Ezért nincs okunk aggodalomra a tömeges áramszünetekkel kapcsolatban (X)
Számos akció- és katasztrófafilm tette már központi témává az áramellátás megszűnését. Könnyű belátni, hogy mindennapi életünk szinte minden mozzanata valamilyen módon az áramhoz kapcsolódik. Eszközeink működése, ételeink frissessége, otthonunk melege - ezekhez is áramra van szükség. A villamos energia fizikai tulajdonságai, illetve a villamosenergia-hálózat működése miatt ezért folyamatos felügyeletre van szükség, hogy ne maradjunk áram nélkül. A rendszer stabilitásához pedig a piac minden szereplőjére szükség van. Ennek részleteit tekintettük át az MVM Partner Zrt., az MVM-csoport villamosenergia-nagykereskedőjének szakértőivel.
A villamosenergia-rendszer működésének kulcsa a folyamatos egyensúly fenntartása. Minden egyes pillanatban pontosan annyi áramnak kell beáramlania a rendszerbe – legyen az az erőművek termelésének vagy az importnak köszönhetően –, amennyi éppen elhasználódik a háztartásokban, ipari létesítményekben és más fogyasztóknál, valamint amennyit esetleg exportálunk. Ha ez az egyensúly felborul, akkor a váltakozó áram, amely jelenleg nem tárolható nagy mennyiségben, nem tudja biztosítani a zavartalan működést. A feszültségingadozások, amelyek e diszharmónia következményeként lépnek fel, komoly gondokat okozhatnak: a legtöbb elektromos készülék nemcsak hogy nem működik optimálisan, de akár el is romolhat, vagy teljesen leválhat a hálózatról. Ha a helyzet tovább romlik, ez végül a villamosenergia-rendszer teljes összeomlásához vezethet. A rendszer stabilitásához elengedhetetlen, hogy a frekvencia folyamatosan 50 Hz-en maradjon; ha a betáplált áram mennyisége nem megfelelő, a frekvencia csökkenni vagy növekedni fog, ami további problémákhoz vezethet. Az áramellátás biztonságának megőrzése tehát nem csupán technikai kihívás, hanem elengedhetetlen a modern élet fenntartásához.
Arról, hogy ez ne történjen meg, több szereplő együttműködése hivatott gondoskodni a villamos energia piacán. A villamosenergia-piac szereplőit négy nagy csoport alkotja. A fogyasztók és a termelők mellett a kereskedők, illetve a rendszer egészét felügyelő rendszerirányító, amely Magyarországon a Mavor ZRt. Az első három csoport - a mérlegkörfelelősökön keresztül - minden naptári napra, negyedórás pontossággal, úgynevezett menetrendekben adja meg a rendszerirányítónak, hogy mekkora mennyiségben termel, vásárol vagy ad el és fogyaszt energiát. A menetrendekben foglalt negyedórás mennyiségek az úgynevezett kiegyenlítő energia elszámolásának is az alapjai. A leadott menetrendekben így minden napra 96 darab negyedórás érték szerepel (kivételek ez alól azok a napok, amelyeken a téli és nyári óraátállítások vannak). A tervezést teszi egyszerűbbé, hogy a Mavir felé nem az egyes szereplők mindegyike, hanem a mérlegkörök irányítói, az úgynevezett mérlegkörfelelősök adják le a menetrendbe foglalt prognózist. A villamosenergia-piac minden szereplőjének csatlakoznia kell egy adott mérlegkörhöz, így minden termelő és fogyasztó egy mérlegkör része, és minden mérlegkörnek az a gazdasági érdeke, hogy minden napra zárja a pozícióját. Azaz nullásra tervezi egyenlegét: vagyis a termelt, a mérlegkörbe beszállított és az elfogyasztott, valamint a mérlegkörből kiszállított, - szakkifejezéssel élve - előjelhelyesen figyelembe vett energia volumenének nullának kell lennie minden egyes negyedórában. Magyarán: amennyi kimegy a mérlegkörből, annyinak kell bekerülnie is.
A valóságban azonban szinte biztos, hogy lesz eltérés a menetrend (terv) és a valós termelés, illetve valós fogyasztás (tény) között. Egyik erőmű sem tudja "tűpontosan" tartani az előre kalkulált menetrendet, hiszen előfordulhat nem várt üzemzavar, amikor egyáltalán nem, vagy csak kevesebbet tud termelni, mint ahogyan tervezte, de a fogyasztó is fogyaszthat többet vagy kevesebbet a valóságban, mint ahogy a menetrendben azt megtervezték, illetve egy hirtelen üzemzavar érintheti a fogyasztókat - például üzemeket - is. A hazánkban egyre inkább népszerű és elterjedt megújuló erőművek (szél, nap) és a háztartási méretű kiserőművek (HMKE) termelése szintén bizonytalan, ezen egységek negyedórás termelési előrejelzése nehezen prognosztizálható. Az eltéréseket pedig - a rendszer stabilitása és az ellátásbiztonság érdekében - kezelni kell, hiszen minden pillanatban ugyanannyi áramnak kell bekerülni a rendszerbe, mint amennyi kikerül onnan. Itt lép be a rendszerirányító, a rendszerszintű tartalékok, illetve a kiegyenlítő energia fogalma.
A menetrendekben szereplő tervek és a valóságban termelt, valamint felhasznált villamos energia közötti eltéréseket a rendszerirányítónak szükséges kezelnie és kiegyensúlyoznia.
Ahhoz, hogy a kiegyenlítő szabályozás hatékonyan működjön, a rendszer különféle időszakos tendereket hirdet, amelyek során beszerzi a megfelelő piaci szereplőktől a szükséges kiegyenlítő kapacitásokat. Például, ha egy erőmű váratlan üzemzavara miatt csökken az áramtermelés, a rendszerirányító azonnal értesíti a szerződött berendezéseket, például másik erőművet, hogy növeljék a termelésüket, vagy akár indítsanak el olyan egységeket, amelyek alaphelyzetben nem termeltek. Hasonlóképpen, ha a termelés meghaladja a tervezett mennyiséget – mondjuk, ha a naperőművek váratlanul többletenergiát termelnek – a rendszerirányító azt is koordinálja, hogy a megfelelő erőművek csökkentsék a termelésüket. Fontos megjegyezni, hogy a Mavior ZRt. a legegyszerűbb és legköltséghatékonyabb megoldásokat keresi, tehát a valós idejű igények kielégítésekor először a legolcsóbb termelési egységeket vonja be, és csak ezt követően a drágább lehetőségeket. Ezzel a megközelítéssel a cél az, hogy a kiegyenlítési költségeket a lehető legalacsonyabb szinten tartsák. A hazai termelőegységeken túl a rendszerirányítónak lehetősége van arra is, hogy külföldi forrásokból, más szabályozási területekről vásároljon szabályozási energiát, így biztosítva a rendszer stabilitását.
