Táncsicsot Spiró György legújabb regényében egy valódi szatirikus karakterré formálja, aki a társadalmi abszurditásokat és a politikai képtelenségeket egyaránt humorral és iróniával tálalja. A szerző mesterien játszik a figura körüli kontrasztokkal, így T
Spiró György regénye egy szellemes tükör, amelyben a felemelő pillanatok árnyoldalai is megjelennek. A Padmaly nem egy egyszerű, nyári szórakozás, hanem egy mélyreható történelmi utazás, amely inkább a tapasztalt olvasóknak szól. Ideális választás mindazok számára, akik már kinőttek a közhelyekből és valódi mélységekre vágynak.
"A politikai státusz foglyok szabadon bocsátását követeljük" - ez az utolsó előtti pont, amelyet mindannyian jól ismerünk. Tisztában vagyunk azzal is, hogy a legismertebb rab ebben az időszakban Táncsics Mihály volt, akit a forradalmi tömeg szabadított ki Budán. Azonban a hosszú élete során bekövetkezett események, valamint későbbi sorsának részletei sokunk számára homályban maradtak. Ez a tény csak megerősíti a forradalmár önéletírásának egyik keserű megállapítását: "Itthon is idegen valék".
Spiró tehát merész lépésre szánta el magát, amikor a "status foglyot" választotta új regénye főszereplőjének. Az említett történelmi figura, a neves rab, alig-alig kapott eddig méltó irodalmi ábrázolást; csupán Bölöni György, Ady barátja, készített egy igényes életrajzi művet róla, a "Hallja kend, Táncsics!" címmel, 1946-ban. A XIX. századi radikális baloldaliak, akik a magyar munkásmozgalom hajnala környékén tevékenykedtek, egyértelműen "fehér foltot" képeznek irodalmunkban. Lengyel József, Kassák Lajos és Déry Tibor ezen a területen alkotott művei mára már igazi ritkaságokká váltak.
Táncsics legismertebb arcképét Barabás Miklós alkotta meg, ám ez a mű nem csupán egy idealizált ábrázolást kínál. Ellenkezőleg, a festő folyamatosan és hatékonyan emeli ki a főszereplő karakterének mély ellentmondásait. Táncsics vitathatatlanul morális példát adó helytállása, aki "az egyetlen megmaradt forradalmár" lesz, aggasztó megszállottsággal párosul. Mentalitásában szinte minden negatív vonás megjelenik. Az Eszmék és Ügyek iránti fanatikus elköteleződése mindent elhomályosít a tudatában, így gyakran érzéketlenné válik családja súlyos problémáival szemben. Ez az elvakultság a mindennapi életben rendkívül naivvá teszi, aminek következményeként sokszor súlyos árat fizet.
Spiró egyedi módon ábrázolja Táncsicsot, aki gyakran, főleg lenyűgöző grafomániájának és az idő múlásával egyre inkább megjelenő gyermeki naivitásának köszönhetően, kifejezetten szatirikus és komikus karakterré válik.
Mindenekelőtt ebből fakad, hogy alakja a rokonság ellenére is csak részben és távolról emlékeztet a romantikus irodalom "nemes szörnyetegeire" (például Az apostol Szilveszterére). A kajánkodó - ezúttal a köznapiságot képviselő - narrátor összegzése szerint "állagilag volt tűrhetetlen személy, amit a barátai sem tagadtak. Vannak derék emberek, akiknek a láttán, hangjuk hallatán kinyílik a bicska az ember zsebében, ő ilyen volt." A rebellisek, tudjuk, mindig irritálóak.
Elemi igazságérzete azonban szinte mindig jól működik, így hitelesen (bár hatástalanul) hívja fel a figyelmet a feszítő társadalmi egyenlőtlenségekre. Felkészültsége azonban az őt intenzíven foglalkoztató területeken is enyhén szólva hiányos. Már-már kínosan komikus, amikor a szakszerű finnugrisztika, a tudományos nyelvtörténet létrejöttének korában terjedelmes - élete fő művének tekintett - könyvet szentel annak: a magyar a világ legősibb nyelve, többek között a latin is belőle származik...
"A fantáziám nem tudja a valóság őrületét követni" - Spiró Györggyel forradalomról és forradalmárról
A "Padmaly" cím nem csupán a főhős 1849 után rejtőzködésének üregére utal, hanem ironikus értelemben tükrözi a Táncsics életében tapasztalt kényszert. Az életformája és a bezártság közötti különbség csupán árnyalatnyi; legyen szó a föld alatti bujkálásról vagy a nyomorúságos szobájában való létezésről, a főszereplő szüntelenül ír, mintha az írás lenne az egyetlen menekvés a szürke hétköznapokból. Ebből a szempontból a padmaly a lét mélyebb értelmévé válik. A forradalmár karaktere meglehetősen statikus, a cselekmény során alig tapasztalunk változást, ami tovább hangsúlyozza az élet és a sors összefonódásának drámaiságát.
A mű szereplőinek felépítésében – Táncsics életidegen fanatizmusának következtében is – kiemelkedő szerepet kap Seidl Teréz, a feleség karaktere. Ő az, aki igazi társaként a praktikumot és a józan ész elvárásait képviseli. E földhözragadt természetesség azonban korlátozott keretek között mozog, és a hősnő világképének horizontja meglehetősen szűknek bizonyul. Például 1848-ban, miközben a karzatról az újonnan megválasztott nemzetgyűlés szónokait hallgatja, talán másoknál hitelesebben észleli a szereplők gyarlóságait: "Ennyi hiú kakaskukorékolást! Ennyi páváskodást!" Azonban a beszédek politikai és ideológiai tartalma, valamint férje törekvéseinek szellemi mozgatói többnyire rejtve maradnak előtte. Realitásérzékét jól mutatja, hogy házasságát nem tekinti automatikusan boldog végkifejletnek; gyakran felmerül benne a kérdés, hogy "miért éppen ezt az önfejű, másokra tekintet nélkül élő, az emberiség sorsáért felelősséget vállaló sültparasztot rendelte számára a sors".
Persze! Kérlek, írd meg, milyen információt szeretnél, és én segítek egyedivé tenni a szöveget!
Spiró György: Padmaly
A Magvető, 2025 egy különleges időutazásra invitál, ahol a szavak magukban hordozzák a jövő ígéretét és a múlt bölcsességét. Ez a könyv nem csupán lapok gyűjteménye, hanem egy szellemi magvetés, amely új gondolatokat, érzelmeket és megértéseket hoz elénk. A történetek szövevényes hálója összeköti a különböző életeket, és felfedi az emberi lélek mélységeit, miközben a jövő kihívásaira reflektál. A Magvető, 2025 tehát nem csupán olvasmány, hanem egy élmény, amely inspirálja az olvasót, hogy saját magját is felfedezze a betűk tengerében.
A XIX. század derekának fejleményei részben az ő sorsuk, nézőpontjuk tükrében tárulnak elénk. Már amennyire gyakori marginális szerepük, ehhez szabott hatókörük, az események centrumától való távolságuk ezt műfajilag egyáltalán lehetővé teszi. A cselekmény fősodrának megjelenítésében ezért egyrészt a narrátornak kell fokozott szerepet vállalnia: riportszerű - sokszor ironikus hangú - tablókban ő eleveníti meg a sorsfordító fejleményeket, a közhangulat változásait. (A színes elbeszélésmód poétikai jellemzői tanulmányt érdemelnének.) Másfelől a nélkülözhetetlen részletek ábrázolásához mellékszereplők sokaságára van szükség. Mégoly vázlatos bemutatásuk miatt is újabb és újabb nevekkel, történetekkel, kapcsolatbeli összefüggésekkel kell szembesülnünk.
Ez a gazdagság éppen az, ami a szöveget olykor meglehetősen bonyolulttá és nehézkessé teszi; befogadása különös figyelmet és kitartást követel. Spiró regénye – nem éppen a laza, könnyed nyári olvasmányok közé tartozik.
Ám a fáradságért kárpótolhat az, ahogyan a mű új megvilágításba helyezi történelmünk nagy századának emblematikus fordulatait, kiemelkedő és kevéssé ismert figuráit. Kellő iróniával a felemelő jelenetek fonákját - a nagyszerűség mellett a gyarlóságokat - is bemutatja. Feledhetetlen a szabadságharc idején fővárossá avanzsáló Debrecen gyakran metszően kritikus leírása vagy Szeged és Arad zaklatott, forgatagának rajza. Igencsak figyelemre méltó a kezdődő munkásmozgalom különös hangsúlyt szerző antinómikussága: a társadalmi igazságosságért folytatott - áldozatkész - küzdelem mellett ott kísért a megosztottság, az intrika, a korrupció, és néha felbukkan a leplezetlen antiszemitizmus is. - Spiró világában nincsenek fekete-fehér alakok, helyzetek folyamatok. A Padmaly is épp szemléletmódjának, poétikai eszközeinek árnyalatgazdagságával nyújt intenzív történelemélményt. Haladóknak, illetve mindazoknak, akiket nem elégítenek ki a históriánkról terjesztett közhelygyűjtemények.
Az ároktemető titokzatos mélyedése
Spiró György regénye a politikai spektrum közös metszéspontját képviseli. Karácsony Gergely és Orbán Viktor is előszeretettel merülnek el a Padmalyt lapjain, amikor szabadságukat töltik. Ezt a kormányfő a Mathias Corvinus Collegium fesztiválján, míg a főpolgármester közösségi média bejegyzésében osztotta meg nyári olvasmánylistáját.
