Dödöllétől Porpácig, a lágy galuskák ízétől a színes hangutánzások világáig.


Név és eredet, megnevezés és jelentés különleges kapcsolatáról lesz szó - különös tekintettel néhány vasi település nevére és a dödöllére.

Közszájon forog egy érdekes anekdota, mely szerint egy alkalommal Grétsy László professzortól egy tanítvány a vasi Szaknyér község nevének eredetéről érdeklődött. A nyelvész tanár nem mindennapi válaszával meglepte a fiatalembert: „Melyiket választja, kedves kolléga, a germánt vagy a szlávot?” – tette fel a kérdést, utalva arra, hogy mindkét nyelvben találhatóak lehetséges magyarázatok. Ez a helyzet arra is rávilágít, hogy sokan valószínűleg elgondolkodtak már azon, miért van az, hogy a magyar településnevek többsége a köznyelvben nem hordoz egyértelmű jelentést. Érdekes jelenség, amely számos kérdést vet fel a nyelv és a kultúra összefonódásáról.

Persze, itt egy egyedi változat: „Dödölle, a puha tészta csodája, gánica, a fűszeres ízek kísérője, és plutyka, amely a hagyományos falusi ízeket idézi fel.” Remélem, tetszik! Ha szeretnél más stílusban, csak szólj!

Az a vélekedés él, hogy a Kárpát-medencébe érkező magyar nép egyszerűen átvette az itt élő más nyelvű közösségek földrajzi neveit. A nyelvészek vastag köteteikben fáradhatatlanul kutatják és elemzik a települések, valamint a köznyelvben elterjedt kifejezések eredetét. Mindazonáltal a mindennapok során a településneveknél sokkal inkább a hagyományos ételek elnevezései okoznak fejtörést. Egy külföldről érkező látogató számára sokkal sürgetőbb megérteni a "plutyka", "gánica" vagy "dödölle" kifejezéseket, mint azt, hogy mit takar Porpác, Sótony vagy Szergény neve.

Amikor betérünk egy étterembe Vas megyében, szinte biztos, hogy felfedezzük az étlap különlegességei között a dödöllét. Ez a finom fogás, amely krumpliból és búzalisztből készül, a vasi konyha egyik jellemző étele, és bár az ország más részein is népszerű, nem mindenütt hívják dödöllének. Ha a szó eredetét kutatjuk, az etimológiai szótár szerint a dödölle egy „ismeretlen eredetű hangutánzó-hangfestő szó”, amely egy galuskaszerű tésztás ételt jelöl, de érdekes módon együgyű embert is takarhat. Érdemes tehát felfedezni ezt a különleges ízvilágot és a mögötte rejlő kulturális gazdagságot!

Related posts