Gulácsi Péter: Földbe döngölve, egyik pillanatról a másikra mindent elvesztettem.

"Egyik napról a másikra mindent elveszítettem. Elveszítettem a helyemet, a státuszomat, a csapatkapitányi karszalagot, azt, amit szeretek, hogy minden héten védhetek. És ott voltam, hogy ezt az egészet újra kell kezdeni" - vallott Gulácsi Péter, a magyar labdarúgó-válogatott és az RB Leipzig kapusa abban az interjúban, amelyben egyebek között kitért posztja lélektanára, az örök bizonyítási kényszerre, német klubcsapata gyors felemelkedésére, valamint véleményt formált Szoboszlai Dominik liverpooli és Lőw Zsolt lipcsei szerepvállalására is.

A tapasztalt futballista az Eldoblak edzésre YouTube-műsor keretein belül osztotta meg gondolatait a súlyos térdsérülése után átélt nehéz időszakáról. Elmondta, hogy karrierje legmélyebb pontján kellett szembesülnie azzal a kihívással, hogy nem csupán kapusként határozza meg önmagát. Ráébredt, hogy akkor is értékes ember marad, ha éppen labdarúgóként nem tudja hozni a formáját. Ez a felismerés hozzájárult ahhoz, hogy más aspektusait is felfedezze az életének, és új értelmet nyerjen a sporton kívüli identitásának.

"Mi labdarúgók nagyon is azonosítjuk magunkat a sportoló énünkkel. Ha nem teljesítesz, ha ne adj' isten sérült vagy, és sportolóként értéktelenné válsz, magánemberként is annak érzed magad. Én egyik napról a másikra mindent elveszítettem. Elveszítettem a helyemet, a státuszomat, a csapatkapitányi karszalagot, azt, amit szeretek, hogy minden héten védhetek. És ott voltam, hogy ezt az egészet újra kell kezdeni. Ilyenkor pedig nagyon gyorsan támad az az érzésed, hogy már nem vagy fontos, hogy jelentéktelenné váltál" - vallott Gulácsi Péter.

A kapus arról is beszélt, miért élte stresszben szinte a teljes lipcsei karrierjét, hogy miféle konkurenciaharcból kellett rendre győzedelmesen kikerülnie, holott bennünk úgy élhet: ha RB Leipzig, akkor teljesen egyértelmű, hogy a kapuban a mi fiunk áll.

"Onnantól, hogy a Lipcse a Bundesligába jutott, egy éven belül pedig a nemzetközi porondra, hirtelen egy egész más polcra került. Nagyon gyorsan tett meg olyan lépcsőfokokat, ami más kluboknál évekbe telik. Mondhatni, német másodosztályú kapusból váltam két év alatt Bajnokok Ligája-kapussá, ami egy nagyon-nagyon gyors folyamat. És hogy én ezt a tempót tudom-e tartani, az kérdés volt. Éppen ezért folyamatosan jöttek olyan tehetséges, nagy potenciállal rendelkező kapusok, akik más bajnokságban már teljesítettek, illetve akiket európai szinten is nagy tehetségnek tartottak. És nekem velük kellett folyamatosan megküzdeni, mert ők mind azért jöttek, hogy átvegyék tőlem az első számú kapus helyét. A klubnak meg nyilván az volt az érdeke, hogy engem olyan szituációba hozzon, amivel vagy én jobbá válok, fejlődöm, vagy ha nem, ezek a tehetségek szép lassan a klub első számú kapusává tudnak válni."

Az 58-szoros válogatott kapus hű maradt pozíciójához, és elmondása szerint igazi kincs, hogy olyan feleségre talált, aki mellett a nehezebb pillanatokban is megtalálta a támaszt. Közösen járták végig a rögös utakat, és még a munkahelyi stressz hazavitelénél is ott volt mellette, hogy segítsen neki túllépni a nehézségeken.

Korábbi lipcsei csapattársa, Szoboszlai Dominik teljesítményét őszinte elismeréssel méltatta, hiszen senki sem tudja jobban, mint a Liverpoolban hat évet eltöltő Gulácsi Péter, hogy milyen hatalmas dolog meghatározó játékossá válni az Anfield gyepén. Az ottani környezetben kulcsemberré válni igazán nagy rangot jelent.

Én a Liverpool harmadik számú kapusaként tevékenykedtem, és sosem voltam a csapat kulcsfontosságú tagja. Azután következett Bogdán Ádi, aki tétmérkőzésen lépett pályára a Liverpool színeiben. Az, hogy valaki a Liverpoolban kulcsszereplőként, kezdőként, vagy meghatározó játékosként futballozzon, olyan szintű rangot képvisel, ami igazán csak azok számára érthető, akik maguk is átélték ezt a csodát. Én a Steven Gerrard, Xabi Alonso, Fernando Torres és Luis Suárez nevével fémjelzett időszak szemtanúja voltam, és láttam, mit jelentett ezeknek a legendáknak Liverpool mezében játszani, valamint azt is, hogy milyen hatással vannak a klubra. Dominik is egy ilyen kivételes játékossá vált.

Gulácsi Péter megosztotta gondolatait Lőw Zsoltról és annak edzői képességeiről, valamint arról, hogy milyen következményekkel járhat Lipcsében a Bajnokok Ligájában való szereplés hiánya. Beszélt a kapusok különös sorsáról is, rámutatva arra, hogy "egy kapus nem tud meccset nyerni, csupán elveszíteni tud", ami a poszt pszichológiáját is tükrözi. Ezt a kihívást el kell fogadni és feldolgozni, hiszen a kapusok felelőssége óriási, és a kudarcok leküzdése elengedhetetlen a fejlődéshez.

De mások mellett azt is elmondta edzésre menet, hogy milyen tíz éve Lipcsében élni, hogy élete két legszebb pillanata értelemszerűen a két gyermeke születése, az azt követő, harmadik legemlékezetesebb élmény viszont egy futballmeccshez köthető. Hogy melyikhez, az kiderül az Eldoblak edzésre második epizódjából.