Gazdálkodó paralimpikon - Magyar Mezőgazdaság A magyar mezőgazdaság világában egyre több olyan történetet hallhatunk, amelyek a kitartásról, a bátorságról és az inspiráló teljesítményekről szólnak. Különösen figyelemre méltóak azok a gazdálkodók, akik a
A szerelmi csalódásokat idővel kiheverjük, megrázzuk magunkat, és bebizonyítjuk, többek vagyunk annál, mint amit eddig láttattunk.
Tunkel Nándor története igazi inspirációt jelent mindannyiunk számára. A fájdalmas szakítást követően elhatározta, hogy nem adja fel, és a gyúrásba fektetett energiái végül meghozták gyümölcsüket. Paralimpiai éremszerzésével nem csupán saját határait feszegette, hanem az egész országot meglepte, bemutatva, hogy egy törpenövésű sportoló is képes csodákra erőemelőként. Ezzel példát mutatott, hogy a kitartás és az eltökéltség mindig kifizetődő, bármilyen nehézségekkel is nézünk szembe.
Zalaigricei gazdaságában fogadott minket Tunkel Nándor. Még szinte ki sem szálltunk az autóból, az elénk táruló táj hamar a természetre terelte a témát.
Nem bánom, bár az idei évben nem állunk éppen a legjobb viszonyban, mivel az 500 hektáros gazdaságomban némi kárt okoztak a szántóföldi növények. Vízben egyáltalán nem szenvedünk hiányt, hiszen a Kis-Balaton és a Balaton is a közelben található, ahol a szabadidőmben legszívesebben horgászom. Már nem annyira a halak megfogása vonz, sokkal inkább a csend és a nyugalom keresése hajt. A parton igazán kikapcsolódom, félreteszem a napi rutint, és egyszerűen csak élvezem azt, ami körülöttem zajlik. Úgy vélem, hogy mindenkinek szüksége van egy kis időre, amikor csak úgy létezhet, anélkül hogy bármi másra gondolna.
Az életemben egy új hobbira leltem, melyet egy szívfájdalom ihletett. Huszonhárom évesen, a szívem összetörve, úgy éreztem, hogy a világom darabjaira hullott. Érzelmes lény vagyok, és a szakítás mélyen megérintett. Ekkor határoztam el, hogy az edzésbe menekülök, remélve, hogy visszanyerem az önbizalmamat. Csodálatos módon, pár hét elteltével észrevettem, hogy az izmaim gyors fejlődésnek indultak; egyre nagyobb súlyokat tudtam megemelni, és ez az erő nemcsak a testemben, hanem a lelkemben is újraélesztett valamit.
Innentől nem volt megállás. Többször járt Dubaiban, Malajziában erőemelő-világkupán, emellett négyszeres világbajnokként és egyszeres Európa-bajnokként várta a 2016-os Rio de Janeiró-i ötkarikás játékokat.
Ha visszatekintek, úgy érzem, ott alakult át az életem. A sorsom olyan kihívás elé állított, hogy törpenövésűként kellett boldogulnom a mindennapokban. Vezetnem kellett a mostohaapám által rám hagyott családi gazdaságot, termesztettem növényeket, állatokat neveltem, mindeközben pedig meg akartam mutatni a világnak, hogy ilyen testalkattal is elérhetők nagyszerű eredmények. Ráébredtem, hogy az évekig tartó kitartó munka és a tudatos életmód – a heti háromszori, két és fél órás edzések, valamint a fehérjében gazdag, kalóriában szegény táplálkozás – végül meghozta a gyümölcsét: részt vehettem a paralimpián.
2016-ban a magyar paralimpiai küldöttség számára mérföldkőnek számított, amikor ő megszerezte az első dobogós helyezését. Hazaérkezése után, Zalaigricén a közösség elismerte kiemelkedő sportteljesítményét, és díszpolgári címmel tüntette ki.
2020 óta a Power OZI SE színeiben versenyzik, felkészülését Darázs Ádám segíti. Az idei Párizsi Paralimpiára még szigorúbb edzéstervet és étkezést szabtak meg Nándinak, hogy mindenképpen 160 kilónál nehezebb súly kinyomásával szálljon versenybe. A kiutazás előtt egy héttel - mikor a legjobb formáján tudott volna még csiszolni - azonban belázasodott. Öröm az ürömben, hogy idejében felgyógyult a betegségből.
Valószínűleg az európai, nyugati nézőpont játszott szerepet abban, hogy Franciaországban sokkal nagyobb volt az érdeklődés a parasport iránt, mint Dél-Amerikában.
Nándi idén a -49 kilogrammos súlycsoportban indult el az erőemelő versenyszámban. Az első kísérletét a bírák érvénytelenítették, amit kezdetben sem ő, sem az edzője nem tudott hova tenni. Később kiderült, hogy a könyöke nem emelkedett fel egyszerre, így a rúd egy pillanatra megingott, ami az érvénytelenség oka volt. Ez a hiba nagyon felbosszantotta, de a második próbálkozására már könnyedén kinyomta a 160 kilót. Figyelemmel kísérte a versenytársait is, és amikor észrevette, hogy azok nem tudják tartani a lépést, az edzőjével való konzultálás után az utolsó kísérletére 162 kilóra álltak rá. A gyakorlat végül hibátlanul sikerült.
Egyáltalán nem voltam csalódott, hogy nem állhattam dobogóra, a kitűzött eredmény elérése boldoggá tett" - vallja őszintén, miként azt is elárulta, hogy egyelőre bizonytalan sportpályafutása jövőjét illetően.
Nándi jövőbeli terveit ecsetelve elmondta: "Jövőre Kairóban zajlik majd a világbajnokság, és ha nem tudok részt venni rajta, akkor szinte biztos, hogy nem leszek esélyes a 2028-as Los Angeles-i paralimpiára. Persze, az idő múlása sem segít a helyzetemen, de nem ez az egyetlen ok, amiért hezitálok. A párommal közös álmaink vannak, szeretnénk családot alapítani, ami minden figyelmet és energiát megkíván, ahogy a mindennapi életünk is, amely minden évben egyre bonyolultabbá válik. Ráadásul egyre inkább érzem, hogy a természet közelsége vonz, szívesen elmennék horgászni a Kis-Balatonhoz, vagy éppen agancsot gyűjtenék a helyi vadásztársaságnak, esetleg gombászni a közeli erdőkben. És ne feledkezzünk meg a salakpályás autocrossról sem, ahová szintén jó lenne visszatérni." Ezzel a mondandójával Nándi befejezte, majd "ahogy a legtöbb sportoló tenné", beült a traktorba, hiszen még rengeteg tennivaló várta a határban.
