Ókovács Szilveszter: A Himnusz nem olyan, mint a "Boldog születésnapot", amit egykor Marilyn Monroe énekelt Kennedynek, hanem sokkal mélyebb és komolyabb jelentéssel bír.

Kérjük, engedje meg, hogy kifejezzük tiszteletünket Erkel Ferenc iránt, akinek munkássága számunkra kiemelkedő jelentőséggel bír. Ő a Himnusz zeneszerzője, és nem szabad elfeledkeznünk Kölcsey Ferenc munkájáról sem, aki a vers megalkotója. Erkel Ferenc volt a magyar operaélet megalapozója és színházunk első főzeneigazgatója; szobrát az Andrássy úti palota bejáratánál balra találja. Ahogyan Kölcsey versét is pontosan és tisztán illik idézni, úgy Erkel zenéje is megérdemli a maximális tiszteletet. (Ráadásul az Ön nevét is pontosan kell leírni, nem csak körülbelül.)

Írom tanárként a száraz, vokális tényeket: az Ön éneklése intonációban különösen bizonytalan, felfelé és lefelé sem pontos, szó közben levegőt vesz, ahogy az 5-6. sorhoz ér, a felső regiszter erőtlenséget mutat, törik. Az előadás módja - feszessége, ünnepi hangütése, illetve ezek hiánya - értelmetlenné teszi épp ennek a versnek és dallamnak a megidézését, a Himnusz egyszerűen ledobja magáról ezt az előadást.

Természetesen a zenészek számára a kreativitás kifejezése a variálásban rejlik. Liszt Ferenc (szobra az Operaház főbejáratától jobbra található) és Dohnányi Ernő is bátran éltek ezzel a lehetőséggel, különösen a Himnusz esetében. Mindketten a mű poézisének tiszteletben tartásával dolgoztak, szándékuk pedig az volt, hogy az alkotást mélyebben értelmezve és népszerűsítve mutassák be, mindezt két különböző, de egyaránt internetmentes időszakban. A variációk lehetőséget adnak új harmóniák, ritmusok, vagy akár dallamok átalakítására, de egy nemzet büszkeségét jelentő himnusz esetében rendkívüli körültekintés szükséges. Az ön által bemutatott változatban számos hanghiba is felfedezhető az első sorban, amely az ún. témafej, ahol a nagy mesterek sem kísérleteztek. A későbbi variációk értelmezésének alapja éppen a pontos felidézés, amely a mű valódi lényegét hirdeti.

(Hogy konkrét legyek, mollszeptim és szextakkordok szólnak a belépése előtt, miközben Önnek egy tiszta dúrra volna szüksége, viszont a dobos fillezése hallatán oda kell rántania mikrofont és belekezd - de az első három hang már nem is stimmel...)

Ha valaki nem tudja teljesen a Himnuszt, érdemes alaposan átnéznie a szöveget, mielőtt belefog az eléneklésébe. Valójában minden énekléshez szükséges tudás megszerzése elengedhetetlen, és a gyakorlás is nélkülözhetetlen, hiszen nem mindenki bírja el az improvizációt az ilyen fontos pillanatokban. A dallam magasságának megválasztása is kulcsfontosságú: ha egy nagy terccel lejjebb, Asz-dúrban kezdik, az sokkal kényelmesebb lehet, remélem, ez ma még érthető valakinek.

Kérem, ne állítsa, hogy nem volt cigaretta a szájában. Az bizony cigaretta, nem pedig CGI. Önnek és a szervezőnek is tudnia kellene, hogy Magyarországon – és számos más országban is – már legalább húsz éve létezik törvény, amely megtiltja a cigarettahasználatot előadások során. Ennek nem csupán a tűzveszély az oka, ami szabadtéren talán kevésbé aggasztó. Van itt más is, amit mindenki megért, de úgy tűnik, nem mindenki van tisztában ezzel.

Húszéves korára írom, hogy most tanulja meg: a közönségéhez nem úgy férkőzik közel, ha leül a színpad szélére, és Himnuszt énekel, hanem ha a kevesebb, de annál jelentősebb, nemzeti identitásunkat megerősítő pillanatok erejét megőrzi és azt kihasználja. (Érdemes megjegyezni, hogy más nemzetek himnuszainál sem ülünk le, pláne nem a sajátunk alatt.)

Összességében, kedves Ajsa, fontos, hogy senki ne közelítse meg könnyedén a húrok pengetését, ahogyan azt a költő is megfogalmazta, és valóban igaza van, ezt mi is nap mint nap tapasztaljuk a saját munkánk során. A Himnusz nem olyan, mint a Happy Birthday, amelyet egyszer Marilyn Monroe énekelt Kennedynek; ez egy nemes mű, ami egy nemzet lelkét hordozza. Ha hibákat vétünk benne, különösen egy olyan jelentős napon, nagy nyilvánosság előtt, annak következményei lesznek. De fiatal még, és biztosan tanulni fog az esetből. Fontos, hogy mindenki lássa: nem a Himnusz a felelős a történtekért, Ön pedig ebből okul majd a jövőre nézve.

Szelíd "penitenciaként" szeretettel várom az Operaházban a szeptemberi nyitóelőadásra, amelyet Himnusszal indítunk, vagy a jövő márciusi Bánk bán-sorozat bármelyik estéjére, hallgassunk együtt Erkelt!

"A magam részéről szeretném kiemelni azokat a polgártársaimat, akik a legnagyobb elszántsággal védik a védhetetlent, és akiknek a polgári reflexei néha meglehetősen erőteljesek. Mindenkinek jót tenne egy kis opera, hogy színesebbé varázsolja a mindennapokat."