Zseljko Djokics hirtelen, szinte magától csapta ki az indexet balra.
Szerkesztőségünk vendége volt Zseljko Djokics, a pécsi női kosárlabdacsapat vezetőedzője - a szakmai kérdéseken túl néhány egészen személyeset is feltettünk neki.
A pécsi női kosárlabdacsapat nemrégiben egy igazán eredményes idényt zárt, hiszen a lányok a bajnokságban és a Magyar Kupában is bronzérmet szereztek. Az NKA gárdájában számos fiatal tehetség pattogtatja a labdát, így bátran feltettük a vezetőedzőnek a jövőbeli terveikkel kapcsolatos kérdéseinket, de a beszélgetés során személyesebb témákra is rátértünk. Kíváncsiak voltunk például arra, hogy mennyire volt kihívás számára, hogy korábbi munkáját távol a családjától végezze, miközben Pécsett maradtak a szerettei.
Ahogy kiléptem a szekszárdi csarnok kapuján, az út balra kanyarodott, és az autópálya felé vezetett, míg jobbra ott állt az otthonom. Volt néhány alkalom, amikor azt mondtam magamnak, hogy fáradt vagyok, és mivel holnap Euroliga meccs vár rám, talán jobban járnék, ha innen indulnék. Már pakoltam a cuccaimat, készen állva, hogy az éjszakát a szekszárdi lakásomban töltsem, de aztán hirtelen balra indexeltem, és irány Pécs. Mindig inkább hazafelé vettem az irányt, még ha néha nehéz is volt egy órát vezetni, főleg fáradtan. De az a pillanat, amikor a családom körében lehettem, és saját ágyamban aludhattam a feleségem mellett, mindig megérte. Ez a szeretet és közelség hajtott előre, és lehet, hogy éppen ezért éreztem magam egy kicsit kimerültnek, ami végül a hazatérés mellett döntött.
