Európa új fegyverkezési korszakba lép - Változások küszöbén állunk.

Európa területi védelmének fundamentumát a NATO katonai ereje adja, amelyet a tagállamok biztosítanak azáltal, hogy a bruttó hazai termékük (GDP) egy meghatározott százalékát védelmi költségvetésként elkülönítik. Jelenleg az elvárt hozzájárulás 2 százalék, de a 2025 júniusában esedékes NATO csúcstalálkozón várhatóan a tagországok felülvizsgálják ezt a mértéket, és nem elképzelhetetlen, hogy akár 5 százalékos célkitűzést is elfogadnak. A Deloitte elemzései szerint a védelmi kiadások 3,5 százalékra emelése 2024-ben az európai NATO-tagok számára 357 milliárd eurós többletköltséget jelentene. Az 5 százalékos cél eléréséhez pedig további 351 milliárd euró befektetése lenne szükséges.

A NATO fő küldetése a közös védelem biztosítása és fenntartása, míg az Európai Unió védelmi területen végzett tevékenységei inkább a tagállamok közötti együttműködés, a kutatás és fejlesztés támogatása, valamint a beszerzési folyamatok összehangolására összpontosítanak. Emellett az EU arra is ösztönzi a tagállamokat, hogy növeljék védelmi kiadásaikat.

A 2025 márciusában bejelentett Rearm/Readiness 2030 program célja, hogy megerősítse az európai védelmi képességeket, és biztosítsa az Európai Unió biztonságát a jövő számára. E kezdeményezés révén a tagállamok közötti együttműködés és a védelmi infrastruktúra fejlesztése válik hangsúlyossá, hogy a kontinens hatékonyan reagálhasson a kihívásokra.

A program keretében a tagállamok évente legfeljebb a GDP 1,5 százalékáig emelhetik védelmi kiadásaikat anélkül, hogy ez a többletkiadás beleszámítana a költségvetési deficit számításába. Ezen felül a Rearm/Readiness 2030 kezdeményezés részeként a SAFE (Security and Defence Fund for Europe) eszköz biztosít lehetőséget, amelyen keresztül 150 milliárd euró értékű hosszú távú, kedvező feltételekkel igényelhető hitel áll rendelkezésre a tagállamoknak a védelmi célkitűzések megvalósításához.

Az orosz-ukrán konfliktus alapjaiban formálta át az európai biztonsági struktúrát, rávilágítva a katonai felkészültség súlyos hiányosságaira, valamint a védelmi szektor évek óta tartó alulfinanszírozásának következményeire. Az Európai Unió ráébredt, hogy saját biztonságának megteremtése érdekében nem támaszkodhat kizárólag az Egyesült Államokra. Ahhoz, hogy stratégiai autonómiáját erősíthesse, elengedhetetlen a haderő és a védelmi képességek fejlesztése, valamint a védelmi ipar átfogó modernizálása.

Csűrös Balázs, a Deloitte Pénzügyi Tanácsadás üzletágának partnere, kiemelte, hogy a tagállamok politikai szinten támogatóak, azonban aggasztó, hogy milyen források állnak rendelkezésre a megjelölt célok fenntartható finanszírozásának biztosításához. Ez a védelmi szektor finanszírozásának kulcskérdéseit érinti.

A tagállamok költségvetési kiadásainak serkentése mellett az Európai Unió több olyan támogatási programot és finanszírozási eszközt indított vagy jelentett be, amelyek célja az uniós védelmi képességek fejlesztése. Az átfogó Európai Védelmi Ipari Stratégia (EDIS, European Defence Industrial Strategy) keretein belül 2025 áprilisáig négy különleges programot hirdettek meg:

Ahhoz, hogy a vállalatok sikeresen hozzáférhessenek az uniós támogatásokhoz, pályázatukban világosan be kell mutatniuk, miként illeszkedik a projektjük az EU védelmi stratégiájának célkitűzéseihez. Kiemelt előnyt jelent, ha a pályázók más tagállamokból érkező partnerekkel együttműködésben, konzorcium formájában nyújtják be pályázatukat, ezzel is megfelelve a közös munkára vonatkozó elvárásoknak. A források elbírálásakor általában a kettős felhasználású (dual-use) technológiák fejlesztésére összpontosító projektek élveznek prioritást. Ezek a termékek és technológiák olyan innovatív megoldásokat jelentenek, amelyek mind katonai, mind civil alkalmazásra alkalmasak.

A politikai szándék már megvan, és a tagállami költségvetések is rendelkezésre állnak. Ugyanakkor ahhoz, hogy a védelmi ipar szereplői valóban megfelelhessenek a tagállamok által támasztott követelményeknek, elengedhetetlen a megfelelő tőkeellátottság biztosítása.

Miközben a nagy tőzsdei vállalatok számára a tőkepiacok és az állami vagy uniós pénzügyi források elérése gyakorlatilag gyerekjáték, a védelmi szektor kis- és középvállalkozásai (KKV) számára a finanszírozási lehetőségek jelentősen szűkebbek.

A hosszú távú kutatás-fejlesztési folyamatok és a speciális, elsősorban állami megrendelők iránti elköteleződés következtében a kormányzati kiadások és a politikai környezet változásainak való jelentős kitettség olyan kihívások elé állítja a vállalatokat, amelyek megnehezítik a szükséges finanszírozás megszerzését. Ugyanakkor a kis- és középvállalkozások (KKV) kulcsszerepet játszanak a védelmi ellátási láncban: egyrészt az iparág nagyágyúinak, mint például a Rheinmetall vagy az Airbus, megbízható beszállítói, másrészt pedig az innováció motorjaként is működnek.

