Az agrárágazat fejlődése során számos izgalmas és innovatív mezőgép konstrukció született, amelyek a hazai mezőgépfejlesztés aranykorát idézik fel. Ezek a gépek nem csupán a hatékonyságot növelték, hanem új utakat is nyitottak a mezőgazdasági termelésben.

A hazai mezőgépgyártás szerkezetváltás előtti fénykorában a különböző, fejlesztésekért felelős szervezetek, intézetek és testületek sorra ontották az innovatív konstrukciókat szellemi műhelyeikből. Ezeknek jelentős része megvalósult a Mezőgéptröszt Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalatainak kivitelezésében.

Vannak viszont olyan projektek, amelyek nem jutottak el a sorozatgyártásig, hanem csak prototípus állapotban maradtak, de korukat megelőző megoldásaik és kialakításuk, illetve a velük szerzett gyakorlati tapasztalatok jó műszaki alapot adtak a további fejlesztésekhez. Cikkünkben négy olyan - a Mezőgépfejlesztő Intézet (MEFI) által, a 70-es években tervezett - konstrukciót mutatunk be, amely végül vagy nem, vagy csak kis szériában került gyártásra.

A hetvenes években a szőlőtermesztés ipara jelentős átalakuláson ment keresztül, amelynek középpontjában az önjáró szüretelőgépek álltak. Ezeknek a modern gépeknek a hatékony működése azonban nem csupán az eszközök fejlettségétől függött, hanem a folyamatos és optimális kiszolgálástól is. A gazdaságok szállítóeszközparkja ebben az időszakban sokszor nem felelt meg a gépi szőlőbetakarítás különleges követelményeinek. A menet közbeni átrakodás, a sorközbeni szállítás, illetve a távolsági szállítójárművekbe való ürítés mind olyan kihívások voltak, amelyek gyakran átalakítások árán, körülményesen oldhatóak meg. Az innovációra való törekvés tehát nemcsak a szüretelőgépek fejlesztését, hanem a megfelelő szállítási megoldások kidolgozását is igényelte.

A probléma megoldására a hetvenes évek közepén a hazai mezőgépfejlesztés szellemi műhelyeiben fejlesztési projekteket indítottak. Először az MGI-ben született meg egy 3000 literes raktérkapacitású, oldalra, magasra billentő gyűjtőkocsi, amellyel a termés ürítése a szállítójármú megközelítésével együtt 5-8 percet vett igénybe. Később ezt az MGI által egyedileg kialakított oldalra magasra billentő pótkocsit továbbgondolva a Mezőgépfejlesztő Intézet Szállító és Rakodógépek Osztálya kapta a feladatot egy sorozatban gyártható verzió megtervezésére. A tervek alapján 1977-ben elkészült a MOB-13 típusú pótkocsi prototípusa. A 7 m-es képességű, trapéz alakú tartályát az oldalra emelve billentő pótkocsi 2,5 méteres magasságban 130 másodperc ürítette ki, amelyet a felépítmény oldalán hidromotorral hajtott szállítóheveder segített.

Az első tesztek gyorsan rávilágítottak arra, hogy a konstrukciót újra kell gondolni. Ennek eredményeként a következő évben bemutatták az EOB-13 (3,5) új, jelentősen átalakított típusú modellt. Az EOB kocsi fejlesztését a MEFI végezte, míg a gyártás a szekszárdi MEZŐGÉP Vállalat feladata volt, 1977-ben. Ez az egytengelyes, oldalra billentő pótkocsi kifejezetten a szüretelőgépek mellett való munkavégzésre lett tervezve, lehetővé téve a termények hatékony gyűjtését a 3,5 méteres tartályába. Keskeny formája révén 2,4 méteres sortávolságú ültetvényeken is használható volt. A szüretelést végzők munkáját megkönnyítendő, a pótkocsi fogadógarattal és bordás szállítószalaggal ellátott felhordóadapterrel rendelkezett, így a szedőknek nem kellett közvetlenül a magas tartályba önteniük a szőlőt. Az ürítési folyamat során a hidraulikus munkahenger először felemelte a tartályt a forgáspontjával együtt, majd a megfelelő pozícióba billentette azt. Az alvázkeretre hidraulikusan aktiválható támasztólábakat is felszereltek, amelyek lehetővé tették a biztonságos ürítést egyenetlen, lejtős területeken is. Két magajáró szüretelőgép együttes használata esetén az EOB pótkocsik alkalmazása jelentős költségmegtakarítást eredményezett, hiszen három EOB pótkocsi folyamatosan biztosította a működést és a termények hatékony szállítását.

