Egyfecske: A vakáció illata édes, mint a balzsam, amely szívünket elárasztja a nyár varázsával.
A 6. b osztály teljesen megőrült, ahogyan azt a tanárok is észrevették a nap folyamán. Ám a diákokat csupán egyetlen felirat ragadta magával, amely a táblán díszelgett: Akáció. Csak egy V betű hiányzott ahhoz, hogy a boldogság csúcspontjára jussanak. Az Ó, hatalmas hasával és hetyke kalapjával, már készen állt, hogy elkezdje a sort, de a találékony nebulók, hogy mielőbb nekiláthassanak a számolásnak, még a felkiáltójelet is gyorsan odarakták. A diadalmas I egyenes derékkal magasodott, míg a C a nevetéstől görnyedezett, az Á türelmetlenül intett, hogy várjanak, a K pedig keresztezett ujjakkal szorította a vizsgázókért, akik a jobb jegyért izzadtak. Az A tátott szájjal figyelte, ahogy érkezik a győztes, a diadalmas V! Minden egyes betű egy-egy külön történetet mesélt el, tele izgalommal és várakozással.
A tanteremben a nyüzsgés állandóvá vált, a kintről ragyogóan beintegető nap csalogatta, hívogatta az év végére kellőképpen kitikkadt iskolásokat. A tanárok is várták a megérdemelt pihenést és azt, hogy egy újabb esztendőnyi lelkes ifjút eresszenek ki a felnőtt élet küszöbére. Akkoriban, a kilencvenes években június elején elérkezett a nyári szünet. Ahogy a V-t is felrajzoltuk, összeszedtük a cókmókunkat, ami az utolsó napokra való tekintettel leginkább játékokból állt, és hazaindultunk. Majd a szekrényünk legmélyére rejtettük az iskolatáskánkat, és nagyot szippantottunk a balzsamosan édes, vakációillatú levegőből.
