Az európai talajok sótartalmának térképezése magyar kutatók aktív részvételével valósult meg - Agrotrend.
A fenntartható élelmiszer-termelés szempontjából a globális termőterületekre egyre fokozódó nyomás nehezedik. E mögött a talajromlás, az éghajlatváltozás és a vízhiány áll, ami miatt elengedhetetlenül fontos a talajok védelme és fenntartható kezelése, hogy biztosítani tudjuk a jövő élelmezésbiztonságát. A világ népessége folyamatosan növekszik, így szükség van arra, hogy alaposan felmérjük erőforrásainkat, és olyan eszközöket biztosítsunk, amelyek lehetővé teszik a pontos és hatékony talajmonitorozást. A termőföldek komoly kihívásokkal néznek szembe: a talajromlás, a szárazság, a szélsőséges időjárási események és a különböző szennyeződések mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a jövőben a termőtalajok nem biztos, hogy képesek lesznek kielégíteni az egyre növekvő élelmiszerszükségleteinket.
Egy nemzetközi kutatócsoport, a JRC European Commission irányításával, az európai talajok sótartalmának térbeli eloszlását modellezte. A projektben részt vettek a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani Intézetének kutatói, köztük Balog Kitti és Szatmári Gábor, valamint a University College London, a CSIC Centro de Investigaciones sobre Desertificación-CIDE Valencia, az Aarhus University, a TEAGASC Dublin, az Agricultural University of Athens, az Isparta University of Applied Sciences és a University of Palermo szakemberei is. A közös kutatás eredményei a Geoderma című szakmai folyóiratban kerültek publikálásra. A vizsgálat alapja az Európai Unió földhasználati és felszínborítási statisztikai keretfelmérése, a LUCAS talajmonitoring adatainak felhasználásával, amely mintegy 20.000 felszíni talajmintát tartalmaz.
Az Európai Bizottság tervei szerint 2050-re Európa lehetne az első kontinens, amely eléri a klímasemlegességet, és ebben a folyamatban a talajok védelme kulcsszerepet játszik. A javaslat részeként megfogalmazott stratégia a fenntartható élelmezésbiztonságra összpontosít. Egy nemzetközi felmérés, amelyben magyar kutatók is részt vettek, hozzájárulhat a talajok megóvásához, valamint a fenntarthatóbb és tudatosabb talajhasználathoz.
A talaj sótartalmának térbeli eloszlásáról készült térkép az európai viszonylatban elérhető legrészletesebb (500 méteres felbontású), harmonizált információt nyújtja a jelenleg rendelkezésre álló uniós monitoring adatbázis, a LUCAS 2018. évi felvételezésének adatai alapján. Ennek köszönhetően a gazdálkodók és a szakemberek könnyebben azonosíthatják a problémás területeket, valamint kiválaszthatják a talajuk sóállapotának megfelelő művelési gyakorlatokat.
A kutatók a felmérés során felfedezték, hogy a kontinens északi területein és az atlanti térségben a sófelhalmozódás természetes folyamatok eredménye. Ezzel szemben a mediterrán és déli régiókban az emberi tevékenységek, mint például az öntözés és a nem megfelelő vízelvezetés, jelentős hatással vannak a sószint növekedésére. A parti zónában pedig a tengervíz behatolása játszik kulcsszerepet a sókoncentráció emelkedésében.
A legújabb európai talajsótartalom-térkép alapján hazánk termőföldjeinek sótartalma közepes szintet képvisel, azonban fennáll a kockázata annak, hogy a talajok sótartalma emelkedni kezd. A "másodlagos szikesedés" jelensége olyan folyamatot takar, melyben az eredetileg nem szikes talajok sófelhalmozódásnak indulnak a természeti környezet megváltozása vagy az emberi beavatkozások következtében. Magyarországon a nem megfelelő minőségű vagy mennyiségű víz (például sós talajvíz) alkalmazása öntözéskor, a gyenge vízgazdálkodás, illetve a nem megfelelő talajművelési módszerek hozzájárulhatnak a talajok szikesedéséhez. Ezen kívül az egyre gyakoribb aszályos időszakok is fokozzák a talaj párolgását, ami miatt a talajvízben oldott sók a felületi rétegekbe kerülnek.
A talajaink sótartalmának figyelemmel kísérése elengedhetetlen, mivel a magas sókoncentráció komoly kihívások elé állítja a mezőgazdasági termelést. A túlságosan sós talaj megnehezíti a növények vízfelvételét, ami különféle növekedési problémákhoz és a hozam csökkenéséhez vezethet. Emellett a só gátolja a csírázást, valamint rontja a növények tápanyagfelvételi képességét. A sófelhalmozódás nemcsak a növények fejlődését befolyásolja, hanem a talaj szerkezetét is rombolja, csökkentve annak víz- és levegőáteresztő képességét. Ez a romlás tovább súlyosbítja a növények optimális növekedéséhez szükséges feltételeket.
A magas sótartalom a talaj mikrobiális aktivitásának gátját képezheti, ami jelentős következményekkel járhat. A sóérzékeny növényfajok, mint a gabonák és zöldségek, könnyen kipusztulhatnak, helyüket pedig sótűrő baktériumok és gombák foglalhatják el. Ezek a sótűrő organizmusok viszont nem játszanak olyan aktív szerepet a talaj tápanyagkörforgásában, ami a talaj termékenységére nézve kedvezőtlen hatásokat vonhat maga után. A HUN-REN ATK TAKI kutatói ezért hangsúlyozzák, mennyire fontos figyelni a sótartalom hatásait a növényvilágra és a talaj egészségére.
A szakértők véleménye szerint a talajok sótartalmának növekedését úgy tudjuk hatékonyan megelőzni, ha alacsony sótartalmú vízforrást használunk az öntözéshez. Emellett érdemes figyelmet fordítani az öntözővíz mennyiségének optimalizálására, valamint annak időbeli eloszlására is. Ezen felül elengedhetetlen a talaj megfelelő vízelvezetésének kialakítása, hogy meggátoljuk a talajvíz szintjének emelkedését és a sók felhalmozódását.
Amikor a szikesedés jeleit észleljük, fontos, hogy a talaj helyreállítására nagy hangsúlyt fektessünk. A kutatók ajánlása szerint kalciumtartalmú talajjavító anyagok, mint például gipsz vagy mész alkalmazásával sikeresen kiszoríthatjuk a nátriumionokat a talajkolloidok felszínéről. Ennek eredményeként a talaj kémiai és fizikai tulajdonságai is jelentősen javulnak. Amennyiben a talaj tömörödött és nem megfelelő a vízvezetése, mélylazítással biztosíthatjuk a megfelelő vízelvezetési körülményeket. Ezen kívül szerves anyagok hozzáadása révén elősegíthetjük a sók kimosódását, ami csökkenti a további szikesedés kockázatát.
