"A leglényegesebb, hogy a közösség számára ne csupán kiváló sportolók, hanem értékes emberek is jelen legyenek."

A pályán talán már ritkábban tűnik fel, de a kispad mellett továbbra is rendkívüli energiát fektet a munkába Várda Ákos. Fiatal edzőként folyamatosan törekszik a fejlődésre, és igyekszik inspiráló példát állítani Mohácson, hogy tanítványai ne csupán kiváló sportolókká, hanem a közösség értékes tagjaivá is váljanak.

Tavaly a Villány csapatával elnyerte a bajnoki címet, és lehetősége nyílt arra is, hogy részt vegyen az utánpótlás csapatok edzésein. Milyen érzésekkel és emlékekkel idézi fel ezt a különleges időszakot?

Villányban eltöltött időszakom igazán felejthetetlen élményekkel gazdagított. A város varázsa mellett az egyesület közössége is lenyűgözött. Szakmai szempontból jelentős fejlődésen mentem keresztül, és emberi kapcsolataimban is rengeteget tanultam. Különösen hálás vagyok mindazoknak, akik támogattak és irányt mutattak az ottlét alatt, nélkülük nem lett volna ennyire gazdag ez az élmény.

Idén a nézők csupán a futsal izgalmaiban gyönyörködhettek, de mi is áll ennek a hátterében?

Jelenleg sajnos egészségügyi okok miatt mérsékelni kellett a fizikai aktivitásomat. A futsal mérkőzéseken még rövid időre be tudnék állni, de sajnos az időbeosztásom miatt erről is le kellett mondanom októbertől. Nagyon hiányzik ez a sportág az életemből.

A Villány után átvetted a Mohács U15-ös csapatának irányítását. Mennyire találod izgalmasnak és élvezetesnek ezt a kihívást? Mi az, ami jelenleg a legfontosabb számodra a fiatal játékosaid fejlődése és támogatása során?

Minden alkalommal örömmel lépek be az edzőterembe, ahol ők várnak rám. Csodálatos a mentalitásuk és a hozzáállásuk. Nyitottak az új kihívásokra, sosem félnek kipróbálni valami szokatlant. Számomra a leglényegesebb, hogy ne csupán kiváló sportolók, hanem nagyszerű emberek is alkossák ezt a közösséget.

Hogy látja a jövőbeli terveit Mohácson jelenleg?

- Csodálatosan érzem magam a csapatban. Mohácson fantasztikus szakmai irányítás mellett dolgozhatok, és a légkör is rendkívül támogató. Mindez arra ösztönöz, hogy hosszú távon tervezgessek itt.

Februárban sikerült megszerezned az UEFA C licenszet, ami valóban jelentős mérföldkő lehet számodra. Milyen érzések kavarognak benned most, hogy már ez is a szakmai gyűjteményed része? Terveid között szerepel, hogy tovább folytasd a képzéseidet? Van esetleg egy végső cél, amelyet szeretnél elérni a futball világában?

- Hatalmas megkönnyebbülés. Régóta készültem rá. Szeretnék a következő lépcsőfokra is fellépni mindenképp idővel. Majd leginkább az utánpótlás irányában folytatnám az edzői tanulmányaimat. Végcél nincs hiszen "jó pap holtig tanul".

Mennyire összeegyeztethető a családi élet az edzősködéssel?

Úgy gondolom, hogy a két dolog egyensúlyban tartható. Ehhez persze rengeteg logisztikai ügyesség szükséges. Fontos, hogy az együtt eltöltött időt igazán értékessé tegyük. A kislányomra is átragad néhány dolog a fociból; már 6 évesen is megmutatkozik benne a kitartás és a labdaérzék. Napról napra egyre ügyesebb lesz, és ki tudja, hová vezethet ez az út!