Egyre inkább közelítünk ahhoz, hogy újra életre keltsük a dodót - Üdvözlet Magyarország!
Lehetséges-e, hogy a mauritiusi erdők varázslatos világában újra megjelennek a dodók? Egy friss partnerség nyomán egyre inkább valósággá válhat a dodó újjáélesztésének gondolata, amely a 17. században kihalt, és a biodiverzitás válságának egyik legismertebb jelképévé vált madárfaj.
A Colossal Biosciences nevű genetikai mérnöki és "fajfeltámasztó" vállalat együttműködésre lépett a Mauritiusi Vadon Alapítvánnyal (Mauritian Wildlife Foundation). Ez az alapítvány szorosan együttműködik a mauritiusi kormánnyal, és szakértői az őshonos madárfajok megőrzésében és természetes élőhelyeik helyreállításában -- írja az IFLS.
A dodó feltámasztása azonban csak akkor lehet sikeres, ha az állatok számára megfelelő élőhelyet is biztosítanak. Az együttműködés célja, hogy helyreállítsák a dodók természetes élőhelyét Mauritius szigetén, hogy az állatok visszatelepítése hosszú távon fenntartható legyen.
"A Colossal fajfeltámasztási projektjei csak akkor lehetnek sikeresek, ha az állatokat vissza tudjuk vezetni természetes élőhelyükre. Alig várjuk, hogy együtt dolgozhassunk Mauritiusszal, hogy ezt a dodók esetében is megvalósítsuk" - mondta Matt James, a Colossal Biosciences állatügyi igazgatója.
A dodók a 17. században haltak ki, amikor az európai gyarmatosítók megérkeztek Mauritiusra. A földön fészkelő, repülni nem tudó madarak könnyű célponttá váltak a vadászok számára, és a szigetre behozott invazív fajok - például kutyák, macskák, disznók és patkányok - tovább csökkentették populációjukat. Az utolsó élő dodót 1662-ben látták, de statisztikai elemzések szerint akár 1690-ig is fennmaradhattak.
A dodó feltámasztásának élén Dr. Beth Shapiro áll, aki a dodó genomjának teljes szekvenálásával tette le a tudományos alapokat. Ennek a forradalmi projektnek a keretein belül a kutatók a dodó legközelebbi élő rokona, a nikobári galamb primitív csírasejtjeivel végeznek kísérleteket, hogy létrehozzanak egy referencia-genomot. Továbbá, genetikai módosításokon átesett tyúkokat is használnak, hogy ezek a szárnyasok szurrogátorként támogassák a dodók újbóli megjelenését.
Ben Lamm, a Colossal Biosciences vezetője úgy véli, hogy a fajok újjáélesztésének elsődleges lépése a legközelebbi élő rokonok meghatározása. "Elengedhetetlen, hogy azonosítsuk a legközelebbi filogenetikai rokont, mivel egy referencia-genom létrehozásához szövetmintákra van szükség" - részletezte Lamm.
Az ősi DNS töredékes és szennyezett lehet, ami jelentős kihívást jelent a kutatók számára. A dodók fizikai maradványai ritkák, de szerencsére néhány szövetminta fennmaradt. Például a Dán Természettudományi Múzeum gyűjteményében található koponyából nyert DNS-t használták a teljes genom szekvenálásához.
A dodók feltámasztása mellett a Colossal Avian Genomics Group más madárfajok megmentésére is fókuszál, köztük a mauritiusi őshonos rózsaszín galamb (Nesoenas mayeri) védelmére. Jelenleg mindössze 500 példány él a természetben, ami kritikusan alacsony genetikai sokféleséget eredményez. A kutatók a történelmi genetikai minták és innovatív génszerkesztési technikák alkalmazásával igyekeznek helyreállítani a populáció genetikai változatosságát, hogy e különleges madárfaj jövője biztosítva legyen.
A dodó újjáélesztése és a rózsaszín galamb megóvása mérföldkövet jelent a genetikai innovációk alkalmazásában a biodiverzitás védelme érdekében. Bár a dodók visszatérése még távoli álom, a Colossal és együttműködő partnereik tevékenysége új perspektívát nyithat az ökológiai rehabilitáció és a kihalt fajok védelme terén. Amennyiben sikerrel zárulnak a törekvéseik, Mauritius nem csupán a dodók otthona, hanem a természetvédelmi kutatások egyik kulcsfontosságú központja is lehet.
Itt van néhány cikk, amelyeket érdemes felfedezni:
