Jakab, Jónás, Lajos és Feri mindannyian fontos szereplői voltak a kecskeméti kisvasút izgalmas történetének.

Kilencven évvel ezelőtt vette kezdetét a vonatközlekedés Kecskemét és Kiskunmajsa között, ami sokak számára nosztalgikus emlékeket idéz fel. A kecskeméti kisvasút egy különleges hely a szívünkben, és most egy izgalmas lehetőség kínálkozik: hajtányozásra is van lehetőség, hogy újra felfedezhessük ezt a gyönyörű vonalat.

A múlt felfedezésének újabb állomásaként a kecskeméti kisvasút történetébe nyerünk betekintést. Ezúttal is a Petőfi Népe régi Grátisz mellékletének egy írását választottuk ki alapul, amely dr. Horváth Ferenc "75 éves a bugaci kisvasút" című könyvéből merít. Az illusztrációkhoz Sebestyén Imre gyűjtő hagyatékában található képeslapokat válogattunk, hogy még gazdagabbá tegyük időutazásunkat.

Múltba merülve

Az előző, múltidéző írásunkban részletesen foglalkoztunk az alapokkal és az építkezés folyamatával. Most pedig tovább lépünk, és feltárjuk az azt követő évek izgalmas eseményeit.

A kecskeméti kisvasút története egészen az 1920-as évek elejéig nyúlik vissza, amikor a helyi közlekedés igényei már egyértelművé tették a vasúti összeköttetés szükségességét. 1928. szeptember 17-én ünnepélyes keretek között nyitották meg a vonalat, amely Kecskemét és Kiskunmajsa között futott. A vonatjáratok középpontjában a kecskeméti Rávágy tér állomása helyezkedett el, ahol a személyforgalom zajlott, míg a teherfuvarozás a Kecskemét-Átrakó és a Kecskemét-Alsó MÁV-állomásra csatlakozó átrakó vágányokon bonyolódott le. Kiemelten fontos szerepet játszott a másik végállomás, Kiskunmajsa is, amely szintén hozzájárult a térség közlekedésének fejlődéséhez.

Az említett megállók mellett a vonalon összesen hat közbenső állomás található: Jakabszállás, Monostorfalva, Bugacmonostor, Alsóbugac, Szank és Kiskunmajsa. Ezen kívül egy rakodót, három rakodóállomást (Felső-Matkó, Alsó-Matkó és Bugac) valamint hat megállóhelyet (Alsószéktó, Törökfái, Felsőfehértói, Felsőjakabszállás, Jakabszállási tanyák és Szanki tanyák) terveztek a vonal mentén.

Sokan a kecskeméti kisvasút varázslatos útján szállították portékáikat a piaci forgatag szívébe.

A közel 60 kilométer hosszú, keskeny nyomtávolságú vasút megnyitása óriási hullámokat vert a sajtóban és a közvéleményben egyaránt. Számos újságcikk született, amelyek méltatták a fejlesztés jelentőségét, hiszen a vasút révén Kecskemét környékének hatalmas területei kerültek kapcsolatba a város vonzáskörzetével. Ez a lehetőség nemcsak az olcsó utazást tette lehetővé, hanem a tanyák lakóinak és termékeiknek alacsony költséggel való piacra juttatását is elősegítette. A kisvasút beindulásával a vidéki közösségek számára új fejlődési lehetőségek nyíltak meg, amely hozzájárult a helyi gazdaság fellendüléséhez.

A vasút hatása rövid időn belül a földárakban is megmutatkozott, a művelhető területek ára a korábbihoz képest 3-15-szörösére emelkedett, sok addig parlagon heverő földet újra megműveltek.

A költségek meghaladták a várakozásokat.

A vasútépítési munkálatok végső elszámolása 1929 májusában zajlott le, amikor is a költségeket áttekintették. Az előterjesztés alapján az eredetileg tervezett 1 millió 806 ezer 101 pengős költségvetés helyett végül 2 millió 225 ezer 840 pengőre rúgott a kiadás a vasút átadásáig. A költségtúllépés oka több tényezőre vezethető vissza. Elsősorban az, hogy az eredeti költségvetés csupán a Kecskemét-Átrakó közötti szakaszra vonatkozott, a Rávágy térig terjedő vonal kiadásai nem voltak benne. Ezen kívül, a nagyobb teherbírású teherkocsik és a nehezebb sínek beszerzése, valamint a sűrűbb talpfabeosztás alkalmazása is hozzájárult a többletköltségekhez.