A National Geographic hírei szerint a tudományos közösség mérföldkőhöz érkezett: az igazolt exobolygók száma átlépte a hatezres határt. Ez a felfedezés új távlatokat nyit a világűr kutatásában, és tovább növeli az emberiség kíváncsiságát az idegen világok

Harminc év telt el az első napszerű csillag körül keringő bolygó felfedezése óta, és azóta a NASA adatbázisa már hatezer exobolygót tart nyilván. Emellett körülbelül nyolcezer további potenciális jelölt vár arra, hogy megerősítsék létezésüket.

Vajon egyedül létezünk-e a végtelen univerzumban? Ez a gondolat régóta foglalkoztatja az emberi elmét, amióta felfedeztük saját helyünket a Naprendszerben. A kérdés megválaszolásához elengedhetetlen, hogy feltérképezzük, milyen más világok keringenek távoli csillagok körül. Ezen izgalmas felfedezések útjára 1995. október 6-án léptünk, amikor felfedeztük az 51 Pegasi b jelű exobolygót – ez volt az első lépés a más csillagrendszerek titkainak feltárásában.

A felfedezői közösség már a hatezredik égitestet is ünnepelheti, hiszen a NASA folyamatosan frissíti nyilvántartását az újonnan felfedezett égitestekkel. Ennek következtében nehéz pontosan megállapítani, hogy melyik volt a hatezredik. Jelenleg körülbelül 8000 további bolygó várakozik arra, hogy megerősítsék a létezésüket, és végre felkerülhessenek a hivatalos listára.

Hamarosan két új eszköz fogja gazdagítani a felfedezések tárházát: a Nancy Grace Roman-űrteleszkóp és a Lakható Világok Obszervatórium (Habitable Worlds Observatory, HWO). A meglévő tudásunk alapján már most is összehasonlíthatjuk a felfedezett exobolygók jellemzőit a Naprendszer ismert bolygóival. Érdekes módon, míg a mi kozmikus otthonunkban a gázbolygók és a kőzetbolygók aránya közel azonos, az exobolygók között a kőzetbolygók dominálnak, ami új kérdéseket vet fel a bolygók kialakulásának és eloszlásának mechanizmusairól.

A felfedezett világok elképesztő sokszínűsége lenyűgöző. A kutatók olyan bolygókat tárták fel, melyek merőben eltérnek a mi ismereteinktől: hatalmas, Jupiter méretű égitestek, amelyek olyan közel keringenek csillagukhoz, mint ahogyan a Merkúr a Naphoz; kettős csillagok körül keringő bolygók, amelyek egy különös táncot járnak; csillag nélküli vagy "halott" csillagok körüli égitestek; lávával borított, izzó világok; hungarocell sűrűségű égitestek, amelyek szinte légiesnek tűnnek; valamint olyan bolygók, amelyek drágakő-felhőkkel ölelik körbe a felszínüket, csodás látványt nyújtva az univerzumban.

Ezeket a világokat nem csupán felfedeztük, hanem mélyen el is merültünk a keletkezésük titkaiba, és azon tűnődünk, vajon milyen gyakorisággal találkozhatunk hasonló égitestekkel a végtelen univerzumban. Ha valóban meg akarjuk érteni, létezik-e a Földhöz igazán párhuzamos világ, minden egyes részlet és információ kulcsfontosságú lehet a felfedezésünkhöz.

A hatalmas univerzumban mintegy hatezer bolygó található, ám ezek közül csupán száz körüli példányt láthattunk meg közvetlenül. A többi égitestet csupán a környezetükben keltett hatások alapján ismerjük meg. A legfőképp úgy tudjuk őket azonosítani, hogy amikor áthaladnak a csillaguk előtt, annak fényessége átmenetileg csökken. Az ilyen közvetett észlelések megerősítése azonban nem egyszerű feladat, és sok időt igényel, ezért számos potenciális felfedezés vár arra, hogy megerősítsék. Az egyik leglényegesebb kihívás abban rejlik, hogy ezt a folyamatot felgyorsítsák, így segítve a kutatókat abban, hogy hatékonyabban végezhessék munkájukat.

A bolygók felfedezése mellett elengedhetetlen, hogy mélyebben megértsük őket is. A James Webb Űrtávcső (JWST) már több mint száz exobolygó légkörét elemezte, de a Földhöz hasonló égitestek esetében a jelenlegi technológia még nem elég fejlett. Új, innovatív módszerek kidolgozása szükséges ahhoz, hogy a kutatók valóban megismerhessék ezeket a világokat. Az egyik legnagyobb kihívás, hogy a bolygók fényét el tudjuk különíteni a csillagok fényétől. Ezt a feladatot még inkább megnehezíti, hogy a Nap fényessége a Földénél tízmilliárdszor nagyobb, ami távoli megfigyeléskor komoly nehézségeket okoz.

A Roman-űrteleszkóp ezt azzal fogja segíteni, hogy egy új koronográffal, vagyis a csillagot eltakarni képes eszközzel szerelik fel. Ezzel már egy Jupiter-méretű bolygót közvetlenül is megpillanthatunk majd.

Ahhoz, hogy a Föld méretével megegyező bolygókat tanulmányozhassunk akár több fényév távolságból, még jelentős technológiai fejlődésre van szükség. Ezt a célt szolgálja majd a HWO, amelynek segítségével kifejezetten a lakhatóság szempontjából figyelemre méltó égitesteket kívánunk felfedezni és megérteni.