Íme, a legnagyobb botrányok az Oscar-díjak történetében, amelyek örökre beírták magukat a filmes történelem lapjaira.
Az Oscar-nyertes, aki valójában sosem létezett. Hófehérke tündöklése a színpadon, Weinstein rejtett csapásai, Will Smith váratlan pofonja, és az a megosztó boríték. Az idei Oscar-kampány sem mentesült a botrányoktól, de vajon melyek voltak a legemlékezetesebb konfliktusok az évek során?
Idén a tizenhárom jelöléssel büszkélkedő Emilia Pérez okozta az Oscar-kampány legnagyobb felbolydulását. A francia film transznemű főszereplőjéről ugyanis napvilágra került, hogy évek óta rasszista megnyilvánulásokat oszt meg a közösségi médiában, így jelentősen csökkentve új filmje Oscar-esélyeit. Hogy ez pontosan mennyire befolyásolta a helyzetet, arra vasárnap éjjel fény derül.
Ez azonban még csak a kezdet! Az Oscar-díjak története tele van izgalmas és sokszor megdöbbentő eseményekkel, amelyek a filmes világ színfalai mögött zajlanak. A kisebb-nagyobb botrányok mindig is jelentős részei voltak ennek az ünnepi eseménynek, és sokan úgy vélik, hogy ezek a szövevényes ügyek sokszor még érdekesebbek is, mint maga a díjak kiosztása. Összegyűjtöttünk öt olyan emlékezetes esetet a közel százéves Oscar-gála történetéből, amelyek során a botrányok sikeresen elnyomták a hollywoodi csillagok ragyogását.
Robert Richet neve ismeretlen volt a világ számára. Valójában Robert Rich sosem létezett.
Rich díjazása egyértelmű jeleként szolgált annak, hogy Hollywood végre elkezdte helyrehozni azokat a szégyenletes mulasztásokat, amelyek a megelőző évtized során halmozódtak fel. A második világháború után Joseph McCarthy szenátor vezetésével az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság a szórakoztatóipar mélyére ásott, hogy felfedje a kommunista befolyásokat. Művészeket kerestek, akik valamilyen módon kapcsolatban álltak a kommunizmussal, és tanúvallomásra kötelezték őket. Ezzel nemcsak a karrierjüket fenyegették, hanem nyilvános megszégyenítésükkel próbálták rávenni a filmstúdiókat és tévétársaságokat, hogy elbocsássák őket. Ezzel a gyakorlatilag megfélemlítő kampánnyal számos nagy nevű sztárt sikerült elüldözniük Hollywoodból – Charlie Chaplin például inkább a száműzetést választotta Angliában, ahogy ő fogalmazott, semmint hogy részt vegyen a szánalmas cirkuszban. A legnagyobb csapást azonban a forgatókönyvírók szenvedték el, akiket szinte lehetetlenné tettek.
Olyan alkotók, mint Dalton Trumbo, már a negyvenes évek végén a feketelistára kerültek, ám ez nem állította meg őket a kreatív munkában. A rendezők továbbra is vágytak az együttműködésre Trumbóval, aki álnéven folytatta írói pályáját. Ő írta a Római vakáció forgatókönyvét is, amely Oscar-díjat nyert – a díjat azonban Ian McLellan Hunter kapta, aki szintén a feketelistán végzett. Trumbo ezután egy mexikói kamaszfiú történetével állt elő, aki életre szóló barátságot kötött egy bikával, és mindent elkövetett, hogy megakadályozza az állat viadalon való leölését. A Brave One című film váratlan népszerűségnek örvendett, és a Robert Rich álnév alatt dolgozó író végül Oscar-díjat nyert az alkotásáért.
A díjátadó után vad elképzelések kaptak szárnyra arról, ki lehet a valódi szerző - szóba került a producerek unokaöccse és egy rejtélyes háborús veterán is -, Trumbo pedig remekül szórakozott.
Hosszú évek teltek el, mire nyíltan vállalta, hogy ő a film alkotója, de a hatvanas évek elején végre véget ért a feketelistázás kora. Ekkor Trumbo végre átvehette azokat az Oscar-díjakat, amelyekre régóta vágyott. Az Amerikai Filmakadémia végül bocsánatot kért, és még a Római vakációért járó elismerést is utólag neki ítélte oda.
