Acemoglu: A munkásosztály fellépése és a demokratikus rendszer válsága Az utóbbi évek politikai eseményei rávilágítottak arra, hogy a munkásosztály hangja egyre inkább előtérbe kerül a globális politikai diskurzusban. Acemoglu elemzése szerint a munkásos
Üdvözöljük az "On the Other Hand" rovatunkban, ahol a Portfolio színes véleményekkel teli világába kalauzoljuk el Önöket. Az itt található írások a szerzők egyéni nézőpontját tükrözik, és nem feltétlenül tükrözik a Portfolio szerkesztőségének hivatalos álláspontját. Amennyiben szeretné megosztani gondolatait a témával kapcsolatban, kérjük, küldje el írását a [email protected] email címre. A már megjelent cikkek itt érhetők el.
A párt már régen nem az amerikai munkások otthona, miután az a digitális diszrupciót, a globalizációt, a jelentős bevándorlást és a "woke" eszméket támogatja. Manapság azok szavaznak leginkább a demokratákra, akik magasan képzettek, nem pedig kétkezi munkások. Az Egyesült Államokban, ahogy máshol is, a demokrácia meg fogja sínyleni, ha a balközép pártok nem válnak a munkások érdekeit jobban figyelembe vevő politikai erőkké.
Bár a demokraták korábban néhány választást megnyertek a Szilícium-völgy, a kisebbségek, a szakszervezeti tagok és a nagyvárosok magasan képzett munkaereje által nyújtott támogatás révén, ez a stratégia sosem bizonyult tartósnak. Az ilyen típusú koalíció ugyanis sok munkavállalót és a középosztályt elidegenítette az ország jelentős részén, különösen a kisebb településeken és a déli államokban.
Ez a kérdés már 2016 után is egyértelművé vált, ami részben hozzájárult ahhoz, hogy Biden 2020-ban bevezesse a munkásokat támogató ipari stratégiát.
Biden gazdaságpolitikája valóban hozott pozitív változásokat a munkásosztály számára, különös figyelmet fordítva a munkahelyteremtésre és az amerikai ipari alap erősítésére. Az alsó jövedelmi sávban élők bérei gyors ütemben növekedtek, és a politikai irányvonal egyre inkább kezdett figyelembe venni az amerikai munkavállalók véleményét, különösen a bevándorlás, protekcionizmus, szakszervezetek támogatása és állami beruházások terén. Ugyanakkor a párt vezetése, különösen az északkeleti és nyugati parton élő, magasan képzett aktivisták, gyakran távolinak és érthetetlennek tűntek a munkásosztály kulturális és gazdasági félelmeitől. Sokszor úgy tűnt, mintha a demokraták inkább kioktatnák vagy lekezelnék őket, mintsem valódi párbeszédet folytatnának a problémáikról.
Itt van egy átfogalmazott verzió a tesztkérdésedről, amely még inkább kiemeli a demokraták és az amerikai munkások közötti kapcsolatot: Képzeljük el, hogy egy demokrata elit tagja váratlanul egy ismeretlen városban találja magát. Melyik társaságban töltené el szívesebben a következő négy órát: egy középnyugati, középiskolai végzettségű amerikai munkás mellett, vagy egy mexikói, kínai vagy indonéz származású, egyetemi diplomával rendelkező szakember társaságában? Amikor ezt a kérdést felteszem barátaimnak és kollégáimnak, szinte mindig az utóbbi lehetőségre tippelnek. Ez a kérdés izgalmasan rávilágít arra, hogyan is értelmezzük a politikai elit és a munkásosztály közötti interakciókat, valamint a kulturális és társadalmi különbségeket, amelyek befolyásolják ezeket a kapcsolatokat.
Kezdetben úgy tűnt, hogy Harris a középosztályra és a hazafiságra helyezett hangsúlyai révén valóban kész arra, hogy foglalkozzon a társadalmi feszültségekkel. Ha hitelesen és következetesen próbálta volna visszahódítani a munkásréteget, talán sikerrel is járhatott volna a választások során. Azonban a kampány végül a szavazók számára legfontosabb problémák köré összpontosult. Az egyik legnagyobb kísérlete a választói táborának bővítésére Liz Cheney, a republikánus pártból kitaszított egykori kongresszusi képviselő felhasználásával történt, akit az abortusz kérdésében próbált megszólítani az elővárosi nőknél. Bár a szüléshez kapcsolódó jogok valóban fontosak, a munkásosztály, különösen a férfi tagjai, nem vonzódtak ehhez a megközelítéshez, így Harris számára ez nem jelentett eredményt a választások során.
A gazdasággal kapcsolatos diskurzusban a demokraták folyamatosan hangoztatják a gazdasági lehetőségeket és a munkahelyteremtést, azonban ha nem tudják megőrizni a kellő távolságot a technológiai és globális üzleti elit befolyásától, akkor ezek az üzenetek nem fognak hiteles munkásbarát programokká alakulni - és a munkavállalók ezt könnyen észre fogják venni.
Most, hogy (ironikus módon) még a Szilícium-völgy is kezdi elfordítani a fejét a demokratáktól, talán épp itt az ideje egy új irányvonal keresésének.
Az irányváltás azonban kihívásokkal teli időszak elé néz, különösen most, hogy Trump és J.D. Vance republikánus pártja a munkavállalók, különösen a feldolgozóiparban dolgozók és a kisebb városok lakói számára vált igazi otthonná. Ezen a háttéren a demokrata elit kulturális értelemben egyre inkább eltávolodott a munkásosztálytól és a középosztály jelentős részétől.
