Ki határozza meg a rabok helyét? | ma7.sk

Boris Susko, a jelenlegi igazságügyi miniszter, figyelemre méltó lehetőséghez jutott, amikor Robert Fico negyedik kormányának keretein belül, valószínűleg eddigi következetes párthűsége elismeréseként, elnyerte az igazságügyi miniszteri posztot.

A kormányprogram irányelvei szerint a büntetőjog fejlődésének megfelelő irányba terelése a cél. Susko lendületesen nekilátott a Büntető Törvénykönyv módosításának. Az átlagpolgár számára leginkább az elkövetési értékhatár emelése volt a szembetűnő változás, amely a kiskereskedelem egészét, valamint a magánszemélyek sérelmére elkövetett kisebb értékű vagyon elleni bűncselekményeket érintette – ezek a bűncselekmények most már nem tartoznak a büntetendő cselekmények közé.

Legutóbbi javaslatával a házi őrizet elektronikus felügyeletének magáncégeknek való kiszervezésével állt elő, noha az állam már rendelkezik a szükséges infrastruktúrával és eszközökkel a rendszer hatékony működtetéséhez. A részletekről és a lehetséges következményekről alaposan írtunk elemzésünkben.

Jelenleg a miniszter egy új intézkedést javasol, amely felkavarja a közvéleményt: a bíróságoktól szeretné elvonni a büntetés-végrehajtási fokozatok megállapításának jogkörét, és ezt a hatáskört a büntetés-végrehajtási testület kezébe kívánja adni. Szlovákiában a börtönbüntetések végrehajtása három különböző fokozatban történhet, ami jelentős hatással van a fogvatartottak életére és rehabilitációs lehetőségeire.

A Büntető Törvénykönyv 48. paragrafusa határozza meg, hogy az elítéltek miként kerülnek besorolásra, figyelembe véve a bűncselekmény súlyosságát és az érintett személy korábbi cselekedeteit. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez a jogszabály nem csupán egy algoritmus, ahová adatokat táplálunk be, és azonnali eredményt kapunk. A bírónak mozgástere van, lehetősége van arra, hogy eltérjen a törvényben foglaltaktól, és mérlegelje a körülményeket. Végső soron tehát az, hogy az elítélt milyen körülmények között tölti le a büntetését, egy olyan, a megfelelő kvalifikációval rendelkező, önálló hatalmi ágat képviselő személy döntésén múlik, akit a köztársasági elnök nevezett ki.

Az igazságügyi minisztérium jelenleg tárcaközi egyeztetés alatt álló törvénymódosító javaslata szerint a jövőben a büntetés-végrehajtási fokozatokba történő besorolás kérdésében nem a bíróság, hanem a büntetés-végrehajtási testület fog dönteni.

Az indoklás alapján lehetőség nyílna arra, hogy a fogvatartottak besorolásánál figyelembe vegyék az egyéni szükségleteket, hiszen az azonos jogi minősítéssel rendelkező bűncselekmények eltérő hatással lehetnek az elítéltek életére. Ezen kívül a büntetés-végrehajtási testület a fogvatartott viselkedése és kockázati profija alapján pontosabb döntéseket hozhatna. Azonban mivel az egyes kategóriák között jelentős eltérések figyelhetők meg, amelyek nagymértékben befolyásolják az elítéltek életminőségét, felmerül a kérdés: vajon indokolt-e, hogy az ilyen fontos döntések felelősségét eltávolítsuk a (elvileg) független bíróságtól, és átadjuk azt egy olyan szervezetnek, amely a bírói hatáskörön kívül helyezkedik el?

Magyarországon tegnap a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa előkészítő tárgyalást tartott négy orvos és más egészségügyi dolgozó ügyében, akik a tiszalöki börtönben dolgoznak. A vádlottakat azzal gyanúsítják, hogy chili paprikát adtak a fertőtlenítőszerhez, ezzel pedig súlyos fájdalmat okoztak a fogvatartottaknak. A bíróság szerint a vádlottak előre megbeszélték, hogy a renitens, önkárosító magatartást tanúsító fogvatartottak nyílt sebeinek ellátásakor az elsőrendű vádlott chili paprikával dúsított fertőtlenítőt fog alkalmazni, hogy ezzel próbálják visszaszorítani a panaszaikat, és csökkenteni az egészségügyi osztály terheit. Ez a módszer nemcsak orvosi szempontból elítélendő, hanem embertelen is, hiszen a szokásos orvosi kezelés során tapasztalható kellemetlenségeket messze felülmúló fájdalmat okoztak. Az eset igen elgondolkodtató, hiszen egy orvostól nem várnánk ilyen súlyos visszaélést. Ráadásul nem ez az első eset a környéken, hiszen Szlovákiában például egy rendőrtábornok is életét vesztette vizsgálati fogságban. Az ilyen események rávilágítanak a börtönökben tapasztalható visszaélések súlyosságára.

A minisztérium által előterjesztett javaslat jelentős hatalomkoncentrációt vonhat maga után, és számos kockázatot rejt. Jelenlegi rendszerünkben a végrehajtási fázis megállapítása bírósági hatáskörbe tartozik, amely a jogerős ítélet szerves részét képezi. Ha ezt a feladatot a végrehajtó szervhez helyeznénk át, az veszélyeztetné a hatalmi ágak szétválasztásának elvét. Ez egyúttal ellentmondásban állhat az Európai Emberi Jogi Egyezménnyel is, amely a szabadságelvonás körülményeinek bírósági felügyeletét biztosítja. A feltételes módra való hivatkozás indokolt, mivel így a kontroll bizonyos mértékben megmaradna.

Az Európa Tanács kínzás megelőzésére létrehozott bizottsága (CPT) ajánlása valóban az egyéni kockázati és szükségleti vizsgálaton alapuló differenciált elhelyezést szorgalmazza, de a megfelelő garanciákat (független szakértői testület, átlátható kritériumrendszer, rendszeres felülvizsgálat) a javaslat nem tartalmazza. Ennek hiányában nem "igazságosabb", hanem kiszámíthatatlanabb a fogvatartottak helyzete, növekszik a fegyőrök önkényes mérlegelésének tere.

A javasolt intézkedések nem biztosítanak elegendő belső ellenőrzési és etikai keretrendszert, valamint hiányoznak a rendszeres külső felügyeleti mechanizmusok, mint például a civil szervezetek általi ellenőrzés vagy az ombudsman vizsgálatai. Az adminisztratív hatalom túlzott koncentrációja a gyakorlatban súlyosan érinti a fogvatartottak emberi méltóságát, sőt, még a büntetés-végrehajtás egész rendszerébe vetett bizalmat is megingathatja.

Bár az egyéni kockázatok és szükségletek figyelembevétele figyelemre méltó előrelépés, a tervezett hatáskör-átcsoportosítás a büntetés-végrehajtási testülethez nem biztosít elegendő garanciát a jogállamiság és az emberi jogok védelme szempontjából. Ez a javaslat sajnos megerősíti a fegyőrök adminisztratív hatalmát, ami növeli a visszaélések lehetőségét. Sokkal célszerűbb lenne a bírósági döntések elsődlegességét megőrizni, és a végrehajtás során maximálisan biztosítani a CPT-elvek érvényesülését, független szakértői testületek bevonásával.