Fabó Dániel: Miért van szükség az alvásra, ha közben a tudatunk lekapcsol, és így sebezhetőbbé válunk?
November elején ünnepeltük 10. Qubit Live eseményünket, ahol izgalmas vendégelőadóinkkal a alvás és álmodás rejtelmeit kutattuk. Felfedeztük, milyen hatással van ez a folyamat a memóriánkra, biológiai óránkra, egészségünkre és akár betegségeinkre is. Hamarosan megosztjuk az esemény során elhangzott előadásokat, a kerekasztal-beszélgetést, valamint a nézői kérdésekre adott válaszokat. Így azok is bepillantást nyerhetnek a tartalomba, akik nem tudtak részt venni a telt házas rendezvényünkön, amelyet a Qubit+ előfizetőink számára szerveztünk.
Allan Rechtschaffen, az alvás funkcióját kutató amerikai tudós azt találta mondani, hogy ha az alvás nem valamilyen vitális funkciót tölt be, akkor az az evolúció legnagyobb hibája. Ugyanis alvás közben kikapcsol a tudat, gyakorlatilag nem csinálunk semmit, és eléggé sebezhetők vagyunk. Akkor tulajdonképpen miért is jó ez nekünk?
Ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg előadását Fabó Dániel, a Semmelweis Egyetem Idegsebészeti és Neurointervenciós Klinika Epilepszia Centrumának vezető neurológus szakorvosa. Előadásában arra tette a hangsúlyt, hogy milyen szerepet játszik az alvás az emberi agy működésében, és hogyan kapcsolódik ez szakterületének, különösen az epilepszia kezelésének összefüggéseihez.
Ahogy kifejtette, tudományos vizsgálatokkal igazolták, hogy az alvás elengedhetetlen az élethez. Az egyik korai kísérlet során, amelyben a patkányok teljes alvásmegvonáson mentek keresztül, szinte mindegyikük egy hónapon belül elpusztult, vagy életveszélyes állapotba került, ami miatt az etikai normákra hivatkozva kénytelenek voltak leállítani a kutatást.
Azon túl, hogy az alvás létszükséglet, Fabó azt is kifejtette, mennyire fontos szerepet játszik a memória konszolidációjában. Az érzékszervi információ a hallás, a látás, a tapintás, a szaglás és az ízlelés mentén bekerül az agy érzékszervnek megfelelő területére, innen ezek az információk a hippokampuszban összegződnek - ezt nevezzük rövid távú memóriának. Később alvás alatt történik a memória konszolidációja, amikor is ez a memórianyom hosszú távú memórianyomként átíródik az agykéregbe. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, az alvás közbeni elektromos agyi aktivitásban gyors HFO-fodrokra (high frequency oscillator, vagyis magas frekvenciájú oszcillátor) van szükség, amik alvási orsókba csoportosulnak, majd alvási lassú hullámú rezgési fázisokba rendeződnek. Az egésznek az értelme az, hogy a sejtek meghatározott módon tudjanak információt közvetíteni, hogy megtörténhessen a memórianyom megfelelő átíródása a rövid távúból a hosszú távú memóriába.
Fabó állítása szerint az epilepszia során a hippokampuszban abnormális orsók és fodrok alakulnak ki, ami negatívan befolyásolja a memóriakonszolidációt. A neurológus szakorvos véleménye szerint ez a jelenség áll a memóriafunkciók károsodásának hátterében. Kutatótársaival közösen végzett kutatásaik során arra a következtetésre jutottak, hogy ha az agykérget megfelelő helyeken elektródákkal ingerlik, ez segíthet a rohamok gátlásában. Ezen kívül, ha a talamuszban észlelhetőek az epilepsziás tüskék, és ott végzik az ingerlést, a betegek akár húszszoros javulást is mutathatnak a kezelésre adott válaszukban.
Az előadás videó és podcast formájában is elérhető. Nézd meg itt:
