Az atomenergia korábban a német gazdaság újjáépítésének kulcsfontosságú elemének számított, azonban most Merz mégis úgy döntött, hogy visszavonja ezt a stratégiát.
A grafenrheinfeldi atomerőmű első hűtőtornyának összeomlása egy tervezett bontási folyamat részeként valósul meg 2024. augusztus 16-án. Az erőművet a 2011-es fukusimai atomkatasztrófát követő politikai döntések nyomán zárták be, és a lebontási munkálatok 2024-ben kezdődtek el. - Fotó: Daniel Peter / AFP
Friedrich Merz, a német kancellári poszt várományosa merőben máshogy gondolkodik Németország energiaellátásáról, mint elődje. A német választást megnyerő konzervatív CDU/CSU pártszövetség vezetője ugyanis az atomenergiával kapcsolatos tabu enyhítését ígérte a választóknak.
Az atomenergia körüli vita az Európai Unió történetének egyik legrégebbi és legmegosztóbb témája, de a kancellári posztra pályázó Merz talán képes lenne enyhíteni ezt a patthelyzetet. Noha az atomenergia alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrásnak számít, soha nem részesült olyan előnyös uniós támogatásban, mint a megújuló energiák, például a szél- és napenergia. Németország az atomenergia-ellenes mozgalom élharcosaként szerepelt az utóbbi években, leginkább a biztonsági aggályokra hivatkozva.
Most azonban új irányvonal körvonalazódik. Merz pártja ugyan a választási programjában kötelezettséget vállalt arra, hogy átgondolja a nemrégiben leállított atomerőművek újraindításának lehetőségeit, ám a választások megnyerése után hamarosan eltért eredeti elképzeléseitől. Beismerte, hogy valószínűleg nincsenek reális kilátások az atomreaktorok újbóli üzembe helyezésére.
"Mindannyian tudjuk, hogy egy atomerőművet nem lehet fel- és lekapcsolni, mint egy asztali lámpát"
- mondta a kancellárjelölt választások utáni első nagy sajtótájékoztatóján, ahol arról beszélt, hogy visszafordítani ugyan nem, de halasztani lehetne a megmaradt atomerőművek végleges leszerelésének időpontját.
Az utóbbi években a német energiapolitika hangsúlyosan a megújuló energiaforrások fejlesztésére és az orosz gázimport csökkentésére összpontosított. Olaf Scholz vezette kormány célja a zöld átállás volt, amely nem foglalkozott atomenergiával. Németországban több mint 60 éven át üzemeltek atomerőművek; az elsőt 1960-ban helyezték üzembe Bajorországban. Az országban egészen a 2011-es fukusimai balesetig 17 atomerőművi blokk működött. A baleset után azonnal leállították a legidősebb nyolcat, és végül 2022-ben a Scholz-kormány határozott a fennmaradó erőművek fokozatos leépítéséről.
Aszódi Attila, a neves egyetemi tanár és a korábbi paksi atomerőmű teljesítményének fenntartásáért felelős államtitkár, a helyzet súlyosságára hívta fel a figyelmet, amikor kifejtette, hogy az utolsó három atomerőművi blokk akár 30-40 évnyi üzemidővel is rendelkezhet. Szerinte ezek leállítása, különösen az akkori energiaellátási válság kontextusában, "óriási baklövésnek" minősíthető, és politikai motivációk húzódnak meg mögötte. A németországi atomerőművek 2023 áprilisi leállítása után a nukleáris energia hozzájárulása az ország áramtermeléséhez mindössze négy százalékra csökkent. Ezzel párhuzamosan a nukleáris hulladék tárolásának kérdése is egyre égetőbbé vált, évente több száz millió eurós terhet róva a német államháztartásra.
Az energiapolitikai diskurzus az utóbbi időszakban kilépett a megszokott keretekből, mivel a közvélemény belföldön és nemzetközi szinten egyre inkább azt a nézetet vallja, hogy a német gazdaság gyenge teljesítményének hátterében rossz energetikai döntések állnak. A német gazdaság a koronavírus-járvány idején stabilnak tűnt, ám 2022 végén recesszióba süllyedt. Azóta a helyzet nem sokat változott, részben a fokozódó kínai autóipari és gépgyártási verseny, valamint a 2021-es energiaár-robbanás és az ukrajnai konfliktus következményeként. Az ország nemzeti összterméke már két éve folyamatosan csökken. A német kormány, ahelyett hogy gazdaságélénkítő intézkedéseket hozna, inkább költségvetési kiigazítást hajt végre. Ahhoz, hogy érdemi változások történjenek, szükség lenne az adósságfék-szabály eltörlésére, de a jelenlegi parlamenti helyzet ezt a folyamatot rendkívül bonyolulttá teszi.
