Képzelj el egy téli tájat, ahol a hópihék lassan hullanak, és a hősök emlékét idéző zászlók lobognak a szélben. Kárpátalja varázslatos szépségei és a magyar, valamint az EU zászlója egységet sugall, miközben friss fotók mesélnek a régió különleges hangula

November 22-én reggel a hó puha takaróként borította be a Kárpátaljai Beregszászi járást, ahol Ukrajna területén a legnagyobb számban élnek magyar nemzetiségűek. A tél beköszöntével a közhangulat feszültebbé vált, a sötétedés pedig korán rányomja bélyegét az egyre üresebb falvakra, ahol este nyolc után már nem világítanak a lámpák. A napközbeni áramellátás is kiszámíthatatlan: néha csak néhány órára, máskor hosszabb időre szünetel, de előfordul, hogy napokig zökkenőmentesen működik. Az emberek ebben a bizonytalan helyzetben próbálnak élni. Néhányan a helyi piacokon árusítják a háztáji termelésüket, kereskednek, és mindent megtesznek, hogy függetlenül a körülményektől megéljenek. A 60 év alatti férfiak katonai kötelezettsége egyfajta macska-egér játékba torkollott, amelyet a civil ruhás rendőrök jelenléte is fokozott, hiszen a vasútállomásokon folyamatosan figyelik a vonatról leszálló katonaköteles korú fiatalokat. A lassan három éve zajló háború ezen a vidéken nem csupán a bombák által okozott károkban mutatkozik meg, hanem leginkább az emberek mentális állapotán, a folyamatos készenlétben, amely a polgárokat ellenőrzi, az üzletekben emelkedő árakon, és a fegyveres erők mindennapi jelenlétében. Az állandó bizonytalanság pedig minden reggel új rendeletek lehetőségét hozza magával. Az élet folyik, az itt élők pedig rendíthetetlenül kitartanak. Képek a magyar határ mellett fekvő területről.