"Nem látom biztosnak, hogy Trump valóban békét teremt, mert úgy tűnik, hogy inkább a saját hírnevét igyekszik növelni."
Lehallgatva - Intercepted - a címe annak az ukrán filmnek, amellyel Okszana Karpovics elnyerte az Európai Unió LUX művészeti díjának második helyezését. Az EU nemcsak a politikai értékrendet, de a kulturálisat is igyekszik markánsan képviselni, amely a humanitás jegyében határozza meg magát. A művészek előtt itt is, mint Hollywoodban igyekeznek legörgetni a vörös szőnyeget, és alkotásaikat méltó helyre rakni a kultúra zsúfolt polcán. Ugyan a szervezők azt mondják, fény és csillogás helyett inkább erőt és küzdelmet akarnak mutatni és bemutatni. A 2007-ben alapított LUX-díj kicsit átalakult négy éve. Európa legjobb filmjének járó európai közönségdíjat most már nemcsak az Európai Parlament képviselői és az Európai Akadémia döntése alapján osztják ki, hanem bekerült a zsűribe az Europa Cinemas mozihálózat. Ami azt jelenti, hogy fél éven át vetítik ezekben a mozikban, majd azt követően a nagyérdemű dönt 50 százalékban arról, melyik film érdemli ki az elismerését. Hogy aztán a díjat ünnepélyes keretek között az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén átadhassák. Nevét a díj a megvilágítás mértékegységéről, a luxról kapta, mely latinul fényt jelent. Jocelyne Coster belga művészt - elmondása szerint - a Bábel tornya ihlette a díj megformázásakor, és így aztán egy felfelé kihúzott filmtekercset ábrázol. A magyar kormánynak nyilván nem ízlése szerint való a díj maga és az értékrendi körítése, mert a szervezők szerint az az alkotás érdemes a díjra, amelyik tekintetbe veszi a demokrácia, a jogállamiság, a pluralizmus vagy éppen a szabad véleménynyilvánítás értékeit.
A díj átadása után Strasbourgban találkoztunk Okszana Karpovics-szal. Csernyánszky Judit, a Klubrádió riportere, elsőként arra kérte, hogy vezessen be minket a film varázslatos világába és meséljen el nekünk a történet hátteréről.
Okszana Karpovics: Először is szeretném megköszönni a megtisztelő figyelmet. Az "Intercepted" című film az orosz katonák titkosszolgálat által Ukrajnában lehallgatott telefonbeszélgetésein alapul, amelyeket barátaiknak és családtagjaiknak intéztek Oroszországban. E beszélgetések adják a film alapját, így a dokumentumfilm műfajába tartozik. Amikor először észleltem, hogy az ukrán biztonsági szolgálat ezeket a felvételeket közzétette a hivatalos YouTube-csatornáján, azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Nap mint nap folyamatosan frissítették a tartalmat, néha pedig több részletben osztották meg a hanganyagokat. Szinte a háború kezdete óta elérhetők voltak, és már az elején rátaláltam, így folyamatosan nyomon követtem őket. Úgy éreztem, hogy ezeket a beszélgetéseket filmvászonra kell vinni, hogy szélesebb közönséghez eljussanak.
Csernyánszky Judit: Nos, hogyan alakult át a hanganyag egy filmszerű élménnyé? Ez bizonyára komoly kihívást jelentett, nem igaz?
O.K.: A filmanyag gyakorlatilag a csapatunk kreálmánya, amit mind kitaláltunk a hangokhoz. Kisebb stábokkal jártuk be az ukrán területeket, a háborús zónát és azokat a részeket, amelyeken pusztítást végzett a háború. Ezeket dokumentáltuk. Voltak köztük olyan falvak, területek, amelyeket az oroszok egy hónapra tudtak csak elfoglalni, van amelyik hat hónapon át volt orosz kézen. S jelentős különbséget fedeztünk fel köztük, amit magunk sem hittünk.
Cs.J.: Meg tudná osztani velem néhány részletet ezekből a telefonbeszélgetésekből?
O.K.: Szó szerint nem tudok, mert a film nagyon összetett. Egyrészt arra törekedtünk, hogy legyünk objektívek, kifejezetten tényszerűek, amikor az oroszok egymás közti beszélgetéseit rekonstruáljuk a képekkel. Természetesen nagyon sokféle témát igyekeztünk feldolgozni, talán ezek közül egyet-kettőt ki tudok emelni. Például azt, amikor nem csak a harcok részleteit írták le, hanem rólunk, ukránokról is beszéltek. Azt mondták, hogy az ország is nagyon gazdag, hatalmas, és minket is gazdagokként írtak le, amit és akiket úgymond meg kell lopni, ki kell fosztani. Ezek a részek roppant sokkolóak voltak a számomra. A legtöbb beszélgetés a fosztogatásokról szólt. Részletesen leírták, hogyan fosztották ki a lakóházakat, azt is, hogy mit vittek el. Mi milyen értéket képviselt. Felsorolták, hogy például milyen mosógépet vagy egyéb elektronikai felszerelést loptak el, de még a kozmetikumokra is kitértek. Márkákat említettek, vagy ruhákat, sportcipőket, még alsóneműket is, zoknikat. A legtöbb elfogott telefonbeszélgetés erről szólt. A beszélgetések másik része például a kételyeikről és kétségbeesésükről szólt. Például nemegyszer kétségbe vonták az invázió célját. Nem tudták, hogy mi is valójában a küldetésük.
Cs.J.: Szóval a saját családtagjaik előtt is nyíltan kifejezték, hogy számukra nincs értelme a háború folytatásának?
Természetesen, itt van egy egyedi megfogalmazás a szövegedről: Teljesen egyetértek. Nagyon sok orosz családtag és barát meglepődött, amikor a helyzetünkről beszélgettünk, és azonnal próbálták meggyőzni őket az ellenkezőjéről. Rendszeresen bátorították őket, hogy folytassák a harcot, és hangsúlyozták, mennyire elengedhetetlen az invázió, hogy ne veszítsenek el a hitükből. Kifejezéseik gyakran bántóak és megdöbbentőek voltak, amikor minket, ukránokat jellemeztek. Szó szerint embertelennek állítottak be minket, hogy így ösztönözzék a harcoló katonákat. Etnikai rasszista megjegyzésekkel illettek minket, azt sugallva, hogy nem is vagyunk emberek. Sőt, gyakran hangoztatták, hogy minden szenvedés és bántalmazás, amit elszenvedünk, teljes mértékben megérdemelt. Számunkra ez azt jelezte, hogy az ilyen kijelentéseket tevők már teljes mértékben elfogadták Oroszországban uralkodó nézeteiket. Egy csepp kétség sem volt bennük a velünk szembeni álláspontjukat illetően. Mi pedig a saját eszközeinkkel próbáltuk bemutatni ezt a helyzetet, hogy Oroszországot is magunk elé állítsuk, érzékeltetve, milyen mélyen eltorzult lelkiállapotban vannak az emberek – persze, általánosságban véve.
Cs.J.: A film hetvenöt telefonfelvételt tartalmaz, pontosabban azok bizonyos részeit. És pozitív, jóindulatú megnyilatkozásra nem is volt példa?
O.K.: De. Találtunk egy különleges esetet. Egy asszony felhívta a katonát, és próbálta meggyőzni arról, hogy amit Ukrajnában tesz, az helytelen. Azt mondta neki, hogy a történelem sötétebbik oldalán áll, és hogy éppen háborús bűnöket követ el. Figyelmeztette, hogy amíg még van rá lehetőség, ideje lenne megállni. Arra is kitért, hogy ő maga agymosáson ment keresztül, és hogy sokan mások is hasonló helyzetben vannak, higgye el neki. Ez a beszélgetés mélyen megérintett, de sajnos csak egy ilyen esetet találtam a sok közül.
Cs.J.: Azt állítja, hogy ezek a katonák valójában nem ilyenek, hanem egyfajta agymosáson estek át.
O.K.: Hát persze, nem is lenne rá képes senki, ha nem így lenne. A katonák mellett az egész orosz társadalom is belekerült ebbe az agymosott állapotba. A propaganda úgy hat, mint egy erős áram, szinte mindenkit elérve, megváltoztatva a gondolkodásmódjukat. Az emberek tele vannak gyűlölettel és előítéletekkel. Egy teljesen irracionális ideológiát ültettek el bennük, ami szöges ellentétben áll a történelemmel és Ukrajna valóságaival. Ráadásul ők ezt nem inváziónak hívják, hanem „különleges hadműveletnek”, mintha ez valami dicsőséges küldetés lenne.
Cs.J.: Ezek után hogyan látja hazája jövőjét? És Oroszországét?
O.K.: Ma számunkra talán ez a legnagyobb kihívás: a jövőbe tekinteni. Hogyan nézhetünk a holnapra, miközben fizikailag is harcolnunk kell az életünkért? Az egzisztenciánkért? Folyamatosan támadások kereszttüzében élünk, függetlenül attól, éppen hol tartózkodunk. Kijevben születtem, és itt élek, így minden éjszaka a dróntámadások zaja vagy a rakéták miatti félelem ébreszt fel. Ez a háború mindannyiunk számára más és más formát ölt. Az egyik aspektusát akár terroristának is nevezhetném, hiszen szinte minden ország tapasztalja ennek a konfliktusnak a súlyos következményeit. Az életünkre, a mindennapjainkra gyakorolt hatása megkerülhetetlen. A legszívszorítóbb talán az, hogy Oroszország nem ismeri el Ukrajnát szuverén államként, és ezzel politikai értelemben is meg akarja fosztani az egzisztenciánktól. Fájdalmas látni, hogy Európa számos országában hasonló nézetek terjednek, és úgy tűnik, ez a gondolkodásmód egyre inkább teret nyer.
Cs.J.: Ön hisz abban, hogy Trump valóban képes megvalósítani a békét, amire már régóta ígérget? Reménykedik abban, hogy hamarosan elérkezik a béke ideje?
Nem tudok azonosulni Donald Trump politikai nézeteivel és tevékenységeivel. Úgy vélem, hogy nem ő a legalkalmasabb vezető, és nem engedhetnénk meg, hogy a saját érdekeit előtérbe helyezze a közjóval szemben. Jelenlegi lépéseivel csupán a saját imázsát próbálja építeni, miközben olyan illúziót kelt, mintha ő lenne az egyetlen, aki képes megoldani a háborús helyzetet. Számomra nyilvánvaló, hogy őt nem foglalkoztatja a mi hosszú távú céljaink, és valójában sem az ország, sem az ukrán emberek sorsa nem érdekli őt.
Cs.J.: Milyen véleménnyel vannak önök a békéről? Szerintük lehetséges erről párbeszédet folytatni?
O.K.: Természetesen az emberek vágynak a békére és a normális életre, hiszen a veszteségeink óriásiak. Ugyanakkor nem vagyunk hajlandók békét kötni egy olyan állammal, amely maga az agresszor, és amelyik a teljes megsemmisítésünket tűzte ki célul. Az ilyen békét nem ismerem. Milyen békéről beszélhetünk, ha a biztonságunk és a jövőnk egy ilyen helyzetben kérdéses? A helyzet rendkívül összetett és bonyolult.
Persze, szívesen segítek! Kérlek, írd le, hogy melyik szöveget szeretnéd egyedivé tenni, és milyen stílusban vagy hangnemben szeretnéd átfogalmazni!
A magyar média, a magyar köz- és politikai élet, sőt, most már az iskolák is ki vannak téve az orosz dezinformációs kísérleteknek, és politikai befolyásnak. Most látta elérkezettnek az időt az Európai Parlament, hogy szankciókat sürgessen az oroszok befolyásának és az Ukrajnát támadó, hamis történelmi narratíva terjesztésének leállítására. Erről kérdezte Csernyánszky Judit riporter Delphine Colardot, az EU szóvivői osztályának vezetőjét.
Delphine Colard: Nyomon követhető a külföldi dezinformációs befolyás és beavatkozás, illetve az Ukrajna történelmét meghamisító és félrevezető orosz propaganda-kampány, amelynek elítéléséről fogadott el határozatot az Európai Parlament. Ennek alapvető célja, hogy ne csak odafigyeljenek, hanem közösen, koordináltan igyekezzenek a képviselők ezeket a törekvéseket megakadályozni. Hogy egy pillanatra se essen ki a fókuszból az orosz dezinfomáció leleplezése.
Csernyánszky Judit megállapításai szerint Magyarország az orosz dezinformációs kampányoknak és kormányzati beavatkozásoknak különösen fogékony tagállam. E jelenlegi helyzet következményeként felmerül a kérdés: léteznek-e olyan szankciók, amelyeket az érintett ország ellen bevezetnek a nemzetközi közösség részéről?
Delphine Colard: Kérjük, hogy tartsák be az elfogadott határozatokat, de az Európai Bizottság rendelkezik olyan eszközökkel, amelyek lehetővé teszik a Digitális Szolgáltatókra vonatkozó törvények érvényesítését. Ezt a lépést az is indokolja, hogy az egyik legnagyobb közösségi platform visszavonta a hamis információk ellenőrzésére vonatkozó korábbi intézkedéseit, ami miatt még inkább ki vagyunk téve az orosz propagandának. Szeretném megemlíteni, hogy a következő hetek során egy speciális bizottságot hozunk létre, amely a orosz médiamanipulációk nyomon követésére és terjesztésük megakadályozására összpontosít.
