Baja Sándor szerint a fizetés kulcsszerepet játszik Magyarországon, miközben a munka világának alapvető átalakulása zajlik. A hagyományos értékek és elvárások mellett az új kihívások és lehetőségek formálják a munkavállalók és a munkaadók kapcsolatrendsze

Üdvözöljük az "On the Other Hand" rovatban, ahol a Portfolio véleménycikkei találkoznak az egyedi nézőpontokkal. Az itt megjelenő írások a szerzők személyes álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül képviselik a Portfolio szerkesztőségének véleményét. Amennyiben szeretné megosztani gondolatait a témával kapcsolatban, kérjük, küldje el írását a [email protected] e-mail címre. A megjelent cikkek itt érhetők el, várjuk az Ön véleményét is!

Nem meglepő, hogy a magyar munkavállalók számára a fizetés az egyik legmeghatározóbb tényező a munkahely kiválasztásakor. Az viszont újdonság, hogy globálisan a munka és a magánélet közötti egyensúly egyre nagyobb jelentőséggel bír. Eddig ez főként a gazdagabb országok, mint például Norvégia sajátja volt. Érdekes megfigyelni, hogy hazánkban az IT (digitális) szektor szakemberei között a fizetés iránti igény 2025-re kiemelkedően fontos lett, ami kedvező jelzés: a kereslet irántuk folyamatosan növekszik. Ez a trend a gazdaságban végbemenő beruházások fellendülésére utalhat, ami mindenképpen biztató jel a jövő szempontjából.

A kétsebességes gazdaság jelensége egyre inkább kirajzolódik, ahol bizonyos iparágak és cégek virágzásnak indultak, míg mások a piaci nehézségekkel küzdenek. A Randstad év eleji HR trendkutatása a B2B szektorban rávilágított, hogy a megkérdezett vállalatok 50%-a számolt be árbevétel-növekedésről az idei évben, ami 5 százalékponttal magasabb az előző évi adatnál. Ezt az eredményt érdemes komolyan venni, hiszen a már említett "bezzeg országokban", mint Csehországban és Romániában, az optimista vállalatok aránya alacsonyabb volt.

Fontos megjegyezni, hogy a magyar vállalkozások túlnyomó többsége (97%) szeretné emelni a munkavállalók bérét. Erre azonban különböző stratégiákat alkalmaznak: míg minden tizedik cég leépítéseket hajt végre, addig minden nyolcadik nem pótolja azokat a munkavállalókat, akik távoznak. A munka hatékonyságának javítása érdekében végzett átszervezések és beruházások kulcsszerepet játszanak a hazai gazdaság európai szintű fejlődésében.

A fizetésemelés önmagában nem garancia arra, hogy minden vállalat képes lépést tartani a tényleges vagy a tapasztalt inflációval.

A felmérést megelőző fél évben a munkavállalók 17%-a új munkahelyet keresett, ami figyelemre méltóan magas arányt mutat, különösen a kékgalléros és IT szektorban dolgozók esetében, ahol ez az arány 20-20%-ra rúg. A magyar munkavállalók közel egyharmada (31%) pedig vágyik a váltásra, ami azt jelzi, hogy sokan nem találják elégedettségüket a jelenlegi pozíciójukban.

Egy másik szempont az inflációval kapcsolatban: gyakran irigykedünk a csehek és románok magasabb béreire, vagy legalábbis arra, hogy a fizetésük vásárlóereje kedvezőbb nálunk. Talán a titok abban rejlik, hogy jobb minőségű képzésben részesülnek, és képesek nagyobb hozzáadott értékű munkát végezni?

Mi, magyarok, a gyártósorok világában tevékenykedünk. Ha a gyáraink száma valóban növekszik még százötvennel, ahogy azt ígérik, akkor is kérdéses, hogy a bérek szintje ennek megfelelően emelkedni fog-e. A tervezett 300 ezer plusz munkaerő megszerzése viszont számomra egyre inkább csak illúzió.

De az is igaz, hogy 9 éve, mióta felügyelem a cseh és román piacokat, konstans 3-5 százalékos bérinfláció volt náluk évente, hasonlóan hozzánk. A különbség az, hogy egy euró ugyanúgy 5 lej körül mozgott (a választási kavarás miatt a napokban 5,1), mint ahogy mindig 25 koronát adtak érte az elmúlt években, míg nálunk 30 százalékkal csökkent a forint értéke euróban ugyanazon időszak alatt.

Jó lenne, ha nem kockáztatnánk a forint gyengülését, miközben egyébként kedvező külkereskedelmi többlettel rendelkezünk.

Az erős forint arra ösztönözne minket, hogy fokozatosan javítsuk a munka hatékonyságát, ahogyan azt más régiós országokban is tapasztalhattuk a stabil valuták esetében. Ez a folyamat hozzájárulna ahhoz, hogy közelebb kerüljünk az európai átlaghoz.

A magyar munkaerőpiacon a munkahelyi biztonságra való igény drámaian megnőtt. Az emberek egyre inkább úgy érzik, hogy a munkahelyi stabilitás kulcsfontosságú számukra, és elengedhetetlen, hogy megbízhassanak abban a környezetben, ahol dolgoznak. Ez a megközelítés azonban nem riasztja el őket attól, hogy felfedezzék más cégek ajánlatait, és részt vegyenek a kiválasztási folyamatokban. Miután alaposan mérlegelték a lehetőségeiket, sokan hajlandóak új kihívások elé állni, ha úgy érzik, hogy a váltás hosszú távon biztosabb jövőt kínál számukra.

