A sportoló fiatalok körében egyre gyakrabban tapasztalhatók fizikai és szexuális visszaélések, ami aggasztóan növekvő tendenciát mutat. De vajon egy aranyérem valóban képes ellensúlyozni a szenvedett bántalmazást és a lelki sérüléseket?
Nincs is felemelőbb érzés, mint amikor egy sportteljesítmény eredményeként a dobogó legmagasabb fokán állhatunk. Az élsportolók legjobbjai gyermekkoruktól kezdve szentelnek maguknak időt és energiát a versenyekre való felkészülésre, ami nem csupán a fizikai képességek fejlesztését jelenti, hanem mentálisan is jelentős fejlődést hoz. A sport sok fiatal életében örömforrás, valamint egy lehetőség a kapcsolatok építésére és a személyes fejlődésre, amely életre szóló élményekkel gazdagítja őket! Ugyanakkor a biztonságosnak vélt környezet gyorsan szorongást keltő hellyé válhat, ha a gyermek a győzelem érdekében bántalmazásnak van kitéve. De hogyan tehetjük biztosabbá, hogy a sport valóban a fejlődésről, és ne a traumák okozta sebekről szóljon a gyermekeink számára? E kérdés megválaszolása kulcsfontosságú ahhoz, hogy a sport örömteli és támogató élmény maradjon, ami segíti a fiatalokat a felnőtté válás során is.
A sportélmények, amelyeket gyermekként szerzünk, életünk végéig velünk maradhatnak, ezért elengedhetetlen, hogy a testmozgás a legbiztonságosabb és legtámogatóbb környezetben valósuljon meg. Az utóbbi években azonban egyre több olyan eset lát napvilágot, amely a sportklubokban történt visszaélésekre világít rá. Hogyan lehet megelőzni a gyermekeket érintő zaklatásokat, és mit tehetünk, ha gyanítjuk, hogy baj van? Stáhly Kata pszichológussal, a Hintalovon Alapítvány NEMECSEK Programjának szakmai vezetőjével beszélgettünk, hogy áttekintsük a legfontosabb tudnivalókat és lépéseket.
Emlékszem, mennyiszer ültünk a padon a délutáni edzés előtt, már lélekben feladtuk. Reggel annyira kimerítettük magunkat, hogy délutánra szinte esélyünk sem maradt, hogy megfeleljünk az elvárásoknak. Ott ültünk idegesen a vízparton, és csak találgattuk, vajon mit fogunk úszni, és hogyan fogjuk átvészelni? – osztotta meg Cseh László, az olimpiai ezüst- és bronzérmes, világ- és Európa-bajnok úszó, 2021-ben, emlékezve gyermekkorának "szimpla" edzéseire és a társakkal átélt élményekre.
Cseh László története nem egyedülálló a sport világában: az utóbbi években számos eset látott napvilágot, ahol sportolók osztották meg tapasztalataikat a különféle "nevelési módszerekkel" kapcsolatban, amelyeket edzőik és más szakemberek alkalmaztak a fejlődésük érdekében, akár gyermekkorukban, akár később, felnőttként. Szepesi Nikolett 2013-ban lépett a nyilvánosság elé, hogy elmondja, Turi György edzője többször is megütötte őt, míg Martyna Trajdos, a judo versenyzője, szintén hasonló élményben részesült: a 2021-es tokiói olimpián "motivációs célzattal" szintén pofonokat kapott edzőjétől, mielőtt fel lépett a tatamira. Érdekes módon Martyna később megvédte trénerét a rá zúduló kritikától, azt állítva, hogy az események csupán "verseny előtti rituálék" voltak.
A fizikai bántalmazás mellett előfordulnak szexuális visszaélések is a sportnövendékek között. (Nem csak felnőtt-gyerek, de gyerek-gyerek viszonylatban is.) 2018-ban a teljes amerikai közvélemény megdöbbent, amikor kiderült, hogy az Egyesült Államok gyermek- és felnőttkorú tornászait éveken keresztül zaklatta orvosuk, Larry Nassar. A visszaélések nemcsak a nőkre korlátozódnak: a Tour de France-győztes Sir Bradley Wiggins (aki 2004 és 2016 között öt olimpiai aranyérmet is szerzett) már felnőttfejjel beszélt arról, hogy 13 éves kora körül molesztálta az edzője. (Elmondása szerint az esetet máig nem tudta feldolgozni.)
Wiggins esete remekül szemlélteti azt a folyamatot, ahogyan a legtöbb gyermek a sport világában elszenvedett bántalmazást magában elkönyveli. A NEMECSEK Program 2022-es Sport Kutatásának eredményei szerint a fiatalok gyakran nem is tudatosítják, hogy ami velük történik, az valójában bántalmazás; sokkal inkább a sport természetes részének tekintik az ilyen élményeket.
Stáhly Kata szerint ezért is nagyon speciális a sportolói lét: ebben a közegben ugyanis sokszor olyan módszerek is jóváhagyásra kerülnek, amelyek (például) szimpla iskola körülmények között felhördülést váltanának ki. Bár a sport legnagyobb kihívása valóban az, hogyan tudják a gyerekek kihozni magukból a maximumot, nem mindegy, hogy a határok kitolása milyen (mentális és fizikai) eszközökkel történik.
Ugyanakkor - hangsúlyozza a szakértő - nem célszerű megkülönböztetni a különböző közegeket.
A sportágak célra orientált világában gyakran hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni egy alapvető elvet. A gyerek-edző-szülő "szentháromságában" a szülő szerepe kiemelkedően fontos. Mint a gyermek elsődleges támogatója, a szülőnek olykor visszatartó erőként kell jelen lennie az egyenletben, különösen abban az esetben, ha úgy érzi, hogy beavatkozásra van szükség.
