Egy szempillantás alatt eltűnt Horváth Sándor emlékezetéből a szöveg, amit oly régóta dédelgetett. Aztán, egy hónappal a születésnapja előtt, csendesen elaludt, és már nem ébredt fel többé.
13. havi nyugdíj - Komoly fordulat állt be, most valóban aggodalomra adhat okot a családok számára.
Horváth Sándor, a magyar színjátszás kiemelkedő alakja, páratlan pályafutást tudhatott magáénak, melyet mély elhivatottság és erős értékrend jellemzett. A színész, aki több mint száz mozifilmben és számos televíziós sorozatban szerepelt, a közönség szívébe hitelessége és tiszta megjelenése révén lopta be magát. Magánéletében éppoly erős karakter volt, mint a színpadon megformált szerepei.
1932-ben látta meg a napvilágot az akkor Szlovákiához tartozó Pereden, ahol gyermekkora a második világháború feszültségeivel volt terhelt. A családnak nehéz döntéseket kellett meghoznia, hiszen az édesapa, aki a helyi kocsmában dolgozott, úgy határozott, hogy Budapestre költöznek, új lehetőségek után kutatva. Hamarosan Zuglóban álltak meg, ahol vegyesboltot nyitottak, hogy biztosítsák megélhetésüket. Később a híres Bimbó csárdát is megvásárolták a Rózsadombon, ezzel új fejezetet nyitva életük történetében.
Ahogy a front egyre közelebb került hozzánk, apám határozott döntésre jutott. Bár nem éltünk szegénységben, és a kocsmája is jól működött, mégsem vágyott arra, hogy újra Csehszlovákiában telepedjünk le. Így hát Budapestre költözött, és Zuglóban kezdett új életet, ahogy azt a színész szavai is idézik az Újságmúzeumban.
Horváth Sándor életútját meghatározta az apjától örökölt kitartás és céltudatosság. Felvételt nyert a Színművészeti Főiskolára, majd vidéki színházaknál kezdte karrierjét, játszva többek között Egerben, Kaposváron és Veszprémben. Végül a fővárosi József Attila Színházban kötött ki, ahol neves partnerekkel osztozott a színpadon, mint Sinkovits Imre vagy Gobbi Hilda.
Az Ötödik pecsét forgatása közben készült ez a felvétel, amelyen bal oldalon Horváth Sándor látható. A kép forrása: Arcanum/Film Színház Muzsika.
Horváth Sándor neve a színház világán túl egyre inkább felbukkant a televízió és a film világában is, ahol számos emlékezetes szerep fűződik hozzá. Olyan klasszikus alkotásokban tűnt fel, mint a Szindbád, az Ötödik pecsét és a Redl ezredes, amelyek mindegyike mély hatást gyakorolt a magyar filmművészetre. A nézők a sorozatokban is szívesen látták, például a Kántorban és a Nyolc évszakban, ahol karaktereivel magával ragadta a közönséget. Jellegzetes megjelenése és szelíd, mégis határozott tekintete miatt gyakran alakított tiszteletet parancsoló, idősebb karaktereket, még fiatalabb éveiben is, ami különleges tehetségét és sokoldalúságát tükrözi.
Horváth Sándor 1957-ben kötötte össze az életét Szekeres Ilona színésznővel, és együtt örömteli pillanatokkal gazdagították életüket, hiszen két gyermekük is született. Házasságuk nem csupán egy szövetség volt, hanem egy példaértékű kapcsolat, amelyben a művész hűséggel és elkötelezettséggel viseltetett mind családja, mind pedig hivatása iránt.
Pályafutása végén már nem vállalt új kihívásokat. Utolsó fellépése egy Márai-darabban zajlott, de egy este, amikor váratlanul elfelejtette a szövegét, úgy határozott, hogy többé nem lép a színpadra. Bár a Kossuth-díjat sosem nyerte el, a közönség szeretete számára mindennél értékesebb volt. Életét az emberek iránti mély tisztelet és a belső harmónia határozta meg, ami mindig is vezérelte döntéseit és cselekedeteit.
Horváth Sándor 2012-ben távozott az élők sorából, mindössze néhány hónappal a 80. születésnapja után. Életműve maradandó hatást gyakorolt a magyar kultúrára, amelyet sosem feledünk. Emléke örökké élni fog! Nyugodjon békében!