Az ajánlatukkal a zsebükben, szemrebbenés nélkül próbálják zsarolni a jelenlegi munkaadójukat, hogy magasabb fizetést harcoljanak ki maguknak.

A második kritérium a kék- és a fehérgalléros munkavállalók körében a munkahelyi környezet, amiért persze elsősorban a vállalat menedzsmentje tehet. Külön érdekes a munka/magánélet egyensúlyának fontossága. Míg nálunk az IT-soknak ez különlegesen fontos, meglepő látni, milyen gyorsan zsugorodik az otthoni munkavégzést (home office-t) kínáló munkahelyek száma: 6,5% ponttal vannak kevesebben, akik megkapták a választás lehetőségét, hol dolgozzanak, mint egy évvel korábban.

Az AI forradalom már megkezdődött, és fontos, hogy ne maradjunk le róla. A jövőnkről beszélve rendkívül izgalmas a mesterséges intelligencia alkalmazásának lehetősége. Jelenleg a magyar munkavállalók körében a tízből hatan még sosem találkoztak ezzel a technológiával. Ezzel szemben az IT-szakemberek 33%-a napi szinten vagy rendszeresen használja az AI-t. Érdemes felfigyelni erre a tendenciára, hiszen a szomszédos Csehországban csupán 4%-kal kevesebb a mesterséges intelligenciát sosem használók aránya, így még van lehetőségünk felzárkózni.

A legfrissebb iparági felmérések alapján a magyar munkavállalók körében a legnagyobb érdeklődés az informatikai, a szolgáltató központok, valamint a telekommunikációs szektor iránt mutatkozik. Érdemes megjegyezni, hogy bár ezek a területek rendkívüli vonzerővel bírnak, a potenciális munkavállalók közül sokan még mindig nem ismerik kellőképpen az IT és a szolgáltató központok működését és cégeit.

Érdekes fejlődés figyelhető meg a szolgáltató központok, vagyis a régi nevükön SSC-k világában. Az eleinte csupán tranzakciós könyvelési és vevőszolgálati feladatokat ellátó központok mára jelentős átalakuláson mentek keresztül. Az értéklánc magasabb szintjeire lépve, napjainkra gyakorlatilag minden fehérgalléros pozíciót olcsóbb munkaerővel rendelkező helyszínekre telepítenek: legyen szó mérnöki tevékenységekről, értékesítésről, jogi ügyekről, marketingről vagy menedzsmentről. A globális vállalatok vezetői is egyre inkább ezeken a helyszíneken működnek.

Számos magyarországi központ dinamikusan fejlődik ebben az irányban, ám az újonnan megjelenő kezdeményezésekből csupán néhányat fedezhetünk fel, mintha nagyítóval kutatnánk őket.

Indiában tavaly 300 új központot hoztak létre a nemzetközi cégek, ami igazán figyelemre méltó. Ebből a szempontból a Randstad különösen érdekes szereplő. A legnagyobb indiai város, Hyderabad 1400 fős központja Budapesten indított el egy új HR képzésre és toborzásra fókuszáló központot. Ez is bizonyítja, hogy a folyó néha visszafelé is folyhat, ha megmutatjuk neki a helyes irányt.

A vonzerő mellett fontos az ismertség is. Ebben a telekom, a kereskedelem és a pénzügyi intézetek vezetnek: természetes, hiszen mindennapi életük során ezekkel a cégekkel rendszeresen találkoznak az emberek.

A magyar gazdaság paradox helyzete jól tükröződik abban, hogy számos iparág, legyen az az autóipar, élelmiszeripar vagy logisztika, egyre kevésbé vonzó a befektetők és a piaci szereplők számára. Ez a tendencia aggasztó jele lehet a jövőbeni növekedésnek és fejlődésnek.

A kereskedelem volt az egyedüli stabil iparág, ám a legnépszerűbb IKEA és a sereghajtó élelmiszerkereskedő között jelentős, kétszeres eltérés mutatkozik. A telekommunikációs szektor sikeresen átvészelte a tulajdonosváltásokkal járó bizonytalanságot. Végre a pénzügyi szektor kedvezőbb eredményei lehetővé tették, hogy a bankok és biztosítók nagyobb figyelmet fordítsanak a munkavállalóikra. Ez a változás a munkavállalói megítélés pozitív irányú elmozdulásában is megnyilvánult.

A 2025-ös év meglepetését hozta, amikor az abszolút győztesként a Deutsche Telekom IT Services, a német vállalat hazai IT ága került ki. Nem véletlenül, hiszen a cég szisztematikus, gondoskodó és innovatív munkája érezhető a piacon. A második helyezett Lego és a harmadik Audi neve is ismerősen csenghet azok számára, akik évek óta figyelemmel kísérik az iparági eredményeket. Az ő elkötelezett és fejlesztő tevékenységük is visszatükröződik a megkérdezettek véleményében.

A közelmúltban a Randstad közzétette legújabb Munkáltatói Márkakutatását, amely egy jelentős mintán, közel 7300, 18-65 év közötti magyar munkavállalón végzett felmérés eredményein alapul. Ez a kiterjedt adatbázis lehetővé teszi számunkra, hogy részletes elemzéseket végezzünk különböző szempontok szerint, mint például életkor, nem, földrajzi elhelyezkedés, iparág és akár konkrét cégek szintjén is. Ez segít nekünk abban, hogy jobban megértsük a munkaerőpiac összetett, dinamikus folyamatait. A kutatás, amely globálisan 25 éve zajlik és 34 országra terjed ki, a világ legnagyobb munkáltatói márkakutatása. A Randstad hazánkban már 12. alkalommal prezentálta ezeket az értékes eredményeket.