A XX. században a női alkotók és a népművészet kapcsolata különleges és sokszínű fejlődésen ment keresztül. E periódus során a női művészek nemcsak hagyományos technikákat sajátítottak el, hanem új értelmezéseket is adtak a népművészeti motívumoknak és fo
A "Többszörösen díszített" című kiállítás a Hagyományok Házából származik, amely a Szecesszió, art deco és népművészet összefonódását tárgyalja – különös figyelmet szentelve a női lélek és a népi formák kapcsolatának. A tárlat célja, hogy a XX. században jelentős női alkotók művészetén keresztül mutassa be a népművészet gazdagságát. Hatvanban három kiemelkedő művész, Lesznai Anna, Mallász Gitta és Undi Mariska életművére fókuszálva nyújtanak egy helyi értelmezést az őket körülvevő kulturális örökségről. Alkotásaikban a népi kultúra mélyen gyökerezik, és mindhárman egyéni összművészeti megközelítéssel járulnak hozzá a hagyományok modern interpretációjához.
A kiállítás egyik leglátványosabb egysége az idén 140 éve született Lesznai Anna emlékszekciója, ahol díszítőművészeti munkái is helyet kaptak. A Hatvany Lajos Múzeum őrzi Lesznai Anna (1885-1966) képzőművészeti hagyatékát. A művész munkásságára a hagyomány és a modernitás is jellemző. A rajz és a festészet mellett az iparművészet is érdekelte, textiltervezőként a magyar népművészet motívumait használta fel munkáiban, modern formában megújítva azokat.
Mallász Gitta (1907-1992) grafikai tervezései révén a népi formakincs modern interpretációja válik szemünk elé. Az Állami Népi Együttes kosztümtervezőjeként gazdag népművészeti tudását kamatoztatta, és az évek során rengeteg produkcióhoz alkotott jelmezeket. A kiállításon most az 1951-es Ecseri lakodalmas című műhöz készült gyönyörű menyasszonyi ruhát csodálhatják meg a látogatók.
Undi Mariska (1877-1959) nem csupán pedagógus és kutató volt, hanem olyan mintatervező is, aki különleges hidat teremtett a folklór gazdag világának és az iparművészet innovációjának között. Munkássága során nemcsak a magyar ornamentika elismert szakértőjeként vált híressé, hanem a népi kultúra kortárs képző- és iparművészeti ábrázolásának elkötelezett híveként is. Alapvető célja az volt, hogy a hagyományos értékeket modern formában jelenítse meg, ezzel gazdagítva a művészeti palettát.
H. Szilasi Ágota művészettörténész a megnyitón elmondta: ezek az életművek azt is megmutatják, hogyan váltak a népművészet elemei tudatos vizuális rendszerré a XX. századi tervezők keze nyomán. Tóth Gréta kifejtette, hogy a népi kultúra a virágkorát élte a XX. században, akkor indult meg a tudományos feldolgozása is.
