Halászok támogatják a szalamandrák megmaradását - Magyar Mezőgazdaság A szalamandrák védelme érdekében halászok lépnek közbe, hogy fenntartsák a természetes élőhelyeiket. Az együttműködés célja, hogy megőrizzék e különleges kétéltűek populációját, miközb
A Pátzcuaro-tavi szalamandra (Ambystoma dumerilii) egy rendkívül különleges kétéltű, amely a kihalás fenyegetésével néz szembe. Egyedülálló élőhelyén a túlhalászat, a környezetszennyezés és a csökkenő vízszint mind-mind akadályozza a faj fennmaradását, így sürgető szükség van a védelmére és megőrzésére.
A Pátzcuaro-tavi szalamandra (Ambystoma dumerilii) a híres axolotl (A. mexicanum) távoli rokona, és sajnos a kihalás szélén egyensúlyoz a természetben. A helyiek által "achoque"-nak nevezett kétéltű egyedül a Pátzcuaro-tó vizeiben található meg. Az axolotlhoz hasonlóan ez a különleges lény is lárva állapotban tölti életének egészét, így megőrzi lenyűgöző külső kopoltyúit, miközben jól fejlett tüdővel is rendelkezik. Legfőbb légzési folyamata általában a bőrén és a kopoltyúján keresztül zajlik. Érdekes módon, stresszhelyzetek vagy a szaporodási időszak hormonális változásai hatására azonban elkezdődhet egy átalakulás, melynek következtében elveszíti kopoltyúit, ezzel megkezdve egy új életfázist. Ez a folyamat figyelemre méltó, de sajnos a faj túlélését is fenyegeti.
A Michoacana Egyetem biológusai a faj megőrzése érdekében a helyi őslakos közösségeket is bevonták a szalamandrák védelmébe, ahogy arról a Phys.org beszámolt. Az anyagi támogatás segítségével ösztönzik a halászokat, hogy aktívan részt vegyenek az achoque peték begyűjtésében, valamint hogy gondoskodjanak a visszatelepített lárvákról, amíg elérik a szükséges méretet.
Froylan Correa, egy helyi halász úgy ismeri a tavat, mint a tenyerét, így a peték begyűjtése nem okoz számára gondot. Ezek aztán Rodolgo Perez laboratóriumába kerülnek, a Michoacana Egyetemre, ahol sokkal jobb esélyeik vannak a kikelésre.
A Pátzcuaro-tavi szalamandra az axolotlokhoz hasonlóan rendkívüli regenerációs képességekkel rendelkezik. Az elvesztett végtagjaikat képesek újranöveszteni. Emiatt ezek a fajok nagyon gyorsan a tudományos érdeklődés középpontjába kerültek. Azonban az őslakosok számára táplálékként is szolgált ez a faj, valamint a légzőszervi megbetegedések gyógyítására is használták.
Jelenleg a helyi közösség is aktívan részt vesz a védett fajok megőrzésében. A tudományos megközelítésekkel összhangban igyekeznek stabilizálni a vadon élő populációt. A legfrissebb becslések alapján a szabadon élő egyedek száma 80-100 között mozog, míg a fogságban tartott állatok száma jelentősen magasabb. Negyven évvel ezelőtt még sokkal több példány élt természetes élőhelyén. A jelenlegi kezdeményezések célja, hogy létrehozzanak egy erős és egészséges állományt, amely képes ellenállni a különféle környezeti kihívásoknak.
