Hogyan határozható meg a vállalkozás által kifizetett osztalék mértéke?

Az osztalékfizetésről való döntéshozatalt leginkább évente egyszer, a beszámoló elfogadásának időpontjában érdemes elvégezni. A számviteli törvény és a gazdasági társaságokról szóló jogszabályok lehetővé teszik, hogy a mérlegfordulónapot követő hat hónapon belül, a már jóváhagyott és közzétett beszámoló alapján a tulajdonosok utólag is döntsenek az osztalékról, amennyiben a beszámoló benyújtásakor még nem hoztak erről határozatot.

A polgári törvénykönyv (Ptk.) értelmében osztalékra kizárólag az a tag jogosult, aki a társaság tagjaként van nyilvántartva abban a pillanatban, amikor az osztalékfizetésről szóló határozatot meghozzák.

Az osztalék alapja az előző üzleti év (esetünkben 2024) adózott eredményével kiegészített szabad eredménytartalék, amely csak akkor fizethető ki osztalékként, ha a lekötött tartalékkal és a pozitív értékelési tartalékkal csökkentett saját tőke összege az osztalék figyelembevétele után sem csökken a jegyzett tőke összege alá.

Az osztalékfizetés maximumának kiszámításakor a szabad eredménytartalék és a saját tőke meghatározásánál növelő tételként figyelembe lehet venni az előző üzleti évi beszámolóban még nem szereplő, de a tárgyévi mérlegkészítés időpontjáig elszámolt kapott (járó) osztalékot, részesedést.

Osztalékfizetés nem lehetséges (hitelezők védelme érdekében), amennyiben a társaság korrigált saját tőkéje nem éri el, vagy a kifizetés következtében nem haladja meg a törzstőke összegét, továbbá ha az osztalék kifizetése veszélyeztetné a cég pénzügyi stabilitását.

A beszámoló elfogadását követően, tehát a két egymást követő beszámoló közötti időszakban, a tulajdonosok kizárólag osztalékelőleg kifizetéséről hozhatnak döntést, amelyhez közbenső mérleget kell alkalmazniuk. Amennyiben az utolsó beszámoló óta még nem eltelt hat hónap, akkor ezt az időszakot figyelembe vehetik az osztalékelőleggel kapcsolatos határozat meghozatalakor is.

A közbenső mérleg elkészítésekor az éves beszámolóhoz hasonló követelményeknek kell eleget tenni. Azonban fontos megjegyezni, hogy mivel itt csupán mérlegről van szó, a kiegészítő melléklet és az üzleti jelentés nem szükséges. Érdemes figyelembe venni, hogy amennyiben 2025. január 1. és a beszámoló elfogadása közötti időszakban osztalékelőleg-fizetésre kerül sor, az már a tárgyévi osztalékelőlegnek minősül, és csak 2026-ban válik osztalékká, miután a beszámoló elfogadása megtörtént.

Ha a tulajdonosok az adóévben osztalékelőleget kapnak, fontos, hogy az a beszámoló elfogadásakor ténylegesen osztalékká váljon. Ha a beszámoló alapján nem lesz erre fedezet, az osztalékká nem vált osztalékelőleg a visszafizetésig kölcsönnek minősül. Erre piaci kamatot kell felszámítani, ha az osztalékra jogosult tulajdonos kapcsolt vállalkozásnak minősülő cég, vagy legalább a jegybanki alapkamat 5 százalékkal növelt mértékét, ha magánszemély. Ennek híján előző esetben társaságiadóalap-módosításra lehet szükség; illetve a magánszemély esetében a társaság úgynevezett kamatkedvezmény utáni szja fizetésére lehet kötelezett. (Azon ritka esetben, ha a társaság elengedné az osztalékká nem vált osztalékelőleg visszafizetését, társasági jogosult esetében elengedett követelésként, míg magánszemély esetében egyéb jövedelemként lesz adóköteles.)

Az osztalékkorlát számításakor külön figyelmet kell szentelni a lekötött tartalék korlátozó szerepének, mivel ez mint szabályozó eszköz léphet fel a tulajdonosi és a társasági érdekek között, ha például az adózó fejlesztési tartalékot képez.

Az osztalékok jóváhagyása és kifizetése elkülönülhet egymástól, ami fontos lehetőséget teremt a vállalatok számára. Ugyanakkor ezt a helyzetet nem szabad úgy felfogni, mint egy zöld utat arra, hogy minden lehetséges kifizetést jóváhagyjunk, csupán azért, mert a mérleg ezt lehetővé teszi.

A jóváhagyott osztalék sokak szemében olyan kötelezettségként tűnik fel, amely rontja a cég értékét, és ez a percepció komoly hatással lehet a vállalat megítélésére, legyen szó banki tranzakciókról vagy üzletrészek értékesítéséről. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a cég pillanatnyi likviditása nem lehet az egyetlen mérce az osztalék jóváhagyásakor, hiszen ez a mutató bármikor jelentős változásokon mehet keresztül, különösen, ha figyelembe vesszük a növekvő kintlévőségeket is.

A társasági adó alanyai esetében az osztalék jóváhagyásának időpontja nem von maga után újabb adóterheket, mivel az osztalékalap már kizárólag adózott tételeket tartalmaz. A kisvállalati adó (kiva) alapjának meghatározásakor a jóváhagyott, de ki nem fizetett osztalék összege növelő tételnek számít az adott adóévben. Ez a szabály akkor is érvényes, ha az osztalék kifizetése a tárgyév során nem történik meg.

A kivás adóalanyoknak negyedévente adóelőleg-megállapítási, -bevallási és -fizetési kötelezettségük van, a tárgynegyedévet követő hónap 20. napjáig. Nem képezi viszont a kiva alapját a tárgyévben kifizetett osztalékelőleg, ez csak a következő évben, az osztalék jóváhagyásakor válik adóalappá.

A magánszemélyek számára, akik társasági adós vagy kivás cégtől részesednek osztalékban, 15%-os mértékű személyi jövedelemadót és 13%-os korlátos szociális hozzájárulási adót kell teljesíteniük. Fontos megjegyezni, hogy az osztalékelőleg ügyvédi jóváhagyása esetén a magánszemélyek nem kötelesek szociális hozzájárulási adót fizetni, ezt az adót csak akkor kell rendezni, amennyiben az osztalékelőleg végül osztalékká alakul.

Cégeknél, legyen szó társasági adóról vagy kiváról, lehetőség van az adóalap csökkentésére a kapott osztalék mértékével. Ezt a folyamatot úgy kell végrehajtani, hogy először a bevételként könyveljük el a kapott osztalékot, így a jogosult vállalkozás esetében a kapott osztalék már nem számít adóköteles jövedelemnek.