Elvesztettük Mécs Károlyt, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművészt, aki életével és művészetével maradandó nyomot hagyott a magyar színház világában.
Hosszan elhúzódó súlyos betegség következtében, életének kilencvenedik évében távozott el a Nemzet Művésze címmel elismert, érdemes és kiváló művész, Mécs Károly, aki színművészként és rendezőként is maradandót alkotott.
1936. január 10-én látta meg a napvilágot Budapesten, ahol édesapja a János Kórházban dolgozott főkönyvelőként, míg édesanyja tanárnői pályán tevékenykedett. Gyermekként ambiciózus álmokat dédelgetett: orvosi vagy mérnöki karrierre vágyott. Az élet azonban más irányt mutatott számára; grafikai tehetségét kihasználva különféle munkákat vállalt, hogy megélhetését biztosítsa. Végül a Laboratóriumi Felszerelések Gyárában találta meg helyét.
A színjátszás iránti szenvedélye korán megmutatkozott, ezért Rózsahegyi Kálmán színiiskoláját választotta, hogy elmélyítse tudását. 1961-ben sikeresen befejezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Pályafutása során több neves intézmény színpadán is megfordult, többek között a Nemzeti Színház, a Thália Színház és a Magyar Állami Operaház falai között. Az igazi áttörést 1960-ban a "A Noszty fiú esete Tóth Marival" című film hozta el számára, ahol Noszty Ferit játszotta, és ezzel jelentős hírnévre tett szert.
Életművének záróakkordja 2021-re tehető, amikor is második Kossuth-díját vehette át, ezzel hivatalosan is visszavonult a színpadtól. Legemlékezetesebb szerepe Tamási Áron Vitéz lélek című művében volt, amely méltó befejezése lett pályafutásának.