Az Európai Bizottság Védelmi Ipari és Űripari Főigazgatósága (Directorate General for Defence Industry and Space, DG DEFIS) 2024-es tanulmánya szerint a védelmi iparágban aktív KKV-k kielégítetlen forrásigénye tőkeágon 1 milliárd és 3 milliárd euró között van, emellé pedig akár 2 milliárd eurónyi hitelt is fel tudnának venni. A szektort sújtó forráshiány korlátozza az innovációs és kapacitásbővítési lehetőségeiket, ezáltal komolyan veszélyeztetve az EU stratégiai autonómiáját és az uniós védelmi ipar versenyképességét.

A megfelelő finanszírozás hiányában fennáll a kockázata, hogy ígéretes európai technológiai vállalkozások az Egyesült Államokba költöznek, ahol a védelmi iparhoz kapcsolódó befektetési ökoszisztéma sokkal kifinomultabb és fejlődöttebb.

Az uniós programok mellett a tőzsdei bevezetés is egy újabb lehetőség a védelmi szektor szereplőinek, hogy friss tőkét vonjanak be. Ugyanakkor a legutóbbi nyilvános elsődleges részvénykibocsátások (IPO) tapasztalatai azt mutatják, hogy ez a megoldás jelenleg inkább kiegészítő finanszírozási lehetőségként funkcionál. 2019 óta Európában összesen 13 védelmi ipari vállalat tette meg a lépést a tőzsdére lépés mellett, összesen 1 milliárd euró értékben kibocsátva részvényeket. Ha azonban figyelmen kívül hagyjuk a három legnagyobb tőzsdei kibocsátást, a fennmaradó összegek csupán 187 millió euróra rúgnak, ami jelentősen elmarad attól a 1-3 milliárd eurós tőkebevonási céltól, amelyet a DG DEFIS tanulmányában említenek. A jövőben azonban várhatóan növekedni fog az IPO-k száma a védelmi szektorban, köszönhetően az Euronext tőzsdecsoport IPOready Defence programjának, amely kifejezetten a védelmi iparági szereplők részvénykibocsátását kívánja támogatni.

A védelmi ipari cégek számára egy tőkeerős befektető belépése is megoldást jelenthet a növekedéshez szükséges tőke előteremtésére. Az elmúlt 10 évben összesen 117 olyan M&A-tranzakciót (merger and acquisition, vagyis vállalatfelvásárlás és -összeolvadás) regisztráltak Európában, ahol a céltársaság a védelmi iparágban volt érintett, ezek közel 60 százaléka az elmúlt négy évben zárult. A közelmúlt emelkedő tranzakciószáma bizonyítja, hogy a növekvő kormányzati költések és a dual-use technológiákban rejlő potenciál a befektetők figyelmét is felkeltették.

A 117 tranzakció több mint felében a vásárlók között hadiipari szektorból származó stratégiai befektetők találhatóak, emellett a kockázatitőke-befektetők részvétele is kiemelkedő.

Az utóbbi időszakban a befektetők ritkán választanak kizárólag a védelmi iparban működő vállalatokat. Kockázataik mérséklése érdekében, valamint a jövőbeli nyereséges eladás (exit) lehetőségeinek megteremtéséhez elengedhetetlen, hogy a céltársaság által kínált termékek vagy az általa fejlesztett technológiák ne csupán a hadiipar számára legyenek hasznosak, hanem a civil szektorban is értékesíthetők legyenek.

Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy az M&A aktivitást a védelmi szektorban erősen korlátozzák a külföldi közvetlen befektetéseket (FDI) szabályozó tagállami rendelkezések vagy egyéb nemzetbiztonsági szempontok, melyekkel az országok a stratégiai integritásukat igyekeznek megőrizni, gátat szabva a külföldi tulajdonszerzésnek. A védelmi szektor iránt érdeklődő tőkebefektetők helyzetét tovább nehezítette, hogy korábban a bankok vonakodtak hitelt nyújtani hadiipari tranzakció finanszírozására.

A kereskedelmi bankok eddig távol tartották magukat a védelmi szektor finanszírozásától, főként az ESG (környezetvédelmi, társadalmi és irányítási) elvárásokra és a hírnévkockázatokra hivatkozva. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy a banki szektor aktívabban részt vegyen a finanszírozásban, különösen a közszolgáltatások állami forrásainak kiegészítése érdekében. Ennek érdekében a kereskedelmi bankoknak át kellene gondolniuk kockázatkezelési irányelveiket és hitelezési stratégiájukat. Az Európai Beruházási Bank (EIB) például irányt mutathat e téren, hiszen 2025-re 2 milliárd euróra emelte a védelmi ipari projektek támogatására szánt keretösszegét, és egyúttal jelentősen szélesítette a támogatható projektek körét.

Az EIB döntése egyértelmű üzenetet hordoz a kereskedelmi bankok számára: a védelmi ipar finanszírozása immár nem számít tabunak a pénzügyi szektorban.

A különböző állami tulajdonú fejlesztési bankok, például a lengyel BGK és a Cseh Export Bank, értékes kiegészítői az EIB által kínált finanszírozási lehetőségeknek. Ezek a bankok célzottan támogatják a védelmi ipar stratégiai szereplőit és a kutatás-fejlesztési projekteket, akár regionális szinten is, hozzájárulva a gazdasági fejlődéshez és az innováció ösztönzéséhez.

Egy másik fontos téma a napirenden egy új multilaterális intézmény, a DSR (Defence, Security and Resilience, azaz Védelmi, Biztonsági és Reziliencia) Bank megalapítása, amely korábban NATO Bank néven volt ismert. Ez az új bank célja, hogy közös európai védelmi érdekeket támogasson alacsony kamatozású hitelek és garanciák biztosításával.