Amikor kedves szívvel nevessük meg egy meleg tanárunkat, akinek a humora és egyedisége mindig feldobja a napunkat.

A Disney+ platformján most már megtekinthető Az angoltanár (The English Teacher) első évadának teljes terjedelme. Ez a helyzetkomikumra épülő vígjáték egy tipikus amerikai középiskola tanári karát állítja a középpontba, ahol a legszürkébb karakter a meleg irodalomtanár, aki szokatlan helyzetekbe keveredik. A sorozat szórakoztatóan mutatja be a tanárok mindennapjait és kihívásait, miközben a humor és a dráma keverékével szórakoztatja a nézőket.

Fokozott az érdeklődés az önéletrajzi elemekre épülő, önismereti utakat bejáró tévés produkciók iránt. Az idei évadban három új, "önterápiás" sorozat debütált: a reptéri dolgozók életét bemutató Így halj meg egyedül, a brit-jamaicai közösségben játszódó Queenie, valamint a nagy port kavart zaklatásdráma, a Baby Reindeer.

Talán nem véletlen, hogy a főszerepet mindegyikben stand-up humoristák viszik, mert leginkább valóban egy életre kelt stand-up műsorfolyamhoz hasonlíthatóak ezek a sorozatok. Brian Jordan Alvarez kolumbiai-amerikai humorista tehát sikerreceptből főzött, amikor egy kolumbiai-amerikai tanár karakterébe bújt, aki hozzá hasonlóan meleg és próbál felnőni a szakmai feladatokhoz, illetve párkapcsolati döntésekhez.

A történet színtere Austin, a közel egymillió lakosú metropolisz, amely Texas állam legliberálisabb városaként ismert. Az elmúlt évtizedekben itt virágzott ki a meleg szubkultúra, amely színes és pezsgő közösséget alkot. Érdekes és egyben megdöbbentő belegondolni, hogy mindezek ellenére Texas állam egészen 2003-ig büntette a homoszexuális cselekményeket pénzbírsággal. A sorozatban bemutatott széleskörű elfogadás és támogatás éles kontrasztban áll e múltbeli intézkedésekkel.

A 2024-es tévéműsorban olyan megállapítások hangzanak el, amelyek szerint a melegség mára annyira beépült a társadalomba, hogy gyakorlatilag már nem is tekinthető kisebbségi identitásnak, sőt, szinte észrevétlen marad. Természetesen ezt az állítást idézőjelek között is kezelhetjük, hiszen nem sokkal ezelőtt publikáltak egy országos felmérést, amelyből kiderült, hogy az amerikai melegek egyötöde még mindig nem osztotta meg senkivel a szexuális irányultságát.

Az angoltanár, nevezetesen Evan, mindenesetre tényleg nem rágódik sokat azon, hogy más férfiakhoz vonzódik. Ellenben folyamatosan konfrontálódik az elavult iskolai szabályzatok, a generációs félreértések és ilyen-olyan erkölcsi dilemmák ürügyén. A melegsége tulajdonképpen az egyetlen biztos pont az életben, amit soha nem kérdőjelez meg.

A kollégái és barátai is ekképp viszonyulnak hozzá: cukkolják, amiért mindig elkésik, felróják neki, hogy nehezére esik az önzetlen segítségnyújtás, vitába bonyolódnak vele, amikor felesleges köröket fut elvi kérdésekben, de a melegségét soha nem bolygatják. Az nagyjából olyan lenne, mintha azt kérdőjeleznék meg, hogy amerikai állampolgár-e vagy harmincas férfi: ezek ugyanúgy tények, nem egyéni értelmezés vagy világnézet kérdése.

Ugyanakkor remek poénforrásként bontogatják szárnyaikat a témában. Például a tanári kar minden tagja felvonul egy melegbárban Evan szülinapi buliján, ahol a történetek igazi vígjátékba csapnak át. Az elhanyagolt feleségtől kezdve a mackós tesitanáron át a frusztrált iskolaigazgatóig mindenki a saját ügyefogyottságával próbálja meg túlélni a félpucéran vonagló férfitestek tengerét. A furcsa párosításokon és a szituációk abszurditásán nevetünk, nem pedig azon, hogy melegek is megjelentek a bulin.

A melegség a sorozatban nem csupán egy elkerülendő téma, hanem természetes részét képezi a történetnek. Nincs szükség magyarázkodásra vagy meglepődöttségekre, hiszen olyan evidens, mint az időjárás változása vagy egy ebédszünet. Persze, lehetnek eltérő vélemények és ízlések, de senki sem próbálja figyelmen kívül hagyni ezt a jelenséget. Inkább arra törekednek, hogy megtalálják a módját annak, hogyan viszonyuljanak hozzá, és ezzel egyedi kapcsolatokat alakítsanak ki.

A sorozat végére tulajdonképpen minden érdekesebb lesz annál, hogy Evan történetesen meleg. Semmilyen feszültséget nem hordoz az információ, legfeljebb színes adalék. Jóval nehezebb ügy, hogy miért válik valakiből tanár, mi annak a társadalmi rangja, hogyan tud közös nevezőre jutni a mai diáksággal, miben méri a sikerét, mit kezd a pénztelenséggel, hogyan motiválja és képezi magát, milyen konfliktusokba tesz energiát és miben köt kompromisszumot, van-e jövőképe, cselekvőereje, döntési szabadsága.

Ugyanezen dilemmáznak a heteró munkatársak is, és a megoldást az összetartásban, egymás támogatásában találják meg. Annyi sok törésvonal mentén kell egyensúlyozni egy felnőtt életet, hogy a mesterségesen felnagyított ellentéteket akár figyelmen kívül is lehet hagyni.

Az FX Disney+-on futó sorozata nem tartozik 2024 nagyágyúi közé, éppenséggel a természetességével, a hétköznapiságával hódít. Kicsi életeket mutat, apró közösségeket, bárki számára átélhető egyszerű megéléseket; ellene megy a nagyotmondásnak, a világmegváltó kiáltványoknak, a hadüzeneteknek.

Szerethetőnek és esendőnek mutatja az emberek boldogságra törekvését. Mindenkire egyformán érvényes keretrendszerbe, befogadó kollektívába invitálja a nézőt, akiben jó eséllyel felbuzog a valahová tartozás vágya. Egyszerű szavakkal mesél könnyű igazságokat. A másság helyett az egymásra hangolódás jegyében nyit új fejezetet.