Természetesen! Íme egy egyedi változat: "Lehetett volna akár 'Kedves idióta' is."
A Sorköz Olvasni muszáj sorozat keretein belül felfedezzük, hogy a Narancs szerzői nem csupán a betűk világában alkotnak, hanem saját örömükre is olvasnak. Folyamatosan újra és újra kézbe vesznek régi és modern klasszikusokat, méltatlanul elfeledett írókat, valamint azokat a könyveket, amelyek a polcok hátsó zugában porosodnak. A múlt nagy műveit és a véletlenül elénk kerülő írásokat egyaránt felfedezik, legyenek azok rég elfeledett kincsek vagy éppen aktuális remekművek.
A nyers, látszólag kíméletlen düh már az első, 1994-es regényében is érezhető volt, amely a "Dugj meg!" címmel jelent meg magyarul. A macsó erőszak áldozataivá vált nők véres bosszúhadjáratáról szóló történet filmes adaptációja szintén készült, részben a szerző, Virginie Despentes rendezői közreműködésével. A film bemutatását 2000-ben hatalmas botrányok és tiltakozások övezték. A Canal + kereskedelmi televíziós csatorna által finanszírozott alacsony költségvetésű produkció a regény címével azonos néven került a mozikba. Érdekes, hogy Magyarországon a forgalmazás szemérmessége miatt "Legyél velem" címmel mutatták be. A francia korhatárbizottság kezdetben csak a 16 éven felülieknek ajánlotta a filmet, de a nyílt szexjelenetek miatt végül 18-as karikával került forgalmazásra, ahol aztán megbukott. Túl finom volt ahhoz, hogy pornónak lehessen nevezni, ám szerzői filmként pedig túlságosan pornográfnak bizonyult. Ekkor még a film esztétikai és moralizáló vitái elvonják a figyelmet a mélyebb tartalmáról; a #MeToo mozgalmat jóval megelőző, erőszakos lázadásra kész amazonokról, a társadalmi egyenlőtlenségek kockázatairól. És persze az írói tehetség csírájáról, amely már akkor is ott lappangott a háttérben.
Az új könyv, a "Kedves idióta" nyelvezete rendkívül közvetlen és élvezetes, mentes bármiféle finomkodástól. Virginie Despentes stílusa nem ismer határokat: a szavak élesek és pontosak, a leírások pedig sokkolóan őszinték. Az írásmódja tárgyszerű, ami még inkább felerősíti a hatást, és elkerüli a szokványos konvenciókat.
Tedd egyedivé a szövegedet: Despentes későbbi írásaiban a nyelvezet egyre kifinomultabbá válik, miközben a tematikai gazdagság is megjelenik. Ennek következtében sikerül kitörnie a rárakódott underground címkéből, és mára elismert női szerzőként tekintenek rá az irodalmi színtéren és a könyvpiacon. A háromkötetes Vernon Subutex című rock-punk eposz megjelenése óta gyakran emlegetik őt a balzaci-zolai hagyomány folytatójának, aki az elnyomottakat, a társadalom szélén élőket, az állandó veszteseket, az alkoholistákat, a drogfüggőket, a melegeket és a munkanélkülieket komplexusok és előítéletek nélkül, sokszor nosztalgiával és megértéssel ábrázolja. Műveiben nem találunk helyet sem a lekezelésnek, sem a naiv, megbocsátó hozzáállásnak. Despentes élettörténete, különösen fiatalabb évei, tele van élményekkel: ő is ebből a perifériáról érkező világból származik, és ezekből az élményekből merít inspirációt.
A Kedves idióta - lehetett volna Kedves seggfej is magyarul - levélregény. Egy idősödő egykori díva (Rebecca) és egy középszerű, középkorú férfi író (Oscar) párbeszéde, kortárs digitális platformokon. Az írásbeli kapcsolatfelvételt egy meggondolatlan Instagram-poszt indítja be. Oscar, aki a gyerekkorától Rebecca rajongója, megpillantja egykori idolját egy nyilvános helyen, s végtelen csalódottságában ezt posztolja ki a nyilvánosságba: "Kövér és elhanyagolt, undorító a bőre, az a tipikus ocsmány, nagypofájú nő. Faszhorgasztó, komolyan. Úgy hallottam, mostanában fiatal feministák főtanácsadójaként nyomja." A sértett díva felveszi a kesztyűt, tőle sem áll távol az alpári beszéd, s beleáll a provokációba: "Pont olyan vagy, mint a galamb, aki az ember vállára szarik... megvan a tizenötperc hírneved. Hiszen itt a bizonyíték rá, írok neked. Biztos vannak gyerekeid. Az ilyesfajta pasi szaporodik, nehogy már megszakadjon a vérvonal."