A kereszténydemokrata-keresztényszociális szövetség a 2025. februári választásokra készülve az elmúlt két év gazdasági visszaeséséért főként a zöld pártokat tette felelőssé, mivel ők javasolták az atomerőművek leállítását. 2024-ben egy, a konzervatívok által létrehozott parlamenti bizottság kezdett el vizsgálódni, amelynek célja az volt, hogy feltárja Robert Habeck, a zöldpárti gazdasági miniszter tevékenységét, aki a zöld "ideológia" nevében és az ország energiabiztonságának figyelmen kívül hagyásával sürgette az erőművek végső leállítását. A vizsgálat során bevont kutatók és az üzemeltetők arra az eredményre jutottak, hogy az erőművek leszerelése valójában soha nem jelentett veszélyt Németország energiabiztonságára.
Az atomerőművek fokozatos leállítása óta Németország villamosenergia-ellátási helyzete drámai fordulatot vett: a korábbi nettó exportőr státuszból importőr szerepbe került, vagyis az ország több áramot használ fel, mint amennyit saját magának elő tud állítani. Az energiaszükséglet növekedése mögött nem csupán az atomenergia eltűnése áll: a fosszilis tüzelőanyagokból nyert áram termelése, valamint a megújuló energiaforrások, mint a szél- és napenergia projektek fejlődése is jelentős csökkenést mutatott az utóbbi években. Még 2023-ban is, amikor a német kormány ideiglenesen újra üzembe helyezte a széntüzelésű erőműveket, hogy kompenzálja az orosz gázforrások csökkentéséből adódó veszteségeket, a helyzet nem rendeződött teljesen.
A korábbi előrejelzésekkel ellentétben ez a lépés végül nem hátráltatta az ország karbonsemlegességi céljait. Németország energiaszektora 2023-ban drámai mértékben csökkentette a szén-dioxid-kibocsátását, és a Greenpeace elemzése alapján 2024-re akár 24%-os csökkenés is várható.
2024-ben Németország számára az atomenergia kiemelkedő lehetőséget kínált volna, különösen, mivel az időjárási viszonyok nem támogatták a szél- és napenergia termelését. Ennek következtében az ország kénytelen volt külföldről, például Skandináviából áramot importálni. Ez a külföldi beszerzés összesen 28 terawattóra áramot jelentett, ami a teljes villamosenergia-igény körülbelül hat százalékát biztosította.
A választási kampány előrehaladtával az atomerőművek leállítását kritizáló hangok is felerősödtek. A szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) Németország nukleáris kivonulásának teljes visszafordítását szorgalmazta, mivel szerintük a kormánykoalíció "ideológiai" tervei a megújuló energiaforrásokra való áttérésre az állami segélyektől függenek, és szegénységhez, iparosodás-mentesítéshez és az importfüggőség elmélyüléséhez vezetnek. Jens Spahn, a CDU frakcióvezető-helyettese a választások előtt azt nyilatkozta a Politicónak: "nemzeti érdekünk, hogy megőrizzük az atomenergia lehetőségét", az atomenergiát pedig a megugró energiaárak miatt megcsappant ipari versenyképesség megoldásaként emlegették.
A Süddeutsche Zeitung által megkérdezett szakértő szerint bár elméletileg újra lehetne indítani a termelést, rengeteg pénzre és évekre lenne szükség lehet ahhoz, hogy újra működésbe lépjen egy-egy atomerőmű; csak a mostanra már használhatatlanná vált gőzfejlesztők cseréje hét évbe telhet. A Spiegelnek nyilatkozó baden-württembergi EnBW csoport már nem látja reális lehetőségét az atomerőművek újraindításának. "Öt atomerőművünk leszerelési állapota gyakorlatilag visszafordíthatatlan" - mondta a cég képviselője a német lapnak.
A Radiant Energy Group legfrissebb felmérése alapján a német lakosság többsége meglehetősen nyitott az atomenergia alkalmazására. A válaszadók 67 százaléka a meglévő atomerőművek működését támogatja, míg 42 százalékuk új erőművek építését is szorgalmazná. Érdekes, hogy csupán a megkérdezettek 23 százaléka véli indokoltnak az atomerőművek fokozatos leépítését.
A német környezetvédők véleménye szerint a költséges új atomenergiával kapcsolatos projektek nem kínálnak megoldást a környezeti problémákra. A csernobili és fukusimai katasztrófák tanulságai alapján felmerülő biztonsági kockázatok mellett az időbeli korlátok is jelentős tényezőt jelentenek. Az atomenergia nem tűnik ideális választásnak, mivel az új erőművek megépítése a tervezési és engedélyezési folyamatot követően jellemzően körülbelül egy évtizedet igényel.
Nem csupán Németország, hanem az egész Európai Unió területén is komoly kihívásokkal néznek szembe az energiaigényes iparágak a megemelkedett energiaköltségek miatt, ami kedvez az atomerőművek híveinek. Merz pártja, a CDU, korábban elkötelezte magát amellett, hogy a megújuló energiaforrásokat részesíti előnyben, azonban ezt mérsékeltebb mértékben kívánja megvalósítani, mint a korábbi vezetés. Ebben a törekvésben szövetségesére találhat az Európai Néppártban, amely szintén ellenáll a radikális uniós zöldenergia-céloknak. Merz legutóbbi nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy Németország és Franciaország együttműködésére van szükség a korszerű, kis moduláris reaktorok (SMR-ek) fejlesztésében.