A hetvenes évek közepén, hazánk mezőgazdasági járműfejlesztésének új fejezeteként, az MGI, a MEFI és a Rába MVG együttműködésével elindult egy 10 tonnás tehergépkocsi-család fejlesztési programja, amely az MGI kezdeményezésére jött létre a MÉM Műszaki Fejlesztési Alapjából. A program kezdeti szakaszában a frissen kifejlesztett Rába-859 tehergépkocsi prototípusa szolgált alapként, azonban a projekt végül az 1976-ban bemutatott 6 × 6 kerékképletű Rába MAN U22.230 DFKA tehergépkocsira épült. A MEFI által megálmodott mezőgazdasági felépítmények sorát a HÓDGÉP valósította meg, amelyek között különféle adaptálható megoldások jelentek meg. Az elkészült műtrágyaszórók, szervestrágyaszórók, hígtrágyatartályok és billentő felépítmények közül kiemelkedik a Tornádó 11 műtrágyaszóró és az SZF-10 szervestrágyaszóró, amelyek méreteik révén nemcsak hazai, hanem európai szinten is egyedülállónak számítottak.

A szóban forgó fejlesztés nem egy teljesen új szórógép, hanem inkább egy átalakítás, amely a hazánkban már két éve gyártott Fortschritt T-088 lehordószerkezetes trágyaszóró pótkocsi kocsiszekrényére épült. A 10 tonnás teherbírású szórófelépítmény munkavégző elemei az alapként szolgáló, NDK-ból származó pótkocsival egyeztek meg, a meghajtás viszont a tehergépkocsi osztóművére csatlakoztatott mellékhajtás révén valósult meg. A léces-láncos lehordószerkezet hidrosztatikus működésű volt, míg a szóróhengerek mechanikus meghajtással működtek, így ezen a téren nem volt eltérés a pótkocsis változathoz képest. A munkaszélessége 1,5-2 méterrel bővebb volt, mint a T-088-as pótkocsié, amit a magasabb elhelyezés indokolt. 1977-től öt éven át számos hazai szakmai kiállításon és gépbemutatón bemutatásra került, sőt, 1979-ben a nemzetközi ipari vásáron, Újvidéken is megtekinthették az érdeklődők. Innovativitását jól tükrözi, hogy az 1980-as évek elején a csehszlovák mezőgépipar is felfedezte az ötletet, és a saját Tatra-148 6 × 6-os tehergépkocsijára adaptált változatot készített a T-088-as elemek felhasználásával.

A korábbiakban már szó esett a Tornádó 11 műtrágyaszóró innovatív felépítményéről, amely 1973 őszén látta meg a napvilágot, és a következő évben, a II. AGROmashEXPO keretein belül, a traktorral vontatott változatát is bemutatták. Azonban a teherautóval történő alkalmazás a szórógép lehordószerkezetének dörzskerekes hajtása miatt nem bizonyult tartós megoldásnak, ami miatt a felépítményes verzió projektje végül kudarcba fulladt. Ezt követően a fejlesztők kizárólag a vontatott változat továbbfejlesztésére összpontosítottak. Közben Magyarországon is bővült a 150-180 LE teljesítményű középnehéz és nehéz univerzális erőgépek kínálata, így az új, nagy tartálykapacitású szórógép tökéletesen illeszkedett a meglévő munkagéprendszerekhez. Annak érdekében, hogy a dörzskerekes hajtás a jövőben ne okozzon problémákat, a lehordószerkezet hajtását hidrosztatikus rendszerre alakították át.

A felépítmény egy himbarendszerű, lengőtengelyes tandem futóművel ellátott létravázas alvázra került kialakításra. A hidraulikus-csigás hajtóművet a traktor hidraulikus rendszere szolgálta ki, míg a lehordólánc sebességét a hajtómű hidraulikus körébe integrált áramlásszabályozóval lehetett finomhangolni. A korabeli keleti blokkból érkező traktorok többsége nem rendelkezett elegendő kettős működésű hidraulikus kivezetéssel, ezért a szórótányérok meghajtásához a traktor erőleadó tengelyéről származtatott hajtást is alkalmaztak. Végül a vontatott Tornádó 11 típusjelzés a TH kiegészítést kapta, és 1979-ben 30 darabos szériát gyártottak belőle a HÓDGÉP üzemében. Ezeket számos kiállításon és bemutatón népszerűsítették, országszerte pedig az Agroker Vállalatok forgalmazták. A Tornádó 11TH kiemelkedő helyet foglalt el a mezőgazdasági gépek között, hiszen Európa első 10 tonna terhelhetőségű műtrágyaszórójaként vált ismertté. 1983-ban a Moszkvai Mezőgazdasági Gépkiállításon is bemutatkozott, új exportlehetőségek után kutatva.

A 70-es években a billentő, univerzális pótkocsik új dimenziókat nyitottak a mezőgazdasági technológiákban. Az EB-4-es modell bevezetése egy olyan hiányt pótolt, amelyre régóta vártak a gazdálkodók. Kiváló tulajdonságainak köszönhetően sokféle betakarítási eljáráshoz alkalmazták, de a vetési, ültetési és tápanyag-visszapótlási folyamatok során is nélkülözhetetlen eszközzé vált. Az EB-4 sikerét látva a MEFI arra a következtetésre jutott, hogy a szállítókapacitás növelése érdekében szükség van egy még nagyobb teherbírású és raktérfogatú változatra. A MÉM Műszaki Fejlesztési Alap keretein belül, éppen fél évszázada indult fejlesztési program gyümölcseként megszületett az új, hazai gyártású, 8 tonna teherbírású emelő-billentő pótkocsi, az EB-8 (fontos megjegyezni, hogy nem összetévesztendő az Erdőgép EB-8/82 egytengelyes változatával). A HÓDGÉP kísérleti műhelyében született meg az innovatív ollós emelési technológiával rendelkező pótkocsi, amely külön olajtartállyal és szivattyúval ellátott hidraulikus rendszerrel működött. Ez a rendszer 160 bar nyomáson üzemelt, az erőleadó tengelyből nyerve az energiát a vontató traktor segítségével. Az emelőmechanizmus képes volt 2700 mm-es átrakodási magasságba emelni a felépítményt, így jelentősen megkönnyítve a mezőgazdasági munkálatokat.

Az EB-8 pótkocsi alváza a jól ismert T-088 pótkocsik himbarendszerű, lengőtengelyes tandem futóművére épült. A 13 méteres raktérfogatú felépítmény zárófala automatikusan nyílik billentéskor, emellett a hátsó falon egy zárható dupla terményáttöltő ablak is található. Az alváz hátsó részén elhelyezett hidraulikusan aktiválható páros kitámasztóegység biztosítja a stabilitást emelt helyzetben, emelés és süllyesztés során is. A pótkocsi debütálása az 1977-es AGROmashEXPO-n történt, és a következő kőbányai kiállításon is bemutatkozott, ám sajnos soha nem indult el a sorozatgyártása.

Akiket még részletesebben érdekelnek a fent felidézett innovatív fejlesztések, azok a járművekről a gepmax.hu/historia oldalon további érdekes részleteket olvashatnak.