Fantasztikus felfedezések a római metróállomás építkezésénél! A munkálatok során olyan különleges régészeti leletekre bukkantak, amelyek a város gazdag történelmét tárják fel. Az építkezés során előkerült tárgyak nem csupán a római korszak mindennapjait i

A világ egyik legrégebbi sisakja egy mezopotámiai herceg tulajdona volt.

A római Piazza Venezia új metróállomása alatt figyelemre méltó régészeti felfedezések láttak napvilágot. A munkálatok során a késő köztársaság és a korai császárkor időszakából származó, többszintes épületek romjai kerültek elő. A szakértők véleménye szerint ez az építmény lakó- és kereskedelmi funkciókat egyaránt betöltött. Az úgynevezett insulae típusú házakra emlékeztet, amelyek a császárkori Róma népsűrűségének és mindennapi életének fontos részét képezték.

A feltárt épületek az ókori Via Flaminia kezdeti szakaszához közel helyezkedtek el. A szakértők rábukkantak az út középkori nyomvonalára is, ahol az egykori járdakövek helyett már csak több réteg összetömörített föld borítja a felszínt. Ez az átalakulás világosan tükrözi, miként alakult át az út funkciója és felépítése az évszázadok folyamán.

Középkori kemencék díszítik a város peremét, ahol a múlt meséi elevenednek meg. E régi építmények, mint titkos őrzők, őrzik a hagyományok melegét, és emlékeztetnek bennünket arra, milyen ízek és illatok terjedtek el egykor az utcákon. A falak között a tűz fénye és a kenyér sülésének illata mesél a kézműves mesterek szorgalmáról és a közösségi összetartozásról, amely évszázadokon átívelve formálta ezt a helyet. A kemencék nem csupán építmények, hanem a történelem szívverései, melyek a város életének szerves részét képezik.

A középkori időszakból származó leletek között egyszerű kemencéket is találtak. Ezekben a márványból égettek meszet. A kemencék a Via Flaminia szélén helyezkedtek el, hogy megkönnyítsék az anyag elszállítását. A régészek szerint a mészégetés fontos szerepet játszott a középkori városi építkezésekben.

A különböző korszakokban végzett építkezések egymásra épültek, mindegyik magában foglalta a korábbi korok maradványait. Ez a rétegződés a Piazza Venezia 19-20. századi átalakításaiban is folytatódott, amikor modern épületeket bontottak el az új funkciók érdekében. A mostani feltárás éppen ezért komplex értelmezést igényel.

A metróállomás a múlt titkos kapujává alakul, ahol az időutazás lehetősége vár ránk.

"A metróállomás építése újra arra ösztönöz minket, hogy mélyebben belemerüljünk városunk történetébe" - nyilatkozta Daniela Porro, Róma főfelügyelője. Véleménye szerint a feltárás csodája abban rejlik, hogy különböző időszakok "lenyűgöző palimpszesztje" bontakozik ki, amely a tervezett földalatti állomásban is megjelenik majd.

Marta Baumgartner, a feltárás tudományos irányítója hangsúlyozza, hogy a római kori épületrészek felbukkanása páratlan alkalmat teremt a városközpont történelmi topográfiájának alaposabb feltérképezésére. Ezek a leletek új dimenziókat nyitnak meg Róma városszövetének mélyebb megértésében, gazdagítva ezzel a múlt és a jelen összekapcsolódását.