A nagy tragédia az, hogy míg Biden programja elkezdett kifizetődni a munkások számára, a következő adminisztráció politikája szinte biztosan a plutokratákat fogja támogatni. A Kínából érkező importra kivetett magas vámok nem fogják visszahozni a kivitt munkahelyeket az országba, és biztosan nem fogják segíteni az infláció kordában tartását sem. Bár Bidennek a Covid időszakában alkalmazott politikája (amely Trump saját élénkítő intézkedéseit követte) valóban táplálta az inflációt, a Fednek azonban sikerült helyreállítania az árstabilitást.
Ha azonban Trump további kamatcsökkentésekre kényszeríti a Fed-et (saját népszerűségének növelése érdekében), akkor az infláció visszatérhet.
Trump kriptovaluta-pártolása valószínűleg tovább fokozza az átverések és spekulatív buborékok kialakulásának lehetőségét, miközben az amerikai munkavállalók és fogyasztók érdekei szinte teljesen figyelmen kívül maradnak. Az általa ígért adócsökkentések leginkább a nagyvállalatok és a tőzsde számára nyújtanak előnyöket, és a várható beruházásbővülés túlnyomórészt a technológiai ágazatra és az automatizációs projektekre fog koncentrálódni.
A következő négy év technológiai politikája szélesebb kontextusban komoly kihívásokat rejthet a munkavállalók számára. Biden ugyan tett egy lépést a mesterséges intelligencia szabályozásának irányába egy jelentős rendelet formájában, azonban ez csupán a kezdet. Ha a megfelelő keretek nem kerülnek kidolgozásra, a mesterséges intelligencia nem csupán számos iparág átalakulását idézheti elő, hanem a fogyasztók és a polgárok manipulációjához is vezethet – gondoljunk csak a közösségi média hatásaira. Ráadásul, ha nem figyelünk, a mesterséges intelligencia valódi potenciálja, amely a munkavállalók támogatására szolgálhatna, kiaknázatlan marad. A Trump-kormányzat, a Szilícium-völgyi techóriások és a kockázati tőke-befektetők támogatásával, tovább fokozhatja a munkahelyeket helyettesítő automatizáció irányába mutató tendenciákat, ami aggasztó jövőt vetít előre a munkaerőpiac számára.
Trump amerikai intézményekkel szembeni fenyegetése komoly kockázatokat hordoz a munkavállalók számára. Nyilvánvaló, hogy ez tovább gyengíti a demokratikus alapelveket, növeli a politikai döntéshozatal körüli bizonytalanságot, fokozza a társadalmi megosztottságot, és aláássa a bíróságok, valamint az igazságügyi minisztérium iránti bizalmat – utóbbit pedig potenciálisan fegyverként kívánja felhasználni. Bár ez a folyamat nem fog azonnali gazdasági válságot eredményezni, sőt, rövid távon akár a Trump által támogatott iparágak, például a fosszilis energiaszektor beruházásait is serkentheti, a középtávú következmények már aggasztóbbak lehetnek. Tíz év múlva a gyengülő intézmények és a bíróságokba vetett bizalom csökkenése a befektetések és a gazdasági hatékonyság rovására fog menni.
Az ilyen intézményi gyengeségeknek mindig megvan a maguk gazdasági ára, és ezek a problémák valóban katasztrofális következményekkel járhatnak egy olyan gazdaságban, amely az innovációra és a komplex, fejlett technológiákra épít. Az innovációhoz szükség van egy támogató jogi környezetre, valamint a felek közötti bizalomra és a jogállamiság iránti elköteleződésre. Ha a szakemberek által felügyelt szabályozás hiányzik, akkor a gazdaság jelentős része - az egészségügytől kezdve az oktatáson át egészen az online vállalkozásokig és a fogyasztói szolgáltatásokig - silány, alacsony minőségű termékek jellemzik majd, ahelyett, hogy valódi, értékes megoldásokat kínálnának.
Amennyiben a gazdaság nem képes fenntartani az innováció és a termelékenység folyamatos növekedését, úgy a bérek valószínűleg meg fognak torpanni.
Sok munkás még a legnehezebb körülmények között sem hajlandó visszatérni a demokraták táborába, amíg a párt nem áll ki igazán az érdekeikért. Ez nem csupán annyit jelent, hogy olyan intézkedéseket kell bevezetni, amelyek elősegítik a munkások jövedelmének növekedését, hanem azt is, hogy a pártnak a munkások nyelvén kell kommunikálnia. Ez különösen fontos, figyelembe véve, hogy az északkeleti és nyugati part elitjének nézetei sokszor távol állnak a valóságtól, ami a párt népszerűségének csökkenéséhez vezetett.
Daron Acemoglu, a neves közgazdász és a politikai gazdaságtan szakértője, aki jelentős hatással van a gazdasági elméletek fejlődésére. Munkásságának középpontjában az intézmények szerepe áll, különösen abban, hogy miként befolyásolják a gazdasági növekedést és a társadalmi jólétet. Acemoglu kutatásai révén világossá vált, hogy a politikai és gazdasági intézmények minősége kulcsszerepet játszik a különböző országok fejlődési pályájában. Az ő elméletei és írásai, mint például a "Why Nations Fail" című könyve, széleskörű vitákat generáltak a gazdasági fejlődés okairól és következményeiről.
Az MIT (Massachusetts Institute of Technology) Nobel-díjas közgazdászprofesszora kiemelkedő figyelmet fordít a politikai gazdaságtan, a gazdasági fejlődés és növekedés, valamint a technológiai innováció és jövedelmi egyenlőtlenség kérdéseire. Kutatásai jelentős hatással vannak a tudományos közösségre, és 2024-ben elnyerte a Nobel-díjat, elismerve ezzel a hozzájárulását a közgazdaságtan területén.
