Közeleg a 700 forintos benzin ára? A közel-keleti konfliktus súlyos következményekkel járhat.

Az Irán és Izrael között mélyülő háborúnak egyre súlyosabb következményei vannak, amikre a piacok is reagálnak: az olajár megugrása volt a legmarkánsabb következmény, ami nem csoda, hiszen Irán egy nagyon fontos olajtermelő ország, ráadásul a globális olajkereskedelem egyik ütőerének számító Hormuzi-szoros lezárása sem kizárt ebben a feszült helyzetben. A legrosszabb forgatókönyv esetén még bőven van tere az olajár emelkedésének, ezt pedig nagyon gyorsan és közvetlenül a bőrünkön érezhetjük majd, akár a potenciálisan elszabaduló inflációra, akár a bőven 600 forint fölötti benzinárra gondolunk.

Az iráni-izraeli konfliktus elmérgesedése bár sokként érte a globális piacokat, de nem derült égből villámcsapásként érkezett a háború: már a januári elemzésünkben felhívtuk a figyelmet az éppen kialakulóban lévő helyzet lehetőségére, amiről már akkor lehetett tudni, hogy komoly nyomást fog gyakorolni az olajárra. A tavalyi év legnagyobb vesztese ugyanis a közel-keleti régióban egyértelműen Irán volt, mivel az ország libanoni és gázai proxiszervezetei meggyengültek, az általa támogatott szír kormány megbukott, ráadásul egy olyan elnök került az Egyesült Államok élére, aki finoman szólva sem szimpatizál Teheránnal. Donald Trump hivatalba lépése után elkezdte kivonni az amerikai csapatokat a térségből, többek között ez is teret adott a tavaly többször is fellángoló izraeli-iráni konfliktus eszkalációjára.

A korábban csupán vészforgatókönyvnek számító lehetőség most napról napra egyre inkább valósággá válik szemünk előtt. Erre a pénzpiacok is élénken reagálnak: a klasszikus menekülőeszköznek tartott arany árfolyama emelkedésnek indult, míg az olaj ára szinte robbanásszerű növekedést mutatott. Pénteken a Brent olajjegyzés 12%-kal ugrott meg, ami jól tükrözi a piaci izgalmakat.

hasonló áremelkedésre öt éve nem volt példa ilyen rövid idő alatt.

A konfliktus eszkalálódásával párhuzamosan azért ugrott meg az olaj ára, mert Irán nagyon fontos szereplő a globális olajpiacon: az OPEC harmadik legfontosabb tagjaként jelenleg naponta mintegy 3,2 millió hordónyi olajat termel, ami a globális kitermelés 3%-a, és

ha ennek egy része kiesne a háború elmérgesedése miatt, az további komoly áremelkedést hozhat magával.

A hétvégén Izrael célkeresztjébe került Irán energia-infrastruktúrája, és ha a figyelem az ilyen típusú műveletekre irányul, akkor ennek komoly hatása lehet a Brent olaj árának emelkedésére.

Emellett az a félelem is hajtja most az árakat, hogy Irán az izraeli lépésekre válaszul lezárhatja a Hormuzi szorost. A Perzsa-öböl bejáratát képező szűk tengerszoros kiemelkedő geopolitikai jelentőséggel bír, hiszen az északról Irán, délről pedig Omán és az Egyesült Arab Emírségek által ellenőrzött tengerszoroson halad át a világ olajforgalmának jó húsz százaléka (naponta akár 25 millió hordó olaj), és a cseppfolyósított földgáz körülbelül egyharmada.

Ez a lehetőség tavaly többször is napirendre került. Hernádi Zsolt, a Mol vezérigazgatója azt nyilatkozta, hogy ha bekövetkezik a lezárás...

A helyzet drámai fordulatot vehet, hiszen az olajárak akár 70-80 százalékos emelkedése is várható. Ez a lélegzetelállító növekedés komoly hatással lehet a gazdaságra és a mindennapi életünkre egyaránt.

De természetesen nem szükséges a múltba nyúlnunk, hiszen már számos szakértő véleménye megjelent a legújabb konfliktus lehetséges következményeiről. A legaggasztóbb forgatókönyv kétségtelenül a Hormuzi-szoros elzárása lenne. Pletser Tamás, az Erste energetikai szakértője szerint, ebben az esetben...

könnyen 100 dollár fölé lőhet a Brent jegyzése, az európai gázár pedig akár 60-80 euróra is ugorhat.

Warren Patterson, az ING Groep árupiaci stratégiákért felelős vezetője még drámaibb következményeket valószínűsít a legrosszabb forgatókönyv esetén, hiszen véleménye szerint a Brent olaj ára akár 120 dollár/hordóra is emelkedhet. Ezzel párhuzamosan a JP Morgan elemzői is pesszimistább előrejelzést adtak, 130 dolláros árat valószínűsítve ebben a szcenárióban.

Fontos hangsúlyozni, hogy Irán az utóbbi évek során többször is fenyegette a Hormuzi-szoros lezárását, de eddig sosem valósították meg ezt a lépést. Ennek oka, hogy ezzel saját exportjukat is megakadályoznák, amely különösen Kína irányába lenne káros. Az elemzők többsége jelenleg is úgy véli, hogy a radikális intézkedés csupán üres fenyegetés marad. Ugyanakkor a következő napokban várható háborús események kiszámíthatatlan reakciókat generálhatnak, ami tovább bonyolíthatja a helyzetet.

Ha viszont tényleg jelentősen emelkedne az olajár, akkor sincs feltétlenül minden "veszve", hiszen

Az OPEC-olajhatalmak potenciálisan tovább fokozhatják a kitermelési ütemet, ami újabb fejleményeket hozhat a globális olajpiacon.

ezzel tovább pörgetve a korábbi önkéntes termeléscsökkentések visszafordítását. Az elmúlt években meghozott, jelentős termelés-visszavágások nyomán bőven van puffer a rendszerben, aminek a további felszabadítása (már így is napi 411 ezer hordóval növelik havonta a kitermelést) valamennyire visszafoghatja az olajpiaci ralit. Mint ismert, az olajhatalmak. Egy 100 dolláros olajár-környezetben Donald Trump amerikai elnök már vélhetően összehívná az OPEC+ országokat Szaúd-Arábia vezetésével, hogy tárgyaljanak a kitermelés növeléséről - ahogy arra mi is rámutattunk, nem példa nélküli, hogy Trump ilyen jellegű machnikációkhoz folyamodjon.

Ha az olaj hordónkénti ára valóban elérné és tartósan meg is maradna a 130 dolláros szinten, az valószínűleg jelentős hatással lenne a globális gazdaságra, a fogyasztói árakra és az energiaipar dinamikájára.

A világ számos pontján jelentős inflációs nyomás lépne fel.

Amennyiben az olaj árának emelkedése tartósnak bizonyul (itt még nem tartunk), akkor érdemben erősödnek a stagflációs kockázatok egy olyan helyzetben, amikor amúgy is azt mérlegeli mindenki, hogy a Trump által bevezetett vagy belengetett vámok mennyivel dobhatják meg az inflációt, és ronthatják a növekedést.

A folyamatosan magasan ragadt bizonytalanság miatt kitolódik az az idő, amíg a vállalatok el tudják dönteni, hogy milyen eseményre hogyan is kellene reagálni. Ez elmaradt vagy később megvalósított beruházásokat jelent, a foglalkoztatottság bővülésének lassulását, a munkaerőpiac befagyását. Eközben a vállalatok óvatosabbak lehetnek a béremelésekkel, ami a fogyasztókat is óvatosságra ösztönzi. A lakosság elbizonytalanodása pedig általános gazdasági lassulást hozhat.

A tartósan emelkedett olajárak és az inflációs kockázatok fokozódása miatt az amerikai jegybank várhatóan óvatosabb és türelmesebb megközelítést fog alkalmazni. Ez a stratégia elméletileg olyan álláspont, amelyet Trump sem tudna megkérdőjelezni.

Az izraeli-iráni feszültségek nem csupán az olajpiacot sodorják veszélybe; a holland TTF gáztőzsdén is drámai áremelkedés tapasztalható. A piaci elemzők aggodalmukat fejezik ki amiatt, hogy a Hormuzi-szoros körüli konfliktusok tovább fokozhatják a gázellátás bizonytalanságait.

kockázatot jelentenek az európai LNG-ellátás biztonságára is

- Sőt, a helyzet nem csupán Európában jelenthet problémát.

A 2024-es adatok alapján az Európai Unióba érkező gáz mintegy 63% érkezett vezetéken, míg 37% cseppfolyósított földgázként (LNG), különféle országokból. A vezetékes gáz legnagyobb része Norvégiából, Észak-Afrikából és részben még mindig Oroszországból érkezik. Az LNG területén az USA dominál, de jelentős részt vállal Katar, Oroszország, Algéria és Nigéria is, közülük Katar a világ egyik legnagyobb cseppfolyósított földgáztermelője. Az EU-ba irányuló katari LNG-szállítmányok - bár nem dominánsak - fontos szerepet töltenek be, főleg a dél-európai terminálok esetében (például Olaszország, Spanyolország).

Az LNG-ellátás zavarai esetén ráadásul Európa alternatív lehetőségei korlátozottak. Ugyan az USA jelenleg az EU legnagyobb LNG-beszállítója, de a szállítási idők hosszúak, és az amerikai exportkapacitások sem végtelenek.

A kisebb kitérő után térjünk vissza az olajpiaci hatásokra és azok következményeire: a hazai fogyasztók számára talán az a legfontosabb kérdés, hogy az esetleges árugrás az olajárban mit jelenthet az üzemanyagok, elsősorban a benzin árára nézve. Bár a bonyolult és több lépcsős és tényezős költségszerkezet miatt olyan összefüggést nem lehet egzaktan levonni, hogy "egy x dolláros Brent drágulás y forinttal növeli a hazai benzinárat", de az irány persze egyértelmű: az olajár drágulását néhány napon belül lekövetik a hazai üzemanyagárak is, igaz, holnap még nem kell drágulásra számítani.

De ez a helyzet nem tartós: Pletser Tamás véleménye szerint a héten akár 20 forinttal is megugorhat az üzemanyagok literenkénti ára, és ha Irán tényleg megvalósítaná a Hormuzi-szoros lezárását, akkor sokkal súlyosabb drágulással kellene szembenéznünk. Egy ilyen lépés rendkívül komoly következményekkel járna.

Egy olyan áremelés, amely körülbelül 100 forint körüli nagyságrendű, indokolt lehet.

Bujdos Eszter, a holtankoljak.hu ügyvezetője úgy véli, hogy az üzemanyagok ára könnyedén meghaladhatja a 600 forintos küszöböt, ami komoly lélektani határt jelent a magyar autósok számára. A korábbi tapasztalatok alapján ilyenkor sokan elkezdenek takarékoskodni, és átgondolják, hogyan csökkenthetik a költségeiket.

Az olajfinomítók prémiumai a múlt heti iráni konfliktus kirobbanása óta lényegében változatlanok maradtak, így ezen a fronton nem tapasztalható különösebb nyomás az üzemanyagárakra. Ezzel szemben a forint folyamatos erősödése a dollárral szemben kedvező fejlemény a hazai autósok számára. Mivel a Brent nyersolajat dollárban jegyzik, a zöldhasú gyengélkedése előnyös helyzetet teremt azoknak, akik más devizákban vásárolják az üzemanyagot. Ez egyfajta "öröm az ürömben" a hazai piacon.

Kiemelkedően fontos, hogy hangsúlyozzuk: amennyiben a legrosszabb forgatókönyvek valósággá válnának, és valóban az egekbe emelkedne az olaj ára, ez párhuzamosan a belföldi benzin árának drasztikus növekedését is vonhatja maga után.

Ebben a helyzetben sem lenne célszerű állami beavatkozást alkalmazni az üzemanyagpiacon.

Valóban, tapasztalhattuk, milyen negatív következményekkel járt az üzemanyagár-stop bevezetése. Ezek az intézkedések jelentős piactorzításokat idéztek elő, amelyek hosszú távon káros hatással voltak a gazdaságra.

A nyersolajár tekintetében két ellentétes tényező, ha tetszik, a rövid és a hosszú táv dimenziója feszül egymásnak, ezek rángatják szinte napról napra az árfolyamot: ezek a csökkenő kínai olajkereslet és a fokozódó közel-keleti konfliktusok. Előbbivel kapcsolatban fontos kiemelni, hogy a vártnál gyengébb gazdasági aktivitás mellett az a tendencia okozza még a csökkenő kínai igényt, hogy egyre hangsúlyosabbá válik a kommunista ország vezetése számára, hogy csökkenjen a fosszilis energiafüggőségük. Míg a személyautók terén az EV-piac irányába indultak el nagyon látványosan, addig a szállítmányozás területén a dízelhajtást fokozatosan LNG-flottára cserélik le, ennek következtében tavaly 220 ezer hordónyival kevesebb gázolajat fogyasztott Kína. Kontextusba helyezve, ez Magyarország éves dízelfogyasztásának a kétszerese.

A növekvő geopolitikai feszültségek azonban - ahogy a jelenlegi események is mutatják - bármikor drámai fordulatot hozhatnak, és

Okozója lehet egy jelentős olajár-emelkedésnek, de a leglényegesebb kérdés, hogy ez a jelenség milyen tartós hatásokat gyakorol majd a jövőre nézve.

A kérdés megválaszolására sajnos nem tudunk vállalkozni, hiszen nincs nálunk jövőbe látó üveggömb. Ugyanakkor a hasonló kaliberű történelmi példák remek támpontokat nyújthatnak a jövő kilátásainak megítéléséhez. Ezzel a témával kapcsolatban korábban már készítettünk egy alapos elemzést, amelyet itt olvashatsz el.