Agymanók 2: Az egyik legszellemesebb és legérzelmesebb animációs remekmű.
A Pixar egyik legjobban várt folytatásaként Riley, a kamasz főszereplőnk, újra megjelenik, és ezúttal a pubertás zűrzavarával kell megküzdenie. A film megőrzi az előző rész játékosságát és színes vizualitását, miközben még gazdagabbá válik a retrófuturisztikus, vibráló belső világ, tele szellemes és humoros helyzetekkel. A történet középpontjában Riley önazonossági válsága áll, amelyet az új érzelmek – mint Feszkó, Irigység, Ciki és Uncsi – érkezése zavar fel. Ez a friss érzelmi gárda felforgatja a régi csapat, azaz Derű, Bánat, Harag, Majré és Undor eddigi harmóniáját, miközben a fő konfliktus Riley identitásának és barátaihoz, valamint az új környezetéhez való viszonyának átalakulása körül bonyolódik. A színészi teljesítmény terén a magyar szinkron és az eredeti hangok egyaránt ügyesen megjelenítik az érzelmek eltúlzott vonásait, míg a forgatókönyv ügyesen egyensúlyoz a komoly felnőtté válás témái és a könnyed, családbarát humor között.
Rendezésében az újonc Kelsey Mann megtalálja a helyét: magabiztosan folytatja az első film világépítését, bár az újdonság varázsa ezúttal kevésbé üt át, érződik némi önismétlés, és nem minden új karakter kap elég hangsúlyt vagy kidolgozottságot. Objektív szempontból a film még mindig az egyik legintelligensebb és legérzékenyebb animációs alkotás, ám a kamaszkori témák elmélyítésében lehetnének bátrabbak és kevésbé didaktikusak. Szubjektíven is szerethető, sírós-nevetős, szívvel, lélekkel készült mű, bár felnőtt nézők számára kicsit felszínesebb, tapasztalatlanabb, mint elődje. Célközönsége a gyerekek, tinédzserek, családok, valamint a Pixar-rajongók, de igazán azok értékelik majd, akik érzékenyebben rezonálnak az érzelmi nevelés és a felnövés dilemmáira.
