rourke nem volt hajlandó élni velük. Talán meglepő, de Quentin Tarantino eredetileg őt szemelte ki Butch Coolidge szerepére a Ponyvaregény című filmben, ám Rourke visszautasította a lehetőséget. Így a ikonikus szerep Bruce Willishez került, aki ezzel a filmhűséggel újra fellendítette karrierjét.
Bár Rourke a későbbiekben még megjelent néhány rangos, figyelemfelkeltő hollywoodi produkcióban (például a Pankrátor mellett Robert Rodriguez emlékezetes, 2005-ös Sin City-je is ide tartozik), az utolsó évtizedben már csupán B-kategóriás akciófilmekben kaptak szerepet.
