Donald Tusk átalakította kabinetjét, és ez talán az utolsó lehetősége arra, hogy megerősítse pozícióját.

A közhiedelem szerint, ha a kormányátalakítás nem a tervek szerint alakul, Donald Tusk pozíciója meginoghat.

Több miniszterét is lecserélte Donald Tusk lengyel miniszterelnök, és több tárcát is átalakított. Egy nagy összevont gazdasági és pénzügyminisztérium, mellé pedig egy külön energiaügyi minisztérium jött létre, Radoslaw Sikorski külügyminiszter pedig előlépett miniszterelnök-helyettessé.

Azt ígérik, hogy a politikai befolyást kiszorítják a szaktárcák irányításából. E mögött az a vélemény áll, hogy a kormány sok híve úgy érzi, megszegte az ígéretét: az állami vállalatok vezető pozícióira továbbra is pártkatonákat és családi kapcsolatokat alkalmaztak, csupán a saját körükből.

Adam Bodnart, a párton kívüli igazságügyi minisztert egy szigoráról ismert bíró, Waldemar Zurek váltja, és ezt bejelentve a miniszterelnök hangsúlyozta: szó sincs az előző kormány bűneinek elkenéséről, sőt még keményebben nekiállnak az elszámoltatásnak. Tény, hogy ebben másfél év alatt nem sokra jutottak. Egyetlen vádirat sem készült el az igazságügyi alap sok milliárdos visszaélései ügyében - Bodnar az elindult eljárások egy részét is elügyetlenkedte, így tudott Magyarországra szökni a súlyos bűncselekményekkel gyanúsított volt igazságügyi miniszterhelyettes, Marcin Romanowski -, és ezt egyre elégedetlenebbül fogadják azok, akik kemény számonkérést vártak. A tehetetlenkedést látva az előző kormány megvádolt emberei, köztük sokan a magyar kormánysajtó állandó nyilatkozói, maguk kezdtek "visszabeszélni", és most már ők fenyegetik börtönnel "üldözőiket", bár a konkrét vádakat kevéssé cáfolják.

A három kisebb koalíciós párt pozíciói változatlanok maradtak, sőt a Parasztpárt kapta meg az új energetikai tárcát. A posztokért folytatott alkudozás hetekig éles vitákat generált, sokak számára meglepően visszatetsző módon. Érdekes, hogy a Parasztpárt, a jobbközép Lengyelország 2050 és az Új Baloldal valószínűleg nem jutna be a parlamentbe, ha most lennének választások. Ezért nem meglepő, hogy június elején egységesen bizalmat szavaztak a miniszterelnöknek, annak ellenére, hogy előtte lázongások zajlottak.

És azóta is kirobbant egy botrány, mert kiderült, hogy Szymon Holownia képviselőházi elnök, a Ledngyelország 2050 elnöke egy magánlakáson éjszaka ellenzékiekkel tárgyalt, köztük a visszatérésre készülő Jog és Igazságosság (PiS) 76 éves, a párt élére nemrég hetedszer újraválasztott elnökével, Jaroslaw Kaczynskival.

A koalíció működésének javítása most már elengedhetetlen, ahogy azt a miniszterelnök is megígérte. Azonban továbbra is jelentős ellentétek feszülnek: a Parasztpárt akadályozza az abortuszszabályok enyhítését és az élettársi kapcsolatok jogi kereteinek rendezését. Közben a baloldali kormánytagok a lakáspolitikai kérdésekben és a vállalkozók egészségügyi járadékának ügyében sem tudnak közös nevezőre jutni a többiekkel, holott ezek a témák sokkal inkább pragmatikusak, mint ideológiaiak.

Tusk a kormányátalakítást bejelentve azt mondta: magukhoz kell térniük az elnökválasztási vereségből. Egyszerre ígérte a határok biztonságát, a német és a litván határon bevezetett ellenőrzés fenntartását az orosz és a belarusz hatóságok által átdobott menekültekkel szemben, és a szembeszállást azokkal, akik önkényes "határellenőrzésekkel" rasszista uszítást folytatnak, alaptalanul azt terjesztve, hogy Németországból tömegesen küldenek vissza menekülteket.

Augusztus 6-án hivatalosan is átveszi elnöki posztját Karol Nawrocki, függetlenül attól, hogy a parlamenti többség kétségbe vonja a megválasztását megerősítő bírósági döntés jogszerűségét. Nawrocki a kormányzatot ellenfélként kezeli, és bejelentette, hogy számos törvényjavaslatot terjeszt majd elő, többek között adócsökkentés és nyugdíjemelés kérdésében. Ezek a javaslatok részben egybevágnak a kormány korábbi ígéreteivel is. Ha a kormánytöbbség nem kívánja, hogy Nawrocki kezdeményezései a középpontba kerüljenek, egyetlen lehetősége marad: elárasztani a parlamentet saját, előkészített törvényeivel, függetlenül attól, hogy azt végül megvétózza-e vagy sem. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a parlamenti többség képes legyen elérni a törvények megszavazását.