Mi is valójában az igazi hatodik érzék? A tudomány világában megerősítést nyert, hogy létezik, és ami még izgalmasabb, nem csupán egyetlen formája van.

Hány ismeretlen érzékszerv rejlik valójában bennünket? Egy friss kutatás meglepő következtetésekhez vezetett.

Az emberiség évszázadok óta foglalkozik a "hatodik érzék" rejtélyével, amely mintha egy titkos belső iránytűként működne a döntéseink és ösztöneink irányításában, sőt, akár a túlélésünk szempontjából is kulcsszerepet játszana. Míg az ókori görög filozófusok csupán öt alapérzékszervet ismertek fel – látás, hallás, tapintás, szaglás és ízlelés –, a modern tudomány folyamatosan új érzékelési formákat fedez fel. A legújabb felfedezés egy olyan idegi mechanizmus, amely a bélbaktériumokkal való kölcsönhatásra épít, felfedve ezzel a testünk és tudatunk közötti komplex kapcsolatokat.

A biológiai valóság sokkal gazdagabb és összetettebb, mint ahogyan azt az ötféle érzékelés alapján eddig gondoltuk. Úgy tűnik, hogy nem csupán egy "hatodik érzékről" beszélhetünk, hanem egy egész rejtett dimenzió nyílik meg előttünk. Ez a rejtett világ képes érzékelni a mozgást, fenntartani az egyensúlyt, figyelni a belső szervi állapotokat, sőt még a bélflóra által közvetített üzenetekre is reagálni. Az emberi érzékelés határai tehát sokkal szélesebb spektrumot ölelnek fel, mint azt valaha is sejtettük.

A hatodik érzék fogalma egyszerre vonzó és rejtélyes, nem csoda, hogy sok kultikus film és ezoterikus irányzat épít erre a témára. Miközben a parapszichológia képviselői gyakran a természetfeletti jelenségekre hívják fel a figyelmet, a tudományos megközelítés egészen más irányba mutat. Az intuitív megérzések, amelyeket sokan misztikus képességnek tartanak, valójában agyunk gyors és tudattalan adatfeldolgozási mechanizmusainak eredményei.

- Ez egyfajta automatizált, tanult reakció, ami segít jobb döntéseket hozni a meglévő ismereteink alapján - fogalmazott Joel Pearson idegtudós a The Guardian-nek.

Sokan talán észre sem veszik, mennyire bonyolult folyamat zajlik le, amikor csukott szemmel a fejünkre tesszük a kezünket. Ehhez ugyanis nem csupán a fej és a kéz térbeli helyzetének tudatában kell lennünk (propriocepció), hanem azt is meg kell értenünk, hogyan irányítsuk a karunk mozgását, hogy pontosan elérje a célját (kinesztézia). Ez a két érzékelési forma együttesen teszi lehetővé, hogy ilyen precízen tudjunk cselekedni, még akkor is, ha nem látjuk, mit csinálunk.

Ez a két belső érzékelési forma annyira szorosan összefonódik, hogy gyakran egyetlen egységként kezelik őket, pedig különálló idegrendszeri mechanizmusok irányítják őket - állítja az IFLScience.

Sokan meglepődnek, amikor felfedezik, hogy a hangvisszaverődés segítségével nem csupán denevérek vagy delfinek tájékozódhatnak. Egy 2024-ben megjelent kutatás során vak és látó egyének is elsajátították az echolokáció technikáját, és a gyakorlatok hatására jelentős agyi átrendeződések figyelhetők meg: mind az elsődleges látókéreg, mind a hallókéreg aktiválódott a visszhangok feldolgozása közben.

Ez arra világít rá, hogy agyunk működése sokkal rugalmasabb, mint azt korábban gondoltuk. Képes új "érzékszerveket" befogadni és kezelni, amennyiben az érzékelési környezet ezt megköveteli.

Az állatvilágban, különösen a vándormadaraknál, régóta megfigyelhetjük a magnetorecepció csodálatos jelenségét, amely lehetővé teszi számukra, hogy érzékeljék a Föld mágneses mezejét. Ezzel szemben az emberek esetében a jelenség létezése továbbra is kérdéses, és tudósok között élénk viták tárgyát képezi.

Bár több kutatás is arra utal, hogy agyunk reagálhat bizonyos mágneses ingerekre, az ebből levont következtetéseket óvatosan kell kezelni. Ahogy Thorsten Ritz biofizikus fogalmazott a Science-nek: attól még, hogy az agyhullámaink változnak egy mágneses mező hatására, nem jelenti azt, hogy erre külön érzékszervünk lenne.

A legújabb áttörés talán még az előzőeknél is meglepőbb: kutatók felfedeztek egy olyan idegi érzékelési folyamatot, amely a bél mikrobiális mintázatait érzékeli, és befolyásolja az étkezési viselkedést.

A közelmúltban megjelent tanulmány a Nature folyóiratban felfedi, hogy a bélfalban található neuropodák, vagyis különleges érzékelő sejtek, képesek észlelni a flagellin nevű fehérjét, amely a bélbaktériumok mozgásáért felelős. Ez a felfedezés rámutat arra, hogy a bélbélés által küldött jelzések az idegrendszeren keresztül elérik az agyat, amely ennek hatására leállítja az evést. Érdekes módon ez a folyamat nem tudatos szinten zajlik, mégis azonnali hatással bír a viselkedésünkre.

Dr. Diego Bohórquez, a kutatás irányítója úgy véli, hogy ez a felfedezés új távlatokat kínál az elhízás és a mentális zavarok megértésében.

- A következő lépés annak feltárása lesz, hogyan befolyásolja az étrend a mikrobiális összetételt - ez döntő lehet számos betegség hátterének megértésében - nyilatkozta.

Ha a szó klasszikus értelemében vizsgáljuk, akkor a válasz nem. Az érzékszerveink száma messze meghaladja a hatot - valójában sokkal több működik belőlük, ám ezek egy része láthatatlanul, tudatalatti szinten tevékenykedik. A test és az agy közötti kommunikációs csatornák folyamatosan új érzékelési lehetőségeket tárnak fel, amelyek révén nemcsak a körülöttünk lévő világot, hanem saját belső univerzumnkat is állandóan szemmel tarthatjuk.

És ha belegondol, ez talán még izgalmasabb, mint bármilyen természetfeletti hatodik érzék.