Egyre inkább elterjedt Magyarországon egy hatalmas rágcsáló, amelynek jelenléte olyan mértékben aggasztóvá vált, hogy szükségessé vált a vadászatuk - Agrárszektor.

Zala vármegye nyugati szegletében egyre súlyosbodó gondot jelent a nutria (Myocastor coypus) elterjedése. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei a Mura, a Kerka és a Kebele folyórendszerében tapasztalták az inváziós rágcsáló populációjának robbanásszerű növekedését. A rendkívül termékeny nutria évente akár kétszer is hozhat a világra 2-9, sőt ritkán akár 10 kicsinyét is, amelyek már az első év végére ivaréretté válnak.

A nutria túlzott elszaporodása komoly gazdasági és környezetvédelmi problémákat vethet fel. Ezek az állatok üregeikkel gyengítik a vízfolyások partjait, ami a vízminőség romlásához és a szántóföldi növények károsodásához vezethet. Továbbá élőhelyük átalakítása révén veszélyeztetik az őshonos fajokat, jelentős károkat okozva a nádasokban és a vízi növényzetben. A nutria emellett betegségek hordozója is lehet, ami tovább fokozza a környezeti kockázatokat. Az IUCN a világ 100 legkárosabb invazív fajának egyikeként tartja számon, és az Európai Unió veszélyes idegenhonos fajú listáján is szerepel, így visszaszorítása létfontosságú természetvédelmi feladat.

2024-ben a Zala Vármegyei Kormányhivatal elrendelte az állami védekezést a nutriák elterjedésének megfékezésére. A gyérítési feladatokat a Bükki Emlőstani Kutatócsoport Egyesület látta el, amely különböző vadászati technikákat alkalmazott, többnyire élvefogó ládacsapdák segítségével, de szükség esetén fegyveres beavatkozásra is sor került. Czabán Dávid, az egyesület szakértője, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park természetvédelmi őrszolgálatának támogatásával 2024 augusztusa óta már több mint 100 nutriát ejtett el. A vadászatban a letenyei Venatus Vadásztársaság is aktívan részt vett.

A kilőtt példányokat kutatási célokra alkalmazták, különös figyelmet fordítva virológiai és szaporodásbiológiai elemzésekre. Ezen kívül néhány egyedet preparáltak, hogy támogassák az oktatást és a tudományos ismeretterjesztést.

Az első év eredményesnek bizonyult, mivel több területen már nem észlelhetők nutriák. Ennek ellenére a teljes zalai állomány felszámolása még nem történt meg, ezért a gyérítési programot tovább kell folytatni az őshonos élővilág védelme érdekében.