Erasmus-pénzek: ez nem egy küzdelem vagy zűrzavar, csupán egy elhanyagolt házi feladat, ami valahogy mindig a háttérbe szorult.

Orbán Viktor úgy viselkedik, mintha az EU-s támogatások elvesztése csupán egy távoli álom lenne. Az igazi meglepetés azonban nem az, hogy kiszorulunk az Erasmus-programból, és hogy az alapítványi egyetemekhez nem érkeznek források, hanem az, hogy a kormány eddig semmilyen lépést nem tett annak érdekében, hogy elkerülje ezt a helyzetet.

Október első napjaiban a magyar kormány benyújtott egy törvénytervezetet az Európai Bizottságnak Brüsszelben, amelyről valószínűleg már előre sejtette, hogy nem fog megfelelni az elvárásoknak. Ennek következtében nem meglepő, hogy a bizottság úgy döntött, továbbra is indokolt a magyar alapítványi egyetemek kizárása az Erasmus- és Horizont-programokból.

A "brüsszeli bürokraták" sajátos, körmönfont stílusukban így fogalmazták meg: a jövőben is érvényben marad az a tilalom, amely megakadályozza, hogy "a Bizottság - akár közvetlen, akár közvetett irányítás keretein belül - új jogi kötelezettségeket vállaljon a közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal, vagy az általuk működtetett szervezetekkel kapcsolatban".

Miközben a Bizottság közzétette álláspontját, és egyértelművé vált, hogy az év végén további 400 milliárd forintot veszít el Magyarország a jogállamisági hézagok miatt, Orbán Viktor úgy beszélt a magyar Parlamentben, mintha nem is ebben a világban élne: "Magyarország egyetlen fillért sem veszít, míg nemzeti kormánya van az országnak" - jelentette ki, miközben az ellenzék egyik politikusán gúnyolódott.

Valójában az EU-s források, amelyeket a felsőoktatás támogatására szánnak – gyakran, kissé félreérthetően, "Erasmus-pénzként" hivatkozva rájuk – nem bizonyultak olyan nehezen megszerezhetőnek, mint ahogyan azt sokan gondolták.

A felsőoktatás átalakítása, az egyetemek alapítványosítása és privatizációja, amit a kormány a "modellváltás" kedves kifejezésével próbál szépíteni, éles ellentétben áll az egyetemi autonómia és a jogállamiság alapelveivel. E problémák leglátványosabb megnyilvánulása az SZFE körüli konfliktusokban volt, ahol világossá vált, hogy a kormány átszervezési szándékainak nem csupán anyagi, hanem ideológiai háttere is van. Az alapítványi fenntartású egyetemekhez közel 1600 milliárd forintnyi közvagyon tartozott, ami csak fokozza a helyzet súlyosságát. Orbán Viktor 2021-ben nyíltan kifejtette, hogy a kuratóriumi tagok kiválasztásánál világnézeti szempontok is érvényesülnek: "Olyan embereket fogunk majd oda felkérni – ez Palkovics miniszter úrnak a tisztje –, akik rendelkeznek ezzel a nemzeti szemlélettel, ezért nem tudok jó szívvel javasolni senkit sem ilyen kuratóriumba, aki egyébként internacionalista, globalista szemléletű." Ez a megközelítés nem csupán a felsőoktatás jövőjét, hanem a tudományos közélet szabad fejlődését is komoly veszélybe sodorja.

De - és ezt fontos kiemelni - Brüsszel ezúttal nem igazán foglalkozott azzal, hogy az egyetemi kuratóriumok tagjai milyen öltözetet választanak: legyen az rókamálas menté, suba, guba vagy a NER-ben népszerű pufimellény. Az Európai Bizottságot csupán az foglalkoztatta, hogy megóvja a saját pénzügyi forrásait, vagyis...

Kérlek, kerüld el, hogy olyan egyetemnek adj forrást, ahol összeférhetetlenség merül fel.

Ezt a rendkívül egyszerű feladatot talán meg tudta volna oldani a kormány, de úgy tűnik, nem igazán volt rá igényük.

A magyar kormány december elején hivatalosan értesítette a Bizottságot arról, hogy benyújtották és elfogadták a "kekvákat" érintő törvénymódosítást. Ez a módosítás többek között azt tartalmazza, hogy a kuratóriumi tagok kinevezései már nem élethossziglan érvényesek, hanem egy hatéves ciklus után legfeljebb egyszer újraválaszthatók. Ezen kívül a törvény kimondja, hogy országgyűlési képviselők, polgármesterek, politikai vezetők, kormánybiztosok, miniszteri biztosok, államtitkárok és egyéb köztisztviselők nem tölthetnek be pozíciót a kuratóriumokban. A javaslat részleteiről korábban írtam, és már akkor is úgy éreztem, hogy a cikkbe több energiát fektetek, mint a minisztérium a törvény megfogalmazásába.

Ez szinte szóról szóra ugyanaz a javaslat volt, amit egy évvel korábban egyszer már a Bizottság elé tárt a kormány, és amelyről tudhatta, hogy nem lesz elégséges.

A Bizottság többek között azt kifogásolta, hogy az alapítványi egyetemekre csak onnantól kezdve érvényes a törvény, hogy EU-s támogatásban részesülnek.

Hankó Balázs legutóbbi, a kormánymédia által terjesztett közleményében arról értekezik, hogy Brüsszel újabb nehézségeket állított a magyar egyetemisták és kutatók elé az Erasmus- és Horizon-programok keretében, továbbá azt állítja, hogy "politikailag továbbra is túszul tartja a magyar fiatalokat" (sic!). Ezzel szemben azonban ez a kijelentés tényekkel nem támasztható alá.

Az Európai Bizottság hangsúlyozta, hogy Magyarország bármikor, akár már holnap vagy a következő héten bevezethet és bejelenthet új korrekciós intézkedéseket. Mivel a Fidesz továbbra is kétharmados többséggel bír a parlamentben, és Semjén Zsolt láthatóan kedveli az éjféli törvénymódosításokat, sem az ellenzék, sem Soros György, sem pedig a hanyatló Nyugat nem állíthat meg minket.

Annak, hogy a magyar diákok és a magyar kutatók nem számolhatnak az európai Erasmus- és Horizont-programokkal, egyetlen gátja van: a Fidesz restsége.

Bár Navracsics Tibor, a közigazgatási és területfejlesztési miniszter minden héten lelkesen hangoztatta, hogy most már tényleg közel járunk a megállapodáshoz, és Hankó Balázs is ígérgetett, hogy a saját forrásból megvalósított csereprogramunk felülmúlja az eredetit, a kormány eddig egy ujjal sem mozdította meg a dolgokat, hogy orvosolja az egyetemi összeférhetetlenségi helyzeteket.

Ezeket a körülményeket figyelembe véve érdemes elgondolkodni azon, vajon a kormány hajlandó-e tényleges lépéseket tenni annak érdekében, hogy Magyarország részesüljön a kohéziós alapokból. Vagy talán könnyebb lesz egyszerűen mellébeszélni, ahogyan a miniszterelnök tette ezt tegnap a Parlamentben.