A Statista adatai alapján 2024-ben világszerte csupán kettő SMR működött, de több ország is tervezi a kis moduláris reaktorok építését. Magyarország például az Egyesült Királysággal együttműködve venné ki a részét az SMR-technológia fejlesztéséből, sőt, az Amazon már fejleszti a saját moduláris atomerőműveit. A technológia azonban még nem bizonyított érdemlegesen, valamint továbbra is komoly kérdések merülnek fel a miniatűr reaktorok költségeivel, életképességével és biztonságával kapcsolatban.
A másik tábor élén Franciaország áll, amely Európa legnagyobb atomipari szereplőjeként büszkélkedhet 56 működő reaktorával. A 2023-as évre vonatkozó adatok szerint a Nemzetközi Energia Ügynökség szerint a francia áramellátás 64%-át atomerőművek biztosítják. A nukleáris energia támogatóinak véleménye szerint az atomenergia méltatlanul elhanyagolt téma, pedig képes olcsó és alacsony kibocsátású villamos energiát előállítani. Ez különösen fontos szempont, hiszen a magas energiaárak komoly kihívásokat jelentenek az EU ipari szektorának.
A Politico által megkérdezett, a nevük elhallgatását kérő uniós diplomaták szerint az új német kormány felállásával paradigmaváltás következhet be. Németország segítségével a nukleáris politika uniós támogatói felülkerekedhetnének az olyan kisebb befolyással bíró ellenzőnkön, mint például Ausztria és Luxemburg. A diplomaták szerint ez a gyakorlatban nagyobb hatalmat adna a támogatóknak ahhoz, hogy bebetonozzák az atomenergia szerepét az új, készülő jogszabályokban.
Mennyire reális a helyzet? Jelenleg nem sok remény van rá. A február végén bemutatott tisztaipar-megállapodás, amely a nehézipar, például az acél-, cement- és papíripar megmentésére összpontosít, teljes mértékben kizárja az atomenergiát az uniós támogatásokból. Az Európai Bizottság több mint 100 milliárd eurót (kb. 40 ezer milliárd forintot) tervez mozgósítani a kontinens szén-dioxid-mentesítési céljainak elérése érdekében, ezzel csökkentve az uniós ipar energiaköltségeit, és növelve a versenyképességet Kínával és az Egyesült Államokkal szemben. Azonban a jogszabályokat érintő részét az Európai Parlamentnek és a tagállamoknak is jóvá kell hagynia.
Az unió céljai szerint - az irányelvek betartásával - Európa 2050-re klímasemleges kontinenssé válhatna. Ehhez 2030-ig legalább 55 százalékkal kellene csökkenteni az üvegházhatású gázok nettó kibocsátását. A REPowerEU nevű javaslategyüttesről korábban részletesen írtunk, a tervet 2022-ben tette közzé az Európai Bizottság, három fő pillére épül.
Itt jön képbe újból Oroszország, ami továbbra is az urándúsítás és nukleárisfűtőanyag-gyártás legmeghatározóbb szereplője a globális piacon, így az atomenergia szorgalmazásával újabb energiafüggőség alakulhatna ki - amit az unió az elmúlt szűk három évben próbált minden eszközzel megszakítani. Fontos szerepet játszik a német energiaellátásban a napenergia, az ehhez szükséges technológia jelentős része azonban Kínából származik, ami szintén nem előnyös az energiaellátás diverzifikálása szempontjából.
Egyértelmű uniós támogatás tehát egyelőre nincs kilátásban, ennek ellenére egyre több tagország kezdett aktívan foglalkozni az atomenergia adta lehetőségekkel, azon belül is jellemzően az SMR-technológiával. Mivel ezek a projektek kisebb tőkebefektetést igényelnek és kevésbé összetettek, mint a nagyméretű atomerőművek, így az elkövetkező években Franciaországban, Svédországban, Olaszországban és Romániában is megjelenhetnek a kis moduláris reaktorok. Ezekben az esetekben azonban még nem születtek döntések.
A jövő energetikai tájáról már konkrét elképzelések is napvilágot láttak: Csehország hosszú távú energiastratégiája középpontjában az atomenergia áll, amelynek részesedését 50%-ra kívánják emelni az ország teljes energiafogyasztásában. A dukovanyi atomerőmű építése és üzemeltetése mögött a cseh kormány áll, a kivitelezési feladatokat pedig a dél-koreai KHNP vállalja. Az első blokk építése várhatóan 2029-ben indul, és a reaktort 2036-ra tervezik üzembe helyezni. Szlovákiában szintén új blokk építése van napirenden, míg Lengyelországban akár hat új reaktor, valamint SMR (kis moduláris reaktor) telepítése is a tervek között szerepel, jelentős állami támogatással.