Az erős kezdés meglepetésre néhány digitális ütésváltás után váratlanul párbeszéddé szelídül. A korábbi nagy sztár Rebecca mellé Oscar is felzárkózik a kellemesnek nem nevezhető közismertségben; egykori kiadói kolléganője, Zoé, a feminista blogger, a saját platformján szexuális molesztálással vádolja meg. Oscart felkészületlenül éri a támadás, összeomlik, narcisztikus, ám gyenge lábon álló macsósága sérülést szenved. Rebecca kíméletlenül őszinte megjegyzéseire önvizsgálattal reagál, s az egykori díva, a verbális karate fekete öves bajnoka is egyre személyesebb és önkritikusabb hangot üt meg a menetek során. Bizonyos értelemben egymás terapeutáivá válnak a levélváltások közben, mely a folyamat előrehaladtával önismereti kurzussá is alakul (amelyben a feminista élharcos Zoé is részt vállal). Despentes otthonosan mozog a köznapi szlengben, miközben filozofikusabb szövegei is közérthetőek és élesek, mint a szamuráj kardja. A King Kong teória (2006) egy hatalmas vádbeszéd, az újkori, feminista lázadó nő forradalmi, szókimondó kiáltványa a macsó férfidominancia ellen. Talán ezért is tartják sokan Zola lehetséges reinkarnációjának.
Ezekhez a korábbi írásaihoz képest
a Kedves idióta szinte szelíd, a kiegyezés útjait kereső regény, mintha a szerző a kibékíthetetlennek tűnő társadalmi vitákban valóban a dialógus lehetőségét keresné.
Bár kimondani is borzasztó, a karakterek megértést szeretnének kapni egymástól. A levelezés során a középosztály viszonylag edukált tagjai lépnek interakcióba, akik, noha kapcsolatba kerülnek a perifériára szorultak dühödt figuráival, ők maguk is különféle komplexusokkal és szenvedélybetegségekkel küzdenek, legyen szó alkoholfogyasztásról, drogokról vagy a szexualitás bonyodalmairól. Oscar, ha nehezen is, de belemerül az önvizsgálatba, és latolgatja, hogy valóban bántott-e valakit életében. Rebecca a pusztító addikciójával harcol, miközben próbálja fenntartani a díva szerepének illúzióját, míg Zoé a feminista harcosok közötti elmagányosodás kihívásaival szembesül, miután más feminista aktivisták támadásait kell elviselnie. Azonban ahelyett, hogy csupán a saját vélt vagy valós igazságukért küzdenének a digitális térben, és az ellenfeleik "kiiktatására" törekednének, képesek önreflexióra, sőt néha még öniróniára is.
Kedves nővéreim, tartsatok ki! Nemsokára mindannyian éppolyan zűrös figurák leszünk, mint a férfiak. Viszont a hatalom csupán elérhetetlen álom marad számunkra. Ugyanazokat a buta tanácskozásokat ismételjük meg, mint ők. Mi is csak a felháborodás látszatát próbáljuk kelteni. Az alpári düh ugyanúgy megfog bennünket, és a tekintély iránti vonzalom sem változik... A játék ugyanaz marad. És nem áll szándékomban megbocsátani nektek azt, amit most készülődtök elkövetni, ahogyan a férfiaknak sem adtam soha bocsánatot. Legyünk pontosak: egyikőtök sem különb a másiknál. Ugyanúgy tele van a palacsinta a zűrzavarral. Mióta én is ezt a falatot ízlelem, képes vagyok észlelni ezt a valóságot.
Olyan, mintha napjainkban a megértés iránti vágy és a másik ember tisztelete lenne a legfontosabb forradalom.
