Nos, ki fogja betölteni az igazgatói posztot?

A tanév kezdetén természetesen gyakrabban terítékre kerül az iskolahálózat hatékonyabb működtetése, ami gyakran együtt jár az iskolák összevonásának lehetőségével is. Ezzel kapcsolatban egy régi emlék ugrik be, amely mély nyomott hagyott bennem.

Szlovákiában 2004-ben bevezették be a normatív alapú finanszírozást. Az iskolák a tanulói létszám függvényében kapnak ún. fejpénzt. Maga az elképzelés talán nem rossz, de csak akkor működik, ha az intézménynek sok diákja van. Kevés diák esetén finanszírozási problémák lépnek fel.

A rendszer bevezetésekor azt a kiindulópontot vették alapul, hogy egy átlagos iskolának minimum 250 diákja kell, hogy legyen. Jelenleg azonban a felvidéki magyar alapiskolák jelentős része nem éri el ezt a létszámot, és a középiskolák is hasonló nehézségekkel néznek szembe.

A magyar nyelvű iskolák, bár álmodozhatnak a pozitív diszkrimináció esélyeiről, sajnos nem látom reálisnak, hogy a hatalom ilyen jellegű támogatást nyújtana. Ezért a megoldás kulcsa a tanulói létszám növelésében rejlik. De hogyan érhetjük el ezt a célt? A felvidéki magyar közösség folyamatos csökkenése közvetlen hatással van iskoláink létszámára is, ezért a jelenlegi helyzetben a legjobb megoldásnak a helyi intézmények összevonását, vagy akár a közeli települések iskoláival való együttműködést tartom. Az iskola bezárását mindenáron el kell kerülni!

A minisztérium egyelőre empatikusan kezeli a problémát, időt és lehetőséget biztosít arra, hogy az iskolák a fenntartókkal, szülőkkel, szakemberekkel konzultálva hozzák meg a döntést. Viszont mindenképpen elvárják ilyen, vagy olyan döntés meghozatalát.

Emeljük ki, hogy a hálózat optimalizálásának elsődleges célja nem csupán a költségek csökkentése, hanem sokkal inkább az oktatás hatékonyságának fokozása. Az erőforrások okosabb felhasználása révén a tanulási folyamatok minősége és eredményessége kerül a középpontba.

A tanfelügyelet éves értékelései alapján gyakran említett érvek között szerepel, hogy számos tantárgyat nem szakszerű tanárok oktatnak. Különösen a kis létszámú iskolákban ez az arány akár 50%-ot is elérheti. Azonban, ha egy évfolyamon belül több párhuzamos osztály van, a nem szakszerűen oktatott órák száma jelentősen csökkenthető. Ez az egyik fontos szempont a téma megvitatásakor. A nagyobb iskolák esetében emellett a kapcsolati tőke is számottevően nő, mind a diákok, mind a tanárok körében, amit szintén érdemes figyelembe venni.

A középiskolákban új szakok bevezetésével nőhet a kínálat, ezáltal vonzóbbá válhat az iskola, és lehetővé válik az iskolatípusok, esetleg a szakok közötti belső átjárás is. Ez is komoly érv lehet a nagyobb létszámú intézmények létrehozása mellett. Állítólag az országos tesztelések is igazolják, hogy a nagy létszámú iskolákban általában jobb tanulmányi eredmények születnek, ez sem utolsó szempont.

A végső döntés meghozatala természetesen alapos elemzést és széleskörű egyeztetéseket követel meg. Ugyanakkor, iskoláink és iskolahálózatunk modernizálása, sőt, megóvása érdekében sürgős lépések szükségesek.

A múlt század kilencvenes éveinek elején az Ipariskolában mi is kidolgoztunk egy ilyen tervezetet. Arra gondoltunk, hogy Kassán, a helyi magyar oktatási intézményekkel közösen létrehozunk egy magyar iskolaközpontot. Az Ipariskola igazgatójaként, elsőként a helyi gimnáziumot kerestem meg az ötlettel. Az elképzelés ismertetése végén a gimnázium vezetője feltette a mindent eldöntő kérdést: na, de ki lesz az igazgató? Reményeim szerint ma már ezen túl vagyunk, és nem ez a kérdés fogja eldönteni iskoláink további sorsát.