Húsz évvel ezelőtt Debrecen városa örömmel ünnepelte a Loki történelmi első bajnoki címét.
Mellbevágó adat: kiderült, hány méterről látja az autót a traffipax Magyarországon
Amikor a DVSC 2005. május 14-én 5-1-es diadalt aratott az Oláh Gábor utcai stadion gyepén a Békéscsaba ellen, a városban talán csak suttogva, óvatosan merült fel a "bajnokok" kifejezés. Akkor még két forduló várt a csapatra a szezonból, és a Loki éppen az élen állt a tabellán. Másnap a Ferencváros Pécsre utazott, ahol győzelemre volt szüksége, ám a 14. percben Lipcsei Péter, a csapatkapitány, akaratlanul is öngólt vétett...
Egy szép családi ebédre készülődtünk, amikor a testvérem izgatottan felkiáltott: „Pakoljuk el a húslevest és a rántott csirkét, vegyünk elő pezsgőt és sok-sok poharat!” Az előző napon magabiztosan győztük le a Békéscsabát, és egy fontos lépést tettünk a céljaink felé. De a boldogságunkhoz az is kellett, hogy a Fradi ne nyerjen. A pécsiek 2-0-ra megverték a zöld-fehéreket, így Debrecenben először kiálthattuk önfeledten, hogy bajnokok vagyunk! - mesélte lapunknak Dombi Tibor, a DVSC 35-szörös válogatott labdarúgója és jelenlegi segédedzője. - A városban spontán örömünnep vette kezdetét, az igazi fiesztára pedig egy hét múlva került sor, amikor a Pécset fogadtuk. Már bajnokként! 3-1-re győztünk, és a lelátón karneváli hangulat uralkodott. Gyorsan lezuhanyoztunk, mert várt ránk egy nyitott turistabusz, amivel a belvárosba indultunk. Az út mentén boldog drukkereket láttunk, akik velünk ünnepeltek. Amikor megérkeztünk a Fő térre, szinte el sem hittem, hogy körülbelül 50 ezer ember várt ránk. Az estét, vagy inkább az éjszakát Szima Gábor klubtulajdonos éttermében töltöttük, és az ott eltöltött órákra nem minden pillanatra emlékszem... Kétségtelen, hogy ez volt pályafutásom legnagyobb élménye.
Azóta már hét bajnoki címmel büszkélkedhet a piros-fehér alakulat, és a klubtörténet legjobb játékosa, a 11-szeres válogatott Sándor Tamás is csodaként élte meg azt a 20 évvel ezelőtti első aranyérmet.
