Milyen mértékben tudja az EU megőrizni vezető pozícióját a környezetvédelem terén, miközben a gazdasági versenyképességét is fokozni kívánja?
Az európai jogalkotók, a tagállamok és a környezetvédők egyaránt bírálják az Európai Bizottság nemrégiben tett javaslatát, amely szerint 2040-re az 1990-es szinthez képest 90%-kal kellene csökkenteni a kibocsátást.
Az EU DECODED mai adása megvizsgálja a vitát, amelynek középpontjában az áll, hogy a 27 országból álló unió meg tudja-e tartani vezető szerepét a környezetvédelemben, miközben továbbra is gazdasági nagyhatalom marad.
Az EU az éghajlatváltozási törvényben vállalta, hogy az évszázad közepére klímasemlegessé válik, és 2030-ra az 1990-es szinthez képest 55%-kal csökkenti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Az EU végrehajtó testülete által júliusban kezdeményezett, mérföldkőnek számító jogszabály felülvizsgálata 2040-es célérték kitűzését tervezi.
A felülvizsgálat egy innovatív javaslatot fogalmaz meg, amely lehetőséget kínál az uniós államok számára, hogy bekapcsolódjanak a globális szén-dioxid-piac működésébe. Ezzel a lépéssel a szennyezés egy részének kompenzálása válik lehetővé, hozzájárulva a környezeti egyensúly megteremtéséhez.
"Tehát alapvetően egy EU-tagállam fizethetne egy harmadik, EU-n kívüli országnak, hogy csökkentse az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását" - mondta a műsornak Gregoire Lory, az Euronews riportere. "A nem kormányzati szervezetek azt mondják, hogy ez badarság, mert ellentétes a tudományos véleménnyel."
Alternatív rugalmasságot is biztosít.
"Az egyik fontos megoldás a szén-dioxid megkötése, amely kétféle módon valósulhat meg: természetalapú vagy ipari technológiák révén. Lory kifejtette, hogy a nem kormányzati szervezetek véleménye szerint az ipari technológiai megoldások jelenleg még nem állnak olyan fejlettségi szinten, hogy széles körben alkalmazhatóak legyenek. Egy másik lényeges tényező az ágazatok közötti rugalmasság, amely lehetőséget biztosítana arra, hogy a kibocsátáscsökkentésben élen járó szektorok kompenzálhassák a lemaradó ágazatok terhelését."
Az Európai Parlament viszont nemet mondott arra, hogy felgyorsítsák a felülvizsgálati folyamatot.
"A szélsőjobboldal együttműködött a jobbközép néppárti frakcióval, hogy megakadályozza ezt" - nyilatkozta az osztrák Lena Schilling, a Zöld Párt európai parlamenti képviselője. "Most a szociáldemokratákkal és a liberálisokkal karöltve azon dolgozunk, hogy meggyőzzük az EPP-t. Célunk, hogy konstruktív módon működjünk együtt, és újabb jelentéseket vagy módosításokat készítsünk."
Nem csupán a törvényhozók állnak ellentétes véleményen. Emmanuel Macron, Franciaország elnöke júniusban arra kérte a Bizottságot, hogy késleltesse a javaslatot, mivel több időre van szükség ahhoz, hogy olyan európai konszenzus alakuljon ki, amely nem veszélyezteti az EU csökkenő globális versenyképességét.
Schilling szerint Macron álláspontja "nagyon bezavar a következő COP-tárgyalásokba", amelyekre novemberben Brazíliában kerül sor.
"Mindig is hangsúlyoztuk, hogy Európa nem képes egyedül megoldani az éghajlati válságot. Elengedhetetlen, hogy Kína is részt vegyen a folyamatban. Az Egyesült Államokra is szükségünk van, valamint más országokra, például Indiára is. Ám közvetlenül a nemzetileg vállalt kötelezettségeink bejelentése előtt, úgy tűnik, hogy hátrálunk a vállalásainktól. Ez a magatartás pedig nem csupán felelőtlen, hanem rendkívül veszélyes is."
Úgy tűnik azonban, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem lecsúszott a Bizottság prioritásainak listájáról. A múlt hónapban a 2028-2034-es időszakra vonatkozó, 2 billió eurós költségvetési javaslatában a hangsúlyt egyértelműen a versenyképességre, valamint a biztonságra és a védelemre helyezte.
Újságíró: Alice Tidey és Isabel Marques da Silva
