Határozottan reagált az Integritás Hatóság.
Az Integritás Hatóság álláspontja szerint az Alkalmassági Bizottság által összeállított felülvizsgálati jelentés komoly szakmai és módszertani hiányosságokat tár fel - áll a Hatóság által szerkesztőségünknek küldött közleményben.
A közlemény szerint a dokumentumot a Hatóság véleménye alapján a tények és alátámasztás hiányosságai, valamint a hibás adatok és következtetések jellemzik. Ráadásul jogilag megalapozatlan, tendenciózus és szubjektív kijelentéseket, továbbá kontextus nélküli megállapításokat és összehasonlításokat tartalmaz. Ennek fényében az Integritás Hatóság részletesen, több mint 50 pontban megcáfolja a jelentés állításait. A közlemény hangsúlyozta, hogy a jelentés szakmai színvonala és törvényi megfelelősége is megkérdőjelezhető.
Az Alkalmassági Bizottság nyolc hónapon keresztül végezte a felülvizsgálati folyamatot. Ezen időszak alatt az Integritás Hatóság többször is kezdeményezett szakmai egyeztetéseket, és több alkalommal konkrét kérdéseket intézett a Bizottsághoz a felülvizsgálat módszertanáról, a nemzetközi együttműködésről, valamint a vizsgálat egyéb részleteiről. Azonban az Alkalmassági Bizottság elzárkózott a válaszadástól és a Hatósággal való érdemi együttműködéstől. Ez a magatartás tovább erősíti a Hatóság aggodalmait, miszerint a felülvizsgálat nem teljes mértékben felelt meg a jogszabályi előírásoknak, és nem tükrözte a szakmai transzparencia szükségleteit.
A Hatóság a fentiek fényében csupán remélni tudja, hogy a jelentésben megfigyelhető tendenciózusság és szubjektív megközelítés nem szándékos, hanem inkább az Alkalmassági Bizottság tapasztalatlanságának következménye - olvasható a közleményben. Az IH a szakmai kritikát több aspektusból is kifejtette:
1. A megállapítások önállóan állnak, anélkül hogy bármiféle következtetést vonnánk le.
A jelentés számos helyen csupán (esetenként áthallásos) megállapításokat tartalmaz, de nem fogalmaz meg egyértelmű következtetéseket vagy értékeléseket. Ez a gyakorlat a Hatóság álláspontja szerint azt a benyomást keltheti a nyilvánosságban, mintha az adott megállapítás automatikusan valamilyen kifogást jelentene - még akkor is, ha kifogás vagy negatív következtetés nincs rögzítve. Ez nemcsak a nyilvánosság számára aggályos, hanem a Hatóság maga sem tudja egyértelműen megállapítani, hogy az Alkalmassági Bizottság kívánt-e ténylegesen kritikát vagy ajánlást megfogalmazni. Ilyenek pl. a Jelentés [53], [54], [70], [70/A], [78] bekezdései. Ez a bizonytalanság ellehetetleníti, hogy a Hatóság a Bizottság álláspontjából szakmailag építkezzen, illetve a jelentésből érdemi tanulságokat vonjon le.
2. Tényalapú alátámasztás hiánya, hibás adatok
A jelentés több helyen komoly állításokat tesz, ám ezekhez nem kapcsolódnak konkrét, ellenőrizhető tények, dokumentumok vagy példák. Egy ilyen jellegű anyagnál elengedhetetlen, hogy minden megfogalmazott állítás mögött egyértelmű bizonyíték álljon. Sajnos a jelentésben számos helyen pontatlanul szerepelnek alapvető adatok és számok. Ilyen hibák találhatók például a [68], [76], [80], [83] és [97-100] bekezdésekben.
3. Olyan jogi szempontból megalapozatlan, szubjektív és szándékosan irányított kijelentések, amelyek nem támaszkodnak objektív tényekre és valós adatokra.
A jelentésben számos olyan megállapítás szerepel, amelyek nem objektív tényeken, hanem feltételezéseken alapul. Ezek az elemek jelentősen rontják a dokumentum szakmai hitelességét és objektivitását. Ilyenek pl. a jelentés [35], [46], [54], [67] bekezdései.
4. Kontextus nélküli összehasonlítások A kontextus nélküli összehasonlítások gyakran félrevezetőek, mivel figyelmen kívül hagyják a helyzetek, körülmények és egyéni tényezők sajátosságait. Például, ha egy sportoló eredményeit egy másik sportolóéhoz hasonlítjuk anélkül, hogy figyelembe vennénk az edzéskörülményeket, a verseny szintjét vagy akár az egyéni motivációt, akkor a következtetéseink torzultak lehetnek. Az ilyen típusú összehasonlítások nemcsak a valóságos teljesítményt tükrözik hamisan, hanem a benne részt vevő személyek erőfeszítéseit is alábecsülhetik. Fontos tehát, hogy a vizsgálódás során mindig figyeljünk a háttérre és a releváns tényezőkre, hogy valóban hiteles és értékes eredményekre jussunk.
A jelentés az Integritás Hatóság vizsgálati eredményeit más országok hatóságainak adataival hasonlítja össze, de figyelmen kívül hagyja, hogy ezek a szervezetek a 18-25 éves korosztályban érték el a jelentésben bemutatott eredményeket, míg az Integritás Hatóság mindössze két éve van működésben. Ez a megközelítés módszertani hibát hordoz magában, amely torzíthatja az értékelés hitelességét.
Az együttműködés hiánya súlyos akadályt jelenthet bármilyen projekt vagy cél elérésében. Amikor a csapat tagjai nem tudnak harmonikusan dolgozni együtt, az nemcsak a feladatok elvégzését nehezíti meg, hanem feszültséget és félreértéseket is szülhet. Az egyes szereplők eltérő nézőpontjai és érdekei gyakran megakadályozzák a közös célok elérését, így a kommunikáció és az együttműködés kulcsszerepet játszik a sikerben. Fontos, hogy a különböző háttérrel rendelkező egyének képesek legyenek összefogni, és közös erőfeszítésekkel hozzájárulni a közös célokhoz, hiszen csak így érhetjük el a kívánt eredményeket.
A törvény világosan előírja, hogy a felülvizsgálatot nemzetközi szervezetekkel szoros együttműködésben kell lebonyolítani. A rendelkezésre álló jelentésből azonban nem derül ki, hogy ez a követelmény teljesült volna; csupán annyi látható, hogy az OECD ajánlott egy módszertant (MOPAN) az Alkalmassági Bizottság figyelmébe. Az Integritás Hatóság többször is kérdéseket tett fel az Alkalmassági Bizottságnak azzal kapcsolatban, hogy mely nemzetközi szervezetekkel folytattak egyeztetést és milyen formában, de az Alkalmassági Bizottság nem reagált. Ez a hallgatás csak tovább fokozza a jelentés átláthatatlanságát és szakmai megalapozatlanságát, és kétségeket ébresztett a Hatóságban az Alkalmassági Bizottság valódi szándékaival kapcsolatban.
6. Alkalmatlan módszertan
A jelentés egy olyan módszertanra (MOPAN 4) hivatkozik, amely még kialakítás alatt áll Független nemzeti hatóságok vizsgálatára alkalmatlan, hiszen kifejezetten globális, több ország által alapított és üzemeltett szervezetek és nemzetközi fejlesztési bankok értékelésére készült. Mindemellett a jelentésből hiányoznak a módszertan által előírt szokásos indikátorok, kontrollok, pillérek, amelyek egy szakmailag megalapozott vizsgálat elengedhetetlen elemei, akárcsak az olyan kulcsszereplőkkel történő konzultáció, mint például a Magyar Kormány vagy az Európai Bizottság, akik a kondicionalitási eljárás fő érdekeltjei, és akikkel a MOPAN módszertan szerint az Alkalmassági Bizottságnak minimálisan konzultálnia kellett volna. A MOPAN egyik fő alapelve, hogy az értékelt szervezettel együttműködve kell kialakítani az álláspontokat, és azokban konszenzusra kell törekedni. Ilyenről a felülvizsgálat során szó sem volt, a módszertanról a jelentésből értesült először az Integritás Hatóság.
7. Eljárási problémák Az eljárási problémák a jogi folyamatok során felmerülő nehézségekre és aggályokra utalnak, amelyek befolyásolhatják az igazságszolgáltatás hatékonyságát és méltányosságát. Ezek a problémák sokféle formában jelentkezhetnek, például a jogszabályok nem megfelelő alkalmazása, a bizonyítékok kezelése, vagy a résztvevők jogainak megsértése révén. Fontos, hogy az eljárás minden szakaszában biztosítsuk a tisztességes bánásmódot és a jogi normák betartását, hogy a döntések megbízhatóak és igazságosak legyenek.
A Hatóság egyes munkatársai olyan "kihallgatásszerű" stílust tapasztaltak, amely nem felelt meg sem a jogszabályi követelményeknek, sem a szakmai normáknak. Ezt a problémát a vizsgálat során a Hatóság jelezte az Alkalmassági Bizottság felé, kérve az eljárások ideiglenes felfüggesztését mindaddig, amíg a módszertani és eljárásbeli aggályok megoldásra nem kerülnek. Sajnos azonban a kért intézkedésre nem került sor.
A nyolc hónapos felülvizsgálatot követően a Bizottság csupán 3,5 munkanapot biztosított a Hatóság Igazgatósága (az elnök és az elnökhelyettesek) számára a válasz megfogalmazására. Ezen felül mindhárom igazgatósági tag véleményét külön-külön kérte ki. Ez a folyamat, valamint a rendkívül rövid és indokolatlan válaszadási határidő megnehezítette az egységes igazgatósági állásfoglalás kidolgozását